62 gyerek kapott üzenetet a földönkívüliektől
Az ufológia történetének legszokatlanabb eseményének helyszínévé vált egy magániskola.
A földönkívüli életben hívők számára igazi mérföldkőnek számít az a meghökkentő esemény, ami 1994. szeptember 16-án 10:15 órakor történt az Ariel Iskola udvarán. Az intézmény a Zimbabwei Köztársasághoz tartozó, Ruwa vidékén található.
A fővárostól 20 mérföldre elhelyezkedő magániskola azért vált az ufológia történetének legszokatlanabb helyszínévé, mert 62 diák figyelmeztető üzenetet kapott az idegenektől. Az 5-12 év közötti gyerekek arról meséltek, hogy a délelőtti szünetben láttak három ezüst golyót, ahogy az az iskola felett, az égen repültek.
A következő pillanatban vörös fény villant, majd eltűntek a golyók, amik aztán egy kicsit messzebb újra megjelentek. Ez a jelenség még háromszor megismétlődött, majd az egyik azonosítatlan repülőtárgy leszállt, és a föld felett lebegett, a gyerekektől 300 méterre, azon a területen, ahova a diákok nem mehettek.
A fiatalok azonban megszegték a szabályt, mert a tüskék bokrok, mérges kígyók nem voltak elég ijesztőek ahhoz, hogy legyőzze a gyermeki kíváncsiságot. Amikor az iskolások bemerészkedtek a tárgyhoz, akkor megjelent egy három láb magas humanoid.
A gyerekek elmondták, hogy a lény úgy nézett ki, mint a sci-fi filmekből ismert földönkívüliek sziluettje, a szemei pedig akkorák voltak, mint egy rögbi labda. Hirtelen újabb fény villant, mire a gyerekek halálra rémültek, és sikoltva menekültek. A lény eltűnt, majd újra megjelent, és sóbálványként bámulta a zavarodott tömeget.
A pánikba esett diákok közül sokan az üres iskolai folyosón kerestek segítséget és menedéket. Mivel a tanárok éppen értekezletet tartottak, ezért egy felnőtt sem állt a gyerekek rendelkezésére.
Később a magániskola vezetői beismerték, hogy tulajdonképpen felügyelet nélkül hagyták a diákokat az udvaron, a sikoltásról pedig azt hitték, hogy csak az a tipikus hangoskodás, amikor a gyerekek játszanak.
Az idősebb iskolásokról kiderült, hogy ők megbűvölve álltak a lény előtt, akinek a szeme telepatikusan üzente, hogy „Hamarosan vége lesz a világnak, ha nem vigyázunk a bolygónkra. Kihal az emberiség.” Emellett arra is figyelmeztetett az idegen, hogy világméretű katasztrófa lesz, ha az emberiség nem fogja vissza magát a technikai fejlődés területén.
Az incidens után nem sokkal később a gyerekek olyan rajzokat készítettek, amelyek az eseményt örökítették meg. Habár külön-külön rajzoltak, mégis a képek egyformák.
Cynthia Hind, Afrika első számú UFO kutatója és oknyomozó újságíró, valamint Dr. John Mack, pszichológus hallott arról, hogy mi történt a magániskolában, ezért két napra a helyszínre utaztak, hogy a sokkos állapotban lévő, vidéken élő gyerekekkel legyenek, akik nem néznek tévét, és nem tájékozottak a paranormális jelenségek terén. A szakemberek megerősítették, hogy a diákok önmaguktól képtelenek lettek volna ilyen bonyolult, részletes, egyforma történettel előállni.
2010-ben Randall Nickerson úgy döntött, hogy felkeresi a 62 gyereket, akik felnőttek, és a világ különböző pontjaira költöztek. Amikor Nickerson kifaggatta őket a korábbi történetről, akkor mindegyik szemtanú kitartott amellett, hogy minden úgy történt, ahogy gyerekként elmesélték.
Hangtalanul
Az eddig ismert földönkívüli találkozásokból kiderült, hogy az idegenek nem képesek beszélni. A szemtanúk mind arról számoltak be, hogy a lényeknek, amikkel találkoztak, volt fülre emlékeztető nyílásuk, és szájuk, de azt rendszeresen csukva tartották, tehát se annak, se a fülnek nincs szerepe a kommunikációban. Ebből következik, hogy valószínűleg a telepátia a legjobb kommunikációs eszközük.
Azok, akik találkoztak az idegenekkel arról is beszéltek, hogy lélegezni sem látták a lényeket. Ha pedig egy elrabolt feszült lelki állapotba került, megpróbált ellenállni, vagy beszélni kezdett, akkor a földönkívüliek azt rögtön érzékelték még akkor is, ha nem tartották rajta a szemüket az illetőn.
Az eddigi ufológiai kutatások azt derítették ki, hogy a földönkívüliek technológiailag fejlettebbek nálunk, és egyfajta hierarchikus társadalomban élnek, amely több galaktikus fajt fog össze.
Mivel az idegenek kommunikációja a telepátián alapul, ezért hang és látvány nélkül, gondolati síkon történik a kommunikáció egy meghatározott távolságon belül, tehát tulajdonképpen belelátnak egymás fejébe, ezzel pedig szinte megszűnik az önálló egyéniség.
Habár kételkedünk a telepátia létezésében, mégis egyet kell értenünk C. G. Jung álláspontjával, amely úgy szól, hogy „Miközben az ember mindenhatónak érzi magát a természet jelenségeivel szemben, éppen legcsodálatosabb fegyverét, a saját pszichéje működését nem ismeri”.
Az USA kormánya például nem zárkózik el a telepátia elől, hiszen a Star-Gate nevű titkos programjuk során alkalmaztak olyan embereket, akik képesek voltak a távérzékelésre, és rendelkeztek olyan telepatikus és szuggesztív képességekkel, amelyek csak akkor működnek, ha az illető felfokozott emocionális állapotban van. Ezt bizonyos izgalmi reakciókkal, tudatalatti stresszel is elő lehet idézni.
Az őskorban még a túlélés függött a távolbalátástól, távérzékeléstől és a telepátiától. Miután a vadászó életmódot felváltotta a földművelés, azután az emberek elhanyagolták a psi-gén adta lehetőségeket.
Ebből következik, hogy logikus, hogy olyan helyeken, kultúrákban érzékelhető a paranormális világ, amelyek nyitottak az ilyesmire, mint például az észak-amerikai indiánok körében.
Európában a boszorkányüldözés irtotta ki a lakosságból a rendkívüli mentális képességekkel rendelkező nőket, ám anno a KGB összegyűjtötte azokat az embereket, akiknek paranormális képességük volt, hogy együttesen dolgozzanak az egykori Szovjetunióban a parapszichológiai kutatásokba évtizedeken keresztül.
Sokan hisznek abban, hogy a földönkívüliek már évezredek óta megfigyelnek minket, sőt, a világon rengeteg olyan ember van, aki valójában félig földönkívüli, ezért gyerekkora óta befolyásolták a tudatát.
Mivel az Univerzum hatalmas, ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy nemcsak a Földön van élet, ám érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon mi lesz akkor, ha egyszer a Föld is annak a bizonyos galaktikus társadalomnak a részévé válik.
(Forrás: noiportal.hu)
A földönkívüli életben hívők számára igazi mérföldkőnek számít az a meghökkentő esemény, ami 1994. szeptember 16-án 10:15 órakor történt az Ariel Iskola udvarán. Az intézmény a Zimbabwei Köztársasághoz tartozó, Ruwa vidékén található.A fővárostól 20 mérföldre elhelyezkedő magániskola azért vált az ufológia történetének legszokatlanabb helyszínévé, mert 62 diák figyelmeztető üzenetet kapott az idegenektől. Az 5-12 év közötti gyerekek arról meséltek, hogy a délelőtti szünetben láttak három ezüst golyót, ahogy az az iskola felett, az égen repültek.
A következő pillanatban vörös fény villant, majd eltűntek a golyók, amik aztán egy kicsit messzebb újra megjelentek. Ez a jelenség még háromszor megismétlődött, majd az egyik azonosítatlan repülőtárgy leszállt, és a föld felett lebegett, a gyerekektől 300 méterre, azon a területen, ahova a diákok nem mehettek.
A fiatalok azonban megszegték a szabályt, mert a tüskék bokrok, mérges kígyók nem voltak elég ijesztőek ahhoz, hogy legyőzze a gyermeki kíváncsiságot. Amikor az iskolások bemerészkedtek a tárgyhoz, akkor megjelent egy három láb magas humanoid.
A gyerekek elmondták, hogy a lény úgy nézett ki, mint a sci-fi filmekből ismert földönkívüliek sziluettje, a szemei pedig akkorák voltak, mint egy rögbi labda. Hirtelen újabb fény villant, mire a gyerekek halálra rémültek, és sikoltva menekültek. A lény eltűnt, majd újra megjelent, és sóbálványként bámulta a zavarodott tömeget.A pánikba esett diákok közül sokan az üres iskolai folyosón kerestek segítséget és menedéket. Mivel a tanárok éppen értekezletet tartottak, ezért egy felnőtt sem állt a gyerekek rendelkezésére.
A büfét vezető anyuka pedig azt hitte, hogy csak egy újabb trükköt találtak ki a gyerekek, hogy hozzáférjenek az édességhez, szódavízhez, úgyhogy nem vette komolyan a históriát.
Később a magániskola vezetői beismerték, hogy tulajdonképpen felügyelet nélkül hagyták a diákokat az udvaron, a sikoltásról pedig azt hitték, hogy csak az a tipikus hangoskodás, amikor a gyerekek játszanak.
Az idősebb iskolásokról kiderült, hogy ők megbűvölve álltak a lény előtt, akinek a szeme telepatikusan üzente, hogy „Hamarosan vége lesz a világnak, ha nem vigyázunk a bolygónkra. Kihal az emberiség.” Emellett arra is figyelmeztetett az idegen, hogy világméretű katasztrófa lesz, ha az emberiség nem fogja vissza magát a technikai fejlődés területén.
Az incidens után nem sokkal később a gyerekek olyan rajzokat készítettek, amelyek az eseményt örökítették meg. Habár külön-külön rajzoltak, mégis a képek egyformák.Cynthia Hind, Afrika első számú UFO kutatója és oknyomozó újságíró, valamint Dr. John Mack, pszichológus hallott arról, hogy mi történt a magániskolában, ezért két napra a helyszínre utaztak, hogy a sokkos állapotban lévő, vidéken élő gyerekekkel legyenek, akik nem néznek tévét, és nem tájékozottak a paranormális jelenségek terén. A szakemberek megerősítették, hogy a diákok önmaguktól képtelenek lettek volna ilyen bonyolult, részletes, egyforma történettel előállni.
2010-ben Randall Nickerson úgy döntött, hogy felkeresi a 62 gyereket, akik felnőttek, és a világ különböző pontjaira költöztek. Amikor Nickerson kifaggatta őket a korábbi történetről, akkor mindegyik szemtanú kitartott amellett, hogy minden úgy történt, ahogy gyerekként elmesélték.
HangtalanulAz eddig ismert földönkívüli találkozásokból kiderült, hogy az idegenek nem képesek beszélni. A szemtanúk mind arról számoltak be, hogy a lényeknek, amikkel találkoztak, volt fülre emlékeztető nyílásuk, és szájuk, de azt rendszeresen csukva tartották, tehát se annak, se a fülnek nincs szerepe a kommunikációban. Ebből következik, hogy valószínűleg a telepátia a legjobb kommunikációs eszközük.
Azok, akik találkoztak az idegenekkel arról is beszéltek, hogy lélegezni sem látták a lényeket. Ha pedig egy elrabolt feszült lelki állapotba került, megpróbált ellenállni, vagy beszélni kezdett, akkor a földönkívüliek azt rögtön érzékelték még akkor is, ha nem tartották rajta a szemüket az illetőn.
Az eddigi ufológiai kutatások azt derítették ki, hogy a földönkívüliek technológiailag fejlettebbek nálunk, és egyfajta hierarchikus társadalomban élnek, amely több galaktikus fajt fog össze.
Mivel az idegenek kommunikációja a telepátián alapul, ezért hang és látvány nélkül, gondolati síkon történik a kommunikáció egy meghatározott távolságon belül, tehát tulajdonképpen belelátnak egymás fejébe, ezzel pedig szinte megszűnik az önálló egyéniség.
Habár kételkedünk a telepátia létezésében, mégis egyet kell értenünk C. G. Jung álláspontjával, amely úgy szól, hogy „Miközben az ember mindenhatónak érzi magát a természet jelenségeivel szemben, éppen legcsodálatosabb fegyverét, a saját pszichéje működését nem ismeri”.Az USA kormánya például nem zárkózik el a telepátia elől, hiszen a Star-Gate nevű titkos programjuk során alkalmaztak olyan embereket, akik képesek voltak a távérzékelésre, és rendelkeztek olyan telepatikus és szuggesztív képességekkel, amelyek csak akkor működnek, ha az illető felfokozott emocionális állapotban van. Ezt bizonyos izgalmi reakciókkal, tudatalatti stresszel is elő lehet idézni.
Az őskorban még a túlélés függött a távolbalátástól, távérzékeléstől és a telepátiától. Miután a vadászó életmódot felváltotta a földművelés, azután az emberek elhanyagolták a psi-gén adta lehetőségeket.
Ebből következik, hogy logikus, hogy olyan helyeken, kultúrákban érzékelhető a paranormális világ, amelyek nyitottak az ilyesmire, mint például az észak-amerikai indiánok körében.Európában a boszorkányüldözés irtotta ki a lakosságból a rendkívüli mentális képességekkel rendelkező nőket, ám anno a KGB összegyűjtötte azokat az embereket, akiknek paranormális képességük volt, hogy együttesen dolgozzanak az egykori Szovjetunióban a parapszichológiai kutatásokba évtizedeken keresztül.
Sokan hisznek abban, hogy a földönkívüliek már évezredek óta megfigyelnek minket, sőt, a világon rengeteg olyan ember van, aki valójában félig földönkívüli, ezért gyerekkora óta befolyásolták a tudatát.
Mivel az Univerzum hatalmas, ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy nemcsak a Földön van élet, ám érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon mi lesz akkor, ha egyszer a Föld is annak a bizonyos galaktikus társadalomnak a részévé válik.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások