125 évvel ezelőtt ölték meg Sissit

A merénylőt csak az érdekelte, hogy koronás személyt gyilkoljon meg.A mai napig sokan rajonganak Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőért, I. Ferenc József Habsburg császár és magyar király feleségért, akit a legtöbben Sissiként ismernek, és aki írók, filmesek tucatjait ihlette meg a szenvedélyes személyiségével és boldogtalanságával, aminek oka leginkább a bécsi udvar hűvös légköre, a gyermekei elvesztése és az önmagával szembeni állandó elégedetlensége volt.

Sissi távolról sem felhőtlen élete akkor ért véget, amikor Genfben tartózkodott. A magyarok királynéja 1898. szeptember 9-én utazott el, méghozzá annak ellenére, hogy a környezete nem tartotta biztonságosnak a genfi látogatást. Sissit másnap szúrta szíven Luigi Lucheni olasz anarchista egy élesre köszörült reszelővel. A gyilkos valójában nem konkrétan őt akarta megölni, ugyanis csak „jobb híján” választotta ki áldozatának.

Lucheni 1873. április 22-én, egy olasz munkásnő törvénytelen gyermekként született Párizsban, ahova az anyja még várandósan menekült a hazájából. Lucheni árvaházban nőtt fel, ahol már 10 éves korától dolgoztatták.

A férfi egész életében nyomorban élt, ami alól talán csak az a három év volt kivétel, amit az olasz hadsereg lovasságánál szolgált. Lucheni részt vett az abesszíniai háborúban 1896-ban, amiért ki is tüntették. A gyilkosság előtt két évvel Svájcba költözött és alkalmi munkákból tartotta el magát.

A kilátástalan helyzete miatt anarchista eszméket kezdett vallani és mély gyűlöletet táplált az uralkodó osztályok iránt.

Az éhséglázadás azért tört ki, mert a kenyér árának sokadik olaszországi megemelésére után a dolgozók több nagyvárosban is utcára vonultak, hogy tiltakozzanak. Másnap a kormány szükségállapotot hirdetett Lombardia tartományra és székhelyére, Milánó hadtestparancsnoka, Bava Beccaris tábornok pedig ágyúval lövette a tömeget.

A kormányjelentés szerint 80 ember halt meg, de valójában I. Umberto olasz király rendőrsége és katonái valódi mészárlást rendeztek, amiben a történetleírás szerint 400-600 ember vesztette életét. Ez volt az, ami miatt Lucheni úgy döntött, hogy bosszúból megöli a Savoyai-ház vagy bármelyik királyi család egyik tagját.

Mivel arra nem volt pénze, hogy Olaszországba utazzon, ezért a Genfbe készülő Fülöp orleans-i herceget akarta megölni, ám ő nem érkezett meg. Ekkor került a merénylő célkeresztjébe Erzsébet királyné, akiről tudta, hogy kevés testőr védi. Emiatt a korabeli sajtót is terheli némi felelősség, ugyanis Sissi inkognitóban utazott, ám a merénylet napján a genfi sajtó megírta, hogy Erzsébet a városba érkezett.

Lucheni biztosra akart menni, ezért egy anatómiai atlaszból tanulta meg, hogy hol van az ember szíve. Ezután megbizonyosodott arról, hogy a tóparton sétáló két napernyős nő közül az egyik Sissi, akit aztán fellökött és szíven szúrt.

Az már soha nem derül ki, hogy meg lehetett volna menteni a császárné életét, ugyanis Sissi egész életében ragaszkodott a karcsúsága látszatához, ami miatt olyan szorosan fűzték be a derekát, hogy észre sem vette, hogy leszúrták. Azt gondolta, hogy a támadó csak ki akarta rabolni.

Erzsébet királyné még a saját lábán szállt fel a sétahajóra, hogy kirándulni induljon, de a fedélzeten összeesett. Sztáray grófnő kénytelen volt elárulni, hogy ki az útitársa a kapitánynak, aki azonnal visszafordult.Sissit a szállodájába, a Beau Rivage-ba vitték, ám mire az orvos odaért, már elvérzett és meghalt. Sztáray grófnő elmondása szerint Sissi utolsó mondata így szólt, méghozzá magyarul: „Mi történik velem?”

Nem kizárt, hogy ha a merénylet után azonnal kórházba szállítják, akkor még sikerült volna megmenteni az életét.

Luchenit a járókelők fogták el percekkel a merénylet elkövetése után. A rendőrségnek átadott gyilkos egy pillanatig sem tagadta a tettét, ugyanis kimondottan büszke volt rá. A gyilkosságért életfogytiglani börtönre ítélték 1898. november 10-én. Lucheni szerette volna, ha kivégzik, ám Genfben nem volt halálbüntetés. Végül ő maga vetett véget az életének, ugyanis 12 év raboskodás után felakasztotta magát a genfi cellájában.

Amellett, hogy a merénylet tovább erősítette Sissi mítoszát, még a nemzetközi bűnüldözésben is mérföldkőnek számított, ugyanis a gyilkosság után két hónappal, 1898 novemberében nemzetközi anarchistaellenes kongresszust tartottak Rómában. A konferencián huszonegy európai állam vett részt, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia.

A találkozón határozták meg az anarchizmust fogalmát, ami úgy szól, hogy: „minden olyan cselekedet, amely erőszakos eszközökkel akarja lerombolni a társadalom rendjét”. Emellett a konferencián résztvevő államok küldöttjei megegyeztek, hogy a jövőben megfigyelés alatt tartják az anarchista szervezeteket, megakadályozzák a propagandájuk terjesztését, korlátozzák a tetteikről szóló hírek megjelenését a sajtóban, valamint halálbüntetésre ítélik azokat, akik államfők ellen követnek el merényleteket.

Ugyanekkor született meg az a nemzetközi együttműködés a különböző államok rendőrségei között, amely eredményeként 1923-ban, Bécsben létrehozták az Interpolt, a világ első számú nemzetközi rendőrségi szervezetét.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)