Tudtad? A járásunk módja növelheti annak lehetőségét, hogy megtámadnak

Az, hogy hogyan mozgunk nagyon sokat számít. Talán túl sokat is, ha valaki épp rossz szándékkal figyel minket. Járásunk módja ugyanis befolyásolni tudja annak valószínűségét, hogy egy rabló célpontjává válunk-e az utcán, vagy hagy minket tovább sétálni. 

A bűnözők jó esetben kisebbségben vannak a társadalomban. Azok a bűntettek viszont, amelyeket mások kárára elkövetnek aránytalanul oszlanak el a lakosság többi részén. Mi is jelent ez? Azt, hogy vannak olyan szerencsésnek kicsit sem mondható egyének, akik újra és újra erőszakos bűntettek kiszemeltjévé válhatnak, míg másokat messze elkerülnek a támadni szándékozó emberek.

Még a nyolcvanas években két amerikai pszichológus –Betty Grayson és Morris Stein– megpróbálták kitalálni, hogy vajon mit is keres a bűnöző a potenciális áldozatában. Rövid felvételeket készítettek a New York utcáin sétálgató emberekről, majd elvitték ezeket a Keleti Part egyik nagy börtönébe.

Az rabok összességében nagyon különböző véleménnyel voltak a képzeletbeli áldozatokról. Persze voltak várható eredmények is, mint például hogy a nőket mindegyikük könnyebben megtámadhatónak értékelte mint a férfiakat, vagy az idősebbeket gyengébbnek titulálták a fiataloknál. Ám fiatal férfiak egy bizonyos csoportját, akiket a kutatók egyáltalán nem vártak a könnyen megtámadható személyek rangsorába, az elítéltek nagy része a tízes nehézségi  skálán egyesnek, kettesnek illetve hármasnak jelölt meg.

A kutatók aztán profi táncosoknak adták a klipet analízisre, akik az úgynevezett Lábán-féle mozgásanalízist használták a kiértékeléshez. Ezt a rendszert arra használják, hogy részletesen leírják és rögzítsék az emberi mozdulatsorokat. Az elítéltek által potenciális áldozatként azonosított emberek mozgását a táncosok kevésbé koordináltnak, kevésbé szabályosnak vélték, mint azokét, akikre nem támadnának. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a mozgás a támadó döntésének kritikus pontja.

Egy későbbi kutatás ezt az eredményt csak megerősítette, kiegészítve azzal, hogy a mozgás egy adott személy számtalan más jellemzőjére is utalhat, mint például a nemére, az állapotára vagy a hangulatára. Ennek igazán lehet értelme. Emlékezzük csak vissza azokra az esetekre, mikor már messziről felismertük egy-egy ismerősünket csupán a mozgása alapján, anélkül hogy láttuk volna az arcát.

De vajon lehetséges megváltoztatni a mozgásunkat, hogy kevésbé tűnjünk sebezhetőnek? Egy újabb kutatás során potenciális áldozatnak titulált embereket elküldtek egy rövid önvédelmi tanfolyamra. Mozgásukat lefilmezték a tanfolyam elvégzése előtt és után is, és igazán meglepő eredményre jutottak. A tanfolyam elvégzése egyáltalán nem befolyásolta a megítélésüket. A következő kísérlet során az önkénteseket egy speciális tréningnek vetették alá, amelyben a mozgás azon aspektusaira koncentráltak, amelyek korábban bizonyítottan befolyásolta az áldozatok megítélését. Különösen figyeltek a mozgáskoordináció fejlesztésére, a szinkronitásra illetve a mozgás energikusságára. Egy hónap után az önkéntesek fordulóponthoz érkeztek. Mozgásuk alapján immár kevésbé tűntek sebezhetőnek.

Nos az agyunk egyrészt azért van, hogy kontrollálja a mozgásunk. Talán nem meglepő senki számára, hogy a mozgásunk nagyon is sokat elárul rólunk, ahogy az sem meglepő, hogy egyesek képesek leolvasni mások mozgását. A másik ember mozgása alapján ítéleteket hozunk: képes-e megnyerni az adott személy egy tehetségkutatót, vagy blöfföl-e a póker során. A mozgás az, amivel először szembesülünk, még mielőtt hallanánk a másik ember hangját, vagy meglátnák az arcát. A másik járása az első benyomás, amely ér minket, az első jel, amely alapján megalkotjuk véleményünket. Így épp itt az ideje megtanulni "tudatosan sétálgatni" az utcán, és megtenni az első "határozott lépéseket" a sebezhetőségünk csökkentése érdekében.

[bbc.co.uk]