A halál madarai
A Sátán szolgájának is nevezik a rendkívül intelligens varjakat és hollókat.
Az égen, faágakon, udvaron megjelenő fekete madarakat sokan utáljuk, mert ijesztőnek tűnnek a fekete tollazatukkal, éles csőrükkel. A hollók és varjak megjelenése tényleg vészjósló, ezért nem véletlen, hogy a horrorfilmekben is gyakori vendégek, pedig két roppant intelligens állatról van szó.
A hollókat és a varjakat gyakran egy lapon emlegetjük, pedig két külön madárról van szó, ám abban megegyeznek, hogy több kultúra is vészjósló madárnak tartja őket. A legtöbb baljóslatú mítosz a betakarítással, termékenységgel kapcsolódott össze.
A varjak és a hollók az ősi istenek és királyok szolgái, a halál és katasztrófák hírnökei voltak. Kínában úgy hiszik, hogy a varjú testesíti meg a kegyetlenséget, rosszindulatot, gonoszságot. Ezzel szemben a japánok szent állatként, az istenek hírnökeként tekintenek a madárra. A zsidó hagyományok pedig a halál megtestesítőjét, a Sátán szolgálják látják benne.
Érdekesség, hogy míg napjainkban galambokat eresztenek szélnek egy-egy esküvőn, addig a régi hagyomány az volt, hogy két varjat engedtek el, majd a repülésükből következtettek az ifjú pár sorsára, ugyanis a varjak arról is híresek, hogy csak egyszer választanak párt maguknak, ezért a hűség jelképei.
A varjak és a hollók halálhozó szerepét valószínűleg annak köszönhetik, hogy egy-egy csata után, illetve a temetőkben gyakran megjelentek. A madarak halállal való kapcsolatát már a rómaiak is ismerték, ezért sosem tartották jó hírnek, ha a ház körül megjelent valamelyik.
Az ókorban a jóslásokhoz is felhasználták a varjakat. A csapatban megjelenő fekete madarakról úgy vélték, hogy katasztrófát jeleznek, míg a magányosan repkedő varjú közeli halálesetet jósolt.
Walesben abban hisznek az emberek, hogy balszerencse, ha az útjuk során találkoznak egy varjúval, de abban az esetben, ha kettőt látnak, akkor megfordul a rossz szerencséjük. New England lakói szerint csak az a varjú jelent balszerencsét, amelyik bal oldalt repül el.
Az angolok szerint nagy szerencse, ha valaki talál egy elpusztult varjút, ám az már szerencsétlenséget jelent, ha a temető földjén leli meg valaki az élettelen madarat. Egy régi angol rigmus szerint egy varjú szerencsétlenséget, kettő szerencsét, három egészséget, négy jómódot, öt betegséget, hat halált jövendöl.
Az sem mindegy, hogy a varjak mikor kárognak. Indiában ez vendégek érkezésére figyelmeztet, míg Kínában annak is jelentősége van, hogy hány órakor szólal meg a madár. A reggel 3 és 7 közötti károgás ajándékot jósol, a 7 és 11 közötti esőt és szelet jelez, míg a 11 és este 6 közötti károgás veszekedésre utal.
Akad olyan kultúra is, ahol a károgás száma sem mindegy, mert egy jó barát, kettő családtag, három ismerős halálát jósolja. Aki pedig négy károgást hal, az hamarosan itt hagyja az árnyvilágot.
A varjak halált jelző madarak, míg a hollók lélekvivő madarak, akik képesek érinteni az élők és a holtak világát, legalábbis a legendák szerint. Több mítosz az istenek küldöttének tartja őket. A mesékben, mondákban még akkor is sötét aura lengi körül őket, ha például ételt hoznak.
Az északi kultúrákban nem meglepő, hogy a legendák állandó szereplőjévé váltak a hollók, hiszen csapatostul jelentek meg a kivégzések, csaták, háborúk után, hogy az emberi tetemekből csipegessenek.
Az őseink kapcsolatot láttak a hollók és szellemek között. A svédek és a németek például abban hittek, hogy a hollók valójában a meggyilkolt emberek szellemei, illetve elkárhozott lelkek.
A nyugati parton élő észak-amerikai bennszülöttek istenként tekintettek a hollókra. A Tlingit és Haida legenda úgy tartotta, hogy a Holló egy szélhámos, teremtő isten. A vikingek hitte szerint az Odin vállán ülő két holló, Hugin és Munin mindent lát és hall, ami a világban történik.
A hollókra még az Ótestamentumban és a bhutáni mitológiában is található utalás. Ázsia északi részén, valamint Szibériában nagy tisztelet övezte a hollókat. A Kamcsatka félszigeten abban hittek, hogy Kutkh isten hollóalakban látható a legtöbbször.
A kelta és ír legendákban is komoly jelentőséget kaptak a hollók, míg a walesi mitológiában Bran istennel azonosították a madarat. A Mabinogion szerint Bran fejét, mint bűvös ereklyét, elásták a londoni Fehér Hegyen, hogy ezzel előzzék meg a szigeteket veszélyeztető inváziót.
A holló az irodalomban is rendszeresen szerepel, így például William Shakespeare, Charles Dickens, J.R.R.Tolkien, Stephen King, Joan Aiken és Edgar Allan Poe műveiben.
A holló farktollai a repülést irányítják, valamint azt, hogy életében mely tájakat keresi fel. A három jobb, a három bal, és a középen található egy fartollnak azonban külön-külön szimbolikus jelentősége van.
- balról az erő (testi felkészültség), a kitartás (ügyesség, gyorsaság, állhatatosság, bajtársiasság) és a bátorság (a félelem legyőzése, a dicsőség keresése).
- jobbról az akarat (nagylelkűség, irgalom, rendíthetetlenség, a mérték betartása), a becsület (igazmondás, a gyengék, elnyomottak, nők és gyermekek védelme) és az alázat (hűséges szolgálat, engedelmesség, gőg nélkül való cselekvés).
- A hetedik farktoll a hit, amely a holló vezérelve.
A holló nyolc szárnytollához is külön jelentést társítanak a legendák:
1. fegyverforgatás (minden közelharci eszköz ismerete és használata, vívás)
2. íjászat (lőfegyverek ismerete és használata)
3. lovaglás (a hátas megülése, lovas harc)
4. futás (erőnlét, menetelés)
5. pusztakezes harc (birkózás, öklözés)
6. páncélzat (vért és pajzs viselete, szabad mozgás)
7. fegyverdobás (dobófegyverek használata, közönséges harci eszközök dobása)
8. beszéd (adott szó, csatakiáltás, hagyományok ismerete)
(Forrás: femcafe.hu, afantasyfoldje.qwqw.hu)
Az égen, faágakon, udvaron megjelenő fekete madarakat sokan utáljuk, mert ijesztőnek tűnnek a fekete tollazatukkal, éles csőrükkel. A hollók és varjak megjelenése tényleg vészjósló, ezért nem véletlen, hogy a horrorfilmekben is gyakori vendégek, pedig két roppant intelligens állatról van szó.A hollókat és a varjakat gyakran egy lapon emlegetjük, pedig két külön madárról van szó, ám abban megegyeznek, hogy több kultúra is vészjósló madárnak tartja őket. A legtöbb baljóslatú mítosz a betakarítással, termékenységgel kapcsolódott össze.
A varjak és a hollók az ősi istenek és királyok szolgái, a halál és katasztrófák hírnökei voltak. Kínában úgy hiszik, hogy a varjú testesíti meg a kegyetlenséget, rosszindulatot, gonoszságot. Ezzel szemben a japánok szent állatként, az istenek hírnökeként tekintenek a madárra. A zsidó hagyományok pedig a halál megtestesítőjét, a Sátán szolgálják látják benne.
Érdekesség, hogy míg napjainkban galambokat eresztenek szélnek egy-egy esküvőn, addig a régi hagyomány az volt, hogy két varjat engedtek el, majd a repülésükből következtettek az ifjú pár sorsára, ugyanis a varjak arról is híresek, hogy csak egyszer választanak párt maguknak, ezért a hűség jelképei.
A varjak és a hollók halálhozó szerepét valószínűleg annak köszönhetik, hogy egy-egy csata után, illetve a temetőkben gyakran megjelentek.
Az ókorban a jóslásokhoz is felhasználták a varjakat. A csapatban megjelenő fekete madarakról úgy vélték, hogy katasztrófát jeleznek, míg a magányosan repkedő varjú közeli halálesetet jósolt.Walesben abban hisznek az emberek, hogy balszerencse, ha az útjuk során találkoznak egy varjúval, de abban az esetben, ha kettőt látnak, akkor megfordul a rossz szerencséjük. New England lakói szerint csak az a varjú jelent balszerencsét, amelyik bal oldalt repül el.
Az angolok szerint nagy szerencse, ha valaki talál egy elpusztult varjút, ám az már szerencsétlenséget jelent, ha a temető földjén leli meg valaki az élettelen madarat. Egy régi angol rigmus szerint egy varjú szerencsétlenséget, kettő szerencsét, három egészséget, négy jómódot, öt betegséget, hat halált jövendöl.
Az sem mindegy, hogy a varjak mikor kárognak. Indiában ez vendégek érkezésére figyelmeztet, míg Kínában annak is jelentősége van, hogy hány órakor szólal meg a madár. A reggel 3 és 7 közötti károgás ajándékot jósol, a 7 és 11 közötti esőt és szelet jelez, míg a 11 és este 6 közötti károgás veszekedésre utal.
Akad olyan kultúra is, ahol a károgás száma sem mindegy, mert egy jó barát, kettő családtag, három ismerős halálát jósolja. Aki pedig négy károgást hal, az hamarosan itt hagyja az árnyvilágot.
A varjak halált jelző madarak, míg a hollók lélekvivő madarak, akik képesek érinteni az élők és a holtak világát, legalábbis a legendák szerint. Több mítosz az istenek küldöttének tartja őket. A mesékben, mondákban még akkor is sötét aura lengi körül őket, ha például ételt hoznak.
Az északi kultúrákban nem meglepő, hogy a legendák állandó szereplőjévé váltak a hollók, hiszen csapatostul jelentek meg a kivégzések, csaták, háborúk után, hogy az emberi tetemekből csipegessenek.
Az őseink kapcsolatot láttak a hollók és szellemek között. A svédek és a németek például abban hittek, hogy a hollók valójában a meggyilkolt emberek szellemei, illetve elkárhozott lelkek.A nyugati parton élő észak-amerikai bennszülöttek istenként tekintettek a hollókra. A Tlingit és Haida legenda úgy tartotta, hogy a Holló egy szélhámos, teremtő isten. A vikingek hitte szerint az Odin vállán ülő két holló, Hugin és Munin mindent lát és hall, ami a világban történik.
A hollókra még az Ótestamentumban és a bhutáni mitológiában is található utalás. Ázsia északi részén, valamint Szibériában nagy tisztelet övezte a hollókat. A Kamcsatka félszigeten abban hittek, hogy Kutkh isten hollóalakban látható a legtöbbször.
A kelta és ír legendákban is komoly jelentőséget kaptak a hollók, míg a walesi mitológiában Bran istennel azonosították a madarat. A Mabinogion szerint Bran fejét, mint bűvös ereklyét, elásták a londoni Fehér Hegyen, hogy ezzel előzzék meg a szigeteket veszélyeztető inváziót.
A holló az irodalomban is rendszeresen szerepel, így például William Shakespeare, Charles Dickens, J.R.R.Tolkien, Stephen King, Joan Aiken és Edgar Allan Poe műveiben.
A holló farktollai a repülést irányítják, valamint azt, hogy életében mely tájakat keresi fel. A három jobb, a három bal, és a középen található egy fartollnak azonban külön-külön szimbolikus jelentősége van.- balról az erő (testi felkészültség), a kitartás (ügyesség, gyorsaság, állhatatosság, bajtársiasság) és a bátorság (a félelem legyőzése, a dicsőség keresése).
- jobbról az akarat (nagylelkűség, irgalom, rendíthetetlenség, a mérték betartása), a becsület (igazmondás, a gyengék, elnyomottak, nők és gyermekek védelme) és az alázat (hűséges szolgálat, engedelmesség, gőg nélkül való cselekvés).
- A hetedik farktoll a hit, amely a holló vezérelve.
A holló nyolc szárnytollához is külön jelentést társítanak a legendák:
1. fegyverforgatás (minden közelharci eszköz ismerete és használata, vívás)
2. íjászat (lőfegyverek ismerete és használata)
3. lovaglás (a hátas megülése, lovas harc)
4. futás (erőnlét, menetelés)
5. pusztakezes harc (birkózás, öklözés)
6. páncélzat (vért és pajzs viselete, szabad mozgás)
7. fegyverdobás (dobófegyverek használata, közönséges harci eszközök dobása)
8. beszéd (adott szó, csatakiáltás, hagyományok ismerete)
(Forrás: femcafe.hu, afantasyfoldje.qwqw.hu)
Hozzászólások