Ismeretlen magyar tavak, amelyek különleges titkot rejtenek
Víz alatti búvármúzeum, jégkorszaki növények teszik izgalmassá a hazai állóvizeket.
Hazánk mintegy 3500 állóvízzel büszkélkedhet. Ennek a számnak a 25 százalékát a természetes úton létrejött, míg 75 százalékát a mesterségesen kialakított tavak adják. Az összes tó 1685 négyzetméternyi területet, tehát az ország 2 százalékát teszi ki.
Mivel a leggyakrabban ugyanarról a pár állóvízről hallunk, ezért most olyan különleges tavakkal ismerkedhetünk meg, amelyek eddig ismeretlenek voltak, pedig mindegyikük rendelkezik egy-egy titokkal, ami miatt érdemes felkeresni.
Sástó: A Mátrába kell utaznunk, hogy megtaláljuk Magyarország legmagasabban fekvő tavát, amelyen csónakázhatunk, horgászhatunk. A tengerszint felett 507 méterrel elterülő Sástó korábban lápos, mocsaras terület volt.
Ez az 1960-as években változott meg, ugyanis akkor tisztították ki, a környéken pedig üdülőhelyet alakítottak ki. Sajnos ez a változás súlyos árat követelt, mert a korábban itt élő állat- és növényvilág elpusztult.
A Mátra és a Sástó körüli látkép miatt megéri felmászni a tóparton felállított kilátóba, aminek az érdekessége az, hogy egy régi, üzemképtelen, algyői fúrótoronyból alakították ki. Fontos megjegyezni, hogy a kilátóba csak akkor másszunk fel, ha nagyon erősek az idegeink, mert az 50 méter magas torony ijesztően kileng. Esős időben csúszós, tehát különösen veszélyes.
Palatinus-tó: A Dorogi-medence legnagyobb tavát Esztergom területén találhatjuk meg. A Palatinus-tó Magyarország egyik legtisztább vizű tava, amelyben strandolhatunk, horgászhatunk. A vizét a talajvízből kapja, és nincs természetes befolyása. A tóból a lefolyás egy csatornán keresztül történik a Kenyérmezői-patakba.
Az állóvíz a budapestiektől kapta a nevét, ugyanis a fővárosból ideérkező turisták úgy gondolják, hogy a tó vize ugyanolyan, mint a budapesti Palatinus Standé. A tóról egy dorogi áruházat, hotelt és helyi tévécsatornát is elneveztek.
A bányató területéről az 1950-es években homokot termeltek ki, amit a közeli bányákban használtak fel. A kibányászott homok helyére víz szivárgott be. Ennek a jó minőségét a korabeli technológiának köszönhetjük.
Az első horgászegyesületet 1953-ban alapították meg, majd strandként kezdték használni a tavat, ahol búvárbázis is nyílt. A Palatinus-tó átlag hőmérséklete 19 fok, a legmélyebb pontja 10 méter, az elmúlt években pedig kialakult a saját élővilága. 2006-ban Búvármúzeumot nyitottak a területen.
Baláta-tó: Somogy megye egyik legfontosabb természeti értéke, ugyanis itt található a Baláta-tó Természetvédelmi Terület és Erdőrezervátum. A tónak nincs lefolyása, emiatt elláposodott és különleges élővilág otthonává vált. Ez az oka, hogy 1942-ben védetté nyilvánították, a környéket pedig felvették az erdőrezervátumok sorába.
A tóhoz eljuthatunk a Kaszó és Szenta között járó kisvasúttal, aminek a megállójától nem messze található meg a madármegfigyelő torony. A terület szigorú védettség alatt áll, emiatt némelyik részét nem látogathatjuk meg.
A tó területe agyagos, így a víz nem tudott elszivárogni, ezért a a pleisztocén kori homokbuckák mélyedéseiben összegyűlt a víz, aminek vélhetően korábban volt lefolyása. A vízszint az időjárástól függ és gyorsan változik. A nyílt vízfelülete kicsi, a legnagyobb része pedig nádas, zsombékos.
A vadcsapásokat lehetőleg kerüljük, mert a magas növényzet miatt könnyen eltévedhetünk. Egy régi történet is erre figyelmeztet, ugyanis állítólag 1930-ban egy kéményseprő le akarta rövidíteni az utat, de eltévedt, és soha nem került elő.
A Baláta-tót már egy 1295-ös írás is megemlíti. Régen csónakáztak a tavon, az 1930-as években pedig kacsavadászathoz építettek pallót. Ebben az időben még a lecsapolás ötlete is felmerült, ugyanis a tulajdonos bölényeket akart ide telepíteni, ám végül mégsem valósította meg a tervét, mert kiderült, hogy a környék kútjai kiapadnának a beavatkozás miatt.
A tóban megtekinthetjük a lebegőhínárt, a tőzegmohás fűz-ingólápokat, a tőzegmohás égerlápokat és a genyőtés cseres-tölgyeseket. A csalános égerláp a hely egyik különlegessége, de ugyancsak érdekes a keskenylevelű gyékényből és vízi harmatkásából létrejött úszó szigetek.
Ha ellátogatunk a Baláta-tóhoz, akkor ne menjünk haza úgy, hogy kihagytuk az aldrovanda látványát, ami egy ritkaságnak számító rovaremésztő növény, de a szíveslevelű hídőr, a tőzegeper, a vidrafű, a tőzegmoha, a kárpáti sáfrány, a tóalma és a fehér tündérrózsa is megérdemli, hogy vessük rájuk egy pillantást.
Vajai-tó: Szabadon látogatható a vajai őstó, amit egy természetvédelmi területen találhatunk meg. A Vajai-tavat az úszó lápszigetei teszik igazán különleges látványossággá. Az állóvíz történelme a jégkorszak előtti ősi folyókig repít vissza minket.
Az ős-Tisza és az ős-Szamos itt terítette ki a hegyek hordalékát, amelyekből később buckák épültek. Ezek között alakultak ki a lefolyástalan tavak, majd később ezeknek az elmocsarasodott részét csapolták le.
Az 1800-as években mesterséges csatornákat alakítottak ki, hogy a víz elérjen a Tiszához, így például a Vajai-tó vizét a Vajai Főfolyáson keresztül. A tavon megtekinthető lápszigetek igazi érdekessége a rajtuk élő ritka növények, amelyek még a jégkorszakból származnak.
Az úszó növényszigetek vízinövényekből, a vízfelszínen lebegő növénymaradványokból, az ide hulló porból, homokból keletkeztek. Az így létrejött vastag rétegben telepedtek meg a szél, a víz és a madarak által idehozott növények. A nagyobb szigetekből a szél és a víz kisebb darabokat szakít le, ezek pedig önálló életet kezdenek élni.
A Vajai-tó többi természeti kincse közé tartózik az éger, a fűz, a tőzegpáfrány, a szálkás pajzsika, a jégkorszakból származó tarajos pajzsika és a vízi menta. A partszakaszon többféle zsurló, menta, salátaboglárka és pénzlevelű lizinka található. Az állatvilág igen változatos. Találkozhatunk csiborral, vízi skorpióval, tavikagylóval, különféle vízi csigával, szárnyassal, hallal.
Malomvölgyi-tavak: Zsilipekkel választják el egymástól a két mesterséges tavat., amelyek közül az első a Kökényi-tó, amelyet a Kökény falu mellett lelhetünk fel. A tó egyik oldala 1-1,5 méter, míg a másik 6,6 méteres. A másik tó a Malomvölgyi 2-es tó, amely átlagosan 1,6 méter mélységű.
A tavak, melyek a korábban itt álló malomról kapták a nevüket, Pécstől nem messze, a Malomvölgyi Arborétumban, természetvédelmei területen kereshető fel. A víztározókat 1970-ben alakították ki az ide folyó patakok felduzzasztásával.
A tavak partján szabadidőparkok, focipálya és tűzrakóhely garantálja a kikapcsolódást. A környéken élők szívesen kerékpároznak, sétálnak a területen, ahol két kilátó teszi lehetővé, hogy a magasból vessünk egy pillantást a csodálatos tájra.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hazánk mintegy 3500 állóvízzel büszkélkedhet. Ennek a számnak a 25 százalékát a természetes úton létrejött, míg 75 százalékát a mesterségesen kialakított tavak adják. Az összes tó 1685 négyzetméternyi területet, tehát az ország 2 százalékát teszi ki.
Mivel a leggyakrabban ugyanarról a pár állóvízről hallunk, ezért most olyan különleges tavakkal ismerkedhetünk meg, amelyek eddig ismeretlenek voltak, pedig mindegyikük rendelkezik egy-egy titokkal, ami miatt érdemes felkeresni.
Sástó: A Mátrába kell utaznunk, hogy megtaláljuk Magyarország legmagasabban fekvő tavát, amelyen csónakázhatunk, horgászhatunk. A tengerszint felett 507 méterrel elterülő Sástó korábban lápos, mocsaras terület volt.Ez az 1960-as években változott meg, ugyanis akkor tisztították ki, a környéken pedig üdülőhelyet alakítottak ki. Sajnos ez a változás súlyos árat követelt, mert a korábban itt élő állat- és növényvilág elpusztult.
A Mátra és a Sástó körüli látkép miatt megéri felmászni a tóparton felállított kilátóba, aminek az érdekessége az, hogy egy régi, üzemképtelen, algyői fúrótoronyból alakították ki. Fontos megjegyezni, hogy a kilátóba csak akkor másszunk fel, ha nagyon erősek az idegeink, mert az 50 méter magas torony ijesztően kileng. Esős időben csúszós, tehát különösen veszélyes.
Palatinus-tó: A Dorogi-medence legnagyobb tavát Esztergom területén találhatjuk meg. A Palatinus-tó Magyarország egyik legtisztább vizű tava, amelyben strandolhatunk, horgászhatunk. A vizét a talajvízből kapja, és nincs természetes befolyása. A tóból a lefolyás egy csatornán keresztül történik a Kenyérmezői-patakba.Az állóvíz a budapestiektől kapta a nevét, ugyanis a fővárosból ideérkező turisták úgy gondolják, hogy a tó vize ugyanolyan, mint a budapesti Palatinus Standé. A tóról egy dorogi áruházat, hotelt és helyi tévécsatornát is elneveztek.
A bányató területéről az 1950-es években homokot termeltek ki, amit a közeli bányákban használtak fel. A kibányászott homok helyére víz szivárgott be. Ennek a jó minőségét a korabeli technológiának köszönhetjük.
Az első horgászegyesületet 1953-ban alapították meg, majd strandként kezdték használni a tavat, ahol búvárbázis is nyílt. A Palatinus-tó átlag hőmérséklete 19 fok, a legmélyebb pontja 10 méter, az elmúlt években pedig kialakult a saját élővilága. 2006-ban Búvármúzeumot nyitottak a területen.
Baláta-tó: Somogy megye egyik legfontosabb természeti értéke, ugyanis itt található a Baláta-tó Természetvédelmi Terület és Erdőrezervátum. A tónak nincs lefolyása, emiatt elláposodott és különleges élővilág otthonává vált. Ez az oka, hogy 1942-ben védetté nyilvánították, a környéket pedig felvették az erdőrezervátumok sorába.A tóhoz eljuthatunk a Kaszó és Szenta között járó kisvasúttal, aminek a megállójától nem messze található meg a madármegfigyelő torony. A terület szigorú védettség alatt áll, emiatt némelyik részét nem látogathatjuk meg.
A tó területe agyagos, így a víz nem tudott elszivárogni, ezért a a pleisztocén kori homokbuckák mélyedéseiben összegyűlt a víz, aminek vélhetően korábban volt lefolyása. A vízszint az időjárástól függ és gyorsan változik. A nyílt vízfelülete kicsi, a legnagyobb része pedig nádas, zsombékos.
A vadcsapásokat lehetőleg kerüljük, mert a magas növényzet miatt könnyen eltévedhetünk. Egy régi történet is erre figyelmeztet, ugyanis állítólag 1930-ban egy kéményseprő le akarta rövidíteni az utat, de eltévedt, és soha nem került elő.
A Baláta-tót már egy 1295-ös írás is megemlíti. Régen csónakáztak a tavon, az 1930-as években pedig kacsavadászathoz építettek pallót. Ebben az időben még a lecsapolás ötlete is felmerült, ugyanis a tulajdonos bölényeket akart ide telepíteni, ám végül mégsem valósította meg a tervét, mert kiderült, hogy a környék kútjai kiapadnának a beavatkozás miatt.
A tóban megtekinthetjük a lebegőhínárt, a tőzegmohás fűz-ingólápokat, a tőzegmohás égerlápokat és a genyőtés cseres-tölgyeseket. A csalános égerláp a hely egyik különlegessége, de ugyancsak érdekes a keskenylevelű gyékényből és vízi harmatkásából létrejött úszó szigetek.
Ha ellátogatunk a Baláta-tóhoz, akkor ne menjünk haza úgy, hogy kihagytuk az aldrovanda látványát, ami egy ritkaságnak számító rovaremésztő növény, de a szíveslevelű hídőr, a tőzegeper, a vidrafű, a tőzegmoha, a kárpáti sáfrány, a tóalma és a fehér tündérrózsa is megérdemli, hogy vessük rájuk egy pillantást.
Vajai-tó: Szabadon látogatható a vajai őstó, amit egy természetvédelmi területen találhatunk meg. A Vajai-tavat az úszó lápszigetei teszik igazán különleges látványossággá. Az állóvíz történelme a jégkorszak előtti ősi folyókig repít vissza minket.Az ős-Tisza és az ős-Szamos itt terítette ki a hegyek hordalékát, amelyekből később buckák épültek. Ezek között alakultak ki a lefolyástalan tavak, majd később ezeknek az elmocsarasodott részét csapolták le.
Az 1800-as években mesterséges csatornákat alakítottak ki, hogy a víz elérjen a Tiszához, így például a Vajai-tó vizét a Vajai Főfolyáson keresztül. A tavon megtekinthető lápszigetek igazi érdekessége a rajtuk élő ritka növények, amelyek még a jégkorszakból származnak.
Az úszó növényszigetek vízinövényekből, a vízfelszínen lebegő növénymaradványokból, az ide hulló porból, homokból keletkeztek. Az így létrejött vastag rétegben telepedtek meg a szél, a víz és a madarak által idehozott növények. A nagyobb szigetekből a szél és a víz kisebb darabokat szakít le, ezek pedig önálló életet kezdenek élni.
A Vajai-tó többi természeti kincse közé tartózik az éger, a fűz, a tőzegpáfrány, a szálkás pajzsika, a jégkorszakból származó tarajos pajzsika és a vízi menta. A partszakaszon többféle zsurló, menta, salátaboglárka és pénzlevelű lizinka található. Az állatvilág igen változatos. Találkozhatunk csiborral, vízi skorpióval, tavikagylóval, különféle vízi csigával, szárnyassal, hallal.
Malomvölgyi-tavak: Zsilipekkel választják el egymástól a két mesterséges tavat., amelyek közül az első a Kökényi-tó, amelyet a Kökény falu mellett lelhetünk fel. A tó egyik oldala 1-1,5 méter, míg a másik 6,6 méteres. A másik tó a Malomvölgyi 2-es tó, amely átlagosan 1,6 méter mélységű.A tavak, melyek a korábban itt álló malomról kapták a nevüket, Pécstől nem messze, a Malomvölgyi Arborétumban, természetvédelmei területen kereshető fel. A víztározókat 1970-ben alakították ki az ide folyó patakok felduzzasztásával.
A tavak partján szabadidőparkok, focipálya és tűzrakóhely garantálja a kikapcsolódást. A környéken élők szívesen kerékpároznak, sétálnak a területen, ahol két kilátó teszi lehetővé, hogy a magasból vessünk egy pillantást a csodálatos tájra.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások