2018 legjobb horrorjai

Az elmúlt év legfélelmetesebb filmjei.A díjátadókon szeretik a horrorfilmeket, ezért valószínű, hogy a 2018-as alkotások sem számíthatnak díjesőre, pedig az elmúlt tizenkét hónapban több olyan horrort is bemutattak, amelyek alaposan próbára tették a nézők idegeit.

Apostle: A rajtaütés-filmek után új műfajban próbálta ki magát Gareth Evans, aki az Apostle című filmjében egy századfordulós, saját törvények alapján működő szekta világába kalauzolta el a nézőket, akik a húgát kereső Dan Stevens szemén keresztül ismerhették meg a zárt közösség mindennapjait, amiről hamarosan kiderült, hogy valami nagyon nincs vele rendben.

Evans nem reformálta meg a horror műfaját, hanem magabiztosan felidézte annak néhány gyöngyszemét, így például A vesszőből font embert. Ennek eredményeként az Apostle egy percről percre egyre ambiciózusabb történet, teletűzdelve jó pár sokkhatással.

Sóhajok (Suspiria): Az elmúlt években aranykorát éli a régi filmek újrafeldolgozása, ami hol jól, hol rosszul sül el. Az eredetileg Dario Argento által szerzett Sóhajok annak a remek példája, hogy hogyan kell hozzányúlni egy kultuszfilmhez, amiből most Luca Guadagnino készített szerzői darabot.

A felújított horrorfilm egyik legnagyobb pozitívuma, hogy hű maradt ahhoz a korhoz, amiben eredetileg született, valamint teljesen egyedi hangnemben és stílusban meséli a történetet, amiben a régi filmből csak az alaphelyzet köszön vissza.

A két és fél órás Sóhajok középpontjában egy német balettintézet áll, amiben boszorkányok élnek. A pszichedelikus filmélmény jó mélyre hatol az erre nyitott nézők elméjében, hogy az újranézés után új értelmet nyerjen a történet.

Hang nélkül (A Quiet Place): Ebben a horrorfilmben olyan extrém hallással rendelkező idegenek rohanták le a Földet, akik mindenkit megölnek, aki csak egy kis zajt is csapnak. Ezzel az a család is tisztában van, amelynek tagjai megtanultak a legnagyobb csendben létezni egy farmon.

A nézőnek ideje sincs arra, hogy elgondolkodjon az alaphelyzet buktatóin, mert pillanatokon belül berántja a történet, aminek feszített tempója John Krasinski rendezésének köszönhető. Az inváziós horror ijesztő jelenetei leginkább azért hozzák rá a frászt a nézőre, mert a családi dráma és a színészi játék kap hangsúlyos szerepet.

Expedíció (Annihilation): Bár Alex Garland második rendezése a sci-fi műfajába is besorolható, mégis bővelkedik horrorelemekben. Ennek a leglátványosabb bizonyítéka az a medveszörny, amely rátámad az idegennek kezébe került területet felfedező női kommandó tagjaira.

Az igazi horror akkor veszi kezdetét, amikor a nők önuralma szertefoszlik, majd az eszük is kezd elmenni. A kultikus könyvből készült Expedíció egy egyszerre csodaszép és igazi rémálom horrorfilm, amit az utolsó pillanatban happolt el a Netflix a mozivászon elől.

Halloween: Kevesen fogadtak volna arra, hogy a Halloween 2018 egyik legjobb horrorja lesz, hiszen a forgatókönyvíró a komikus szereplőiről híresült el, míg a függetlenfilmes rendező számára ismeretlen terepnek számított a műfaj, ráadásul egy olyan franchise-ról van szó, ami már nagyon régóta haldoklik.

Mindennek ellenére a Halloween meglepte a rajongókat, mert a filmnek sikerült leráznia az évek alatt rápakolt sallangot, és visszatalált a gyökereihez. A horrorban Michael Myers elemi erővel jut el A pontból B-be, ha pedig valaki keresztezi az útját, akkor azt változatos módokon teszi el láb alól.

A Halloween vegytiszta horrorfilm, ami kreatívan és tiszteletteljesen használja fel a sorozatindító leglényegesebb kellékeit, ennyi pedig elég is ahhoz, hogy 2018-ban a műfaj egyik legjobbjának nevezzük.Vonat Busanba: Zombi expressz (Train to Busan): A Yeon Sang-ho által rendezett, koreai sikerfilm, egy hihetetlen gyorsasággal terjedő zombivírusról szól, ami elől egy vonatnyi ember próbál menekülni, ám már a szerelvényen is akadnak fertőzöttek.

A rendező kreatív megoldásokkal, kíméletlen tempóval lehelt új életet a mostanában fáradni látszó műfajba. A Vonat Busanba: Zombi expressz a jól megválasztott, folyamatosan mozgásban lévő, környezetének köszönheti, hogy nemcsak a végére nem fáradt el, hanem már a folytatás is készül.

The Ritual: A Netflix filmjében három régi cimbora úgy dönt, hogy elmennek kirándulni azért, hogy feldolgozzák az egyik barátjuk elvesztését. Az úton hirtelen úgy döntenek, hogy letérnek az ismert útvonalról, a néző pedig már itt tudja, hogy ez végzetes hiba volt.

A társaság eltéved, majd valami borzalmas üldözőbe veszi őket, ami lehet egy medve, a saját lelkiismeretük kivetülése, vagy valami ezeknél is szörnyűbb dolog.

2018 legjobb horrorjai közé azért került be a The Ritual, mert nagyon ügyesen zsonglőrködik az ismert zsánereszközökkel, kiválóan érzékelteti a tereket, és sokkal merészebb annál, mint azt a rövid tartalma sejteti.

Örökség (Hereditary): A műfaj egyik ritka kincsének tekinthető az első filmes Ari Aster által készített Örökség, ugyanis ez a horrorfilm nem egyszerre cincálja szét a néző idegrendszerét, hanem könyörtelen módszerességgel kínozza. A cselekmény központjában egy család áll, ami a nagymama halála miatt kezd széthullani.

Az utóbbi évek legnyomasztóbb filmjének története egyre nyugtalanítóbbá válik, miközben az egymást követő események kezdik teljesen felőrölni a Toni Collette által megformált anyát.A bosszú (Revenge): Mindenki tudja, hogy csak rossz vége lehet annak, ha egy kirívóan viselkedő lány elmegy egy hétvégére három kiéhezett sráccal. Az egyikük nem tudja fékezni magát, ezért a nyomok eltüntetése miatt muszáj végezni a szemtanúval.

A lány azonban nem hal meg, hanem összeszedi magát, hogy véres bosszút álljon. Coralie Fargeat filmje nem egy világmegváltó darab, de olyan B-filmeket idéző módon tolja az erőszakot a néző arcába, hogy a hatás biztos, hogy nem marad el.

A Babadook (The Babadook): Csak magyar viszonylatba nevezhető 2018 egyik legjobb horrorjának A Babadook, mert valójában négy évvel ezelőtt mutatták be a filmet, ami hozzánk csak idén jutott el.

Jennifer Kent kultikus horrorja egy mumusról szól, aki egy fiát egyedül nevelő anya otthonát és elméjét fertőzi. Amellett, hogy Essie Davis remek választás volt a főszerepre, még a mumus jelenetei is elég rémisztőek ahhoz, hogy a néző sokáig ne felejtse azokat. A műfajt kijátszó befejezés elég kielégítő a maga bizarr egyszerűségével.

(Forrás: hu.ign.com)