A jakutföldi Halálvölgy rejtélye
Nem a 30 méter átmérőjű kráterek voltak az első furcsaságok, amik Észak-Szibériában jelentek meg.
Világunkban számtalan olyan hely található, amely otthont ad a titokzatos jelenségeknek. Némelyik falu, város, vagy ország ismertebb, míg más területekről csak nagyon kevesen hallottak.
Ilyen Szibéria. A barátságtalan vidék nemrég került be a hírek közé, mert nagyjából 30 méter átmérőjű krátereket találtak Észak-Szibériában. A szinte teljesen felfedezetlen környéken azonban több évszázada történnek furcsa dolgok, ám azokat a helyieken kívül, csak néhány ember ismeri.
Szibéria legnagyobb rejtélye a jakutföldi Halálvölgyhöz kötődik. Jakutföld területe közel negyvenszer nagyobb, mint Magyarországé, ám ennek ellenére, csak egymillió ember lakik ott.
Jakutföldről leginkább csak annyit tudunk, hogy nagy szerepet tölt be a gazdaságban, hiszen hatalmas kőolajtartalékokkal rendelkezik, szénben és földgázban gazdag, valamint ezüst- és aranylelőhelyek is találhatóak itt.
Emellett Oroszország gyémántkészletének 99 százaléka is Jakutföldön található, tehát mondhatjuk, hogy egy kincsesbánya. A területe éghajlata azonban nem valami vonzó, mert jól fel kell öltöznünk, ha elutaznánk a szibériai vidékre, hiszen ez a világ egyik leghidegebb helye. 1926 januárjában -72,2 °C-ot mértek itt a kutatók.
Jakutföldön ennek ellenére élnek emberek, akik hisznek abban, hogy a Halálvölgyet, az idő kezdete óta, démonok lakják. Az egyik ilyen lényt különösen nagy tisztelet övezi. Ő Tong Duurai. Az, aki bemerészel lépni Tong Duurai földjére, azt megszállja Ottoamohh (magyarul: „lyukak a földben”), a szellem.
Akit megszállt a szellem, az sötét lyukakat lát mindenhol, amerre csak néz. Az őslakosok erre azt mondják, hogy a megszállott „nevető ablakokat” fog látni, amik a föld mélyére vezetnek, ahol a „tüzes lények” laknak.
A mítosz szerint ezek a lények 600-700 évente jönnek elő a rejtekhelyükről, és az a céljuk, hogy tönkretegyék a vidéket, és elpusztítsanak mindenkit, aki lélegzik, majd visszabújnak az odújukba.
Jakutföld rejtélyeiről nemcsak a helyiektől hallhatunk, ugyanis az elmúlt évszázadok során, több leírás is született a területről. Az egyik ilyet egy orosz kalandor jegyezte le 1857-ben. Maak a következőt írta: „Hallottam, hogy a Vitulij folyó alsó folyása elárasztott egy hatalmas vashordót. Ez a hely állítólag könnyen felismerhető, hiszen körülötte különös fák nőttek ki a földből.”
Egy másik, ugyancsak XIX. századi szövegben pedig ez áll: „A helyi vadászok a területet átkozottnak tartják. Szellemek lakoznak a vízben, a parton, és éjjel az égbolt világos lánggal ég.”
A fentebb említett objektumokról, mint a „hatalmas vashordó”, árulkodnak a helyi földrajzi elnevezések is. Az egyik folyót például Olgujdachnak („Katlanos”), egy másik, kisebb vízfolyást pedig Algyj Timirnitnek („Nagy katlan”) hívnak.
Jakutföldön gyakori, hogy a hőmérséklet -50 °C alá süllyed, ezért nem meglepő, hogy a vidékre merészkedő vándorok az éjszakát a titokzatos katlanok belsejében próbálják meg átvészelni, mert ameddig kint meg lehet fagyni, addig a „fémhordók” belsejében kellemes meleg van.
Habár ezek menedéket jelenthetnek a vándoroknak, mégsem mindig bizonyul jó ötletnek az, hogy odabújjon az ember, mert ritka, hogy ne legyenek következményei az objektumokban töltött estének.
Némelyik kalandor arra panaszkodott, hogy kihullott a haja, miután egy ilyen „fémhordóban” időzött. Mások ennél sokkal rosszabbul jártak, hiszen a következő napra meghaltak. De lássuk, hogy a veterán Koreckij mit tapasztalt!
Vladivosztok szülötte életében örökre nyomott hagyott egy ilyen éjszaka. Koreckij a következőt írta: „Odabenn aludtunk, ahol igaz, nem kerültünk közvetlen életveszélybe, ám három hónappal később egyikünk haja teljesen kihullott. Az én fejemnek az oldalán, amelyen feküdtem, három szemölcs keletkezett. Megpróbáltam tőlük megszabadulni, de hiába, mert ezek örökre megmaradnak.”
Alexandxer Gutyenev, aki a Jakutföld rejtelmeit kutatja, arra gyanakszik, hogy sugárfertőzés érte azokat, akik ezekben az objektumokban húzták meg magukat. Ennek a feltételezésnek azonban ellentmond, hogy a bennszülöttek életének évszázadok óta részei a „fémhordók”. Őket akkor miért nem éri radioaktív szennyezés?
Valerij Michajlovics Uvarov, aki a jakutföldi krónikákat tanulmányozza tette fel a jogos kérdést, ami így szól: „Érdekes, hogy az ismeretlen fémgolyókat többnyire a helyi legendákban találjuk meg… De honnan kerültek oda?”
Erre sokak számára egyértelmű a válasz, ami az, hogy a földönkívüliek miatt kerültek ide a furcsa objektumok. Ezt az elméletet támasztják alá a helyiek, az evenkek és a jakutföldiek ősi beszámolói.
Ez így szól: „A régi időkben, amikor mindez elkezdődött, a tunguzi pásztorok furcsa dolgokra lettek figyelmesek. A tájra sötétség borult, a szél erősen fújt, és a környék összes törzse azonos dologra figyelt fel.
Az égbolt felől nagy fényesség áradt mindenfelé. Mikor minden elült, és a sötétséget a nappal váltott fel, a nomád törzsek furcsa dolgot láttak. A felégetett talajon az ég felé meredt egy magas, ismeretlen szerkezet, mely néhány napi járás távolságból is jól látható volt. A rejtélyes dolog a föld alá süllyedt, és örökre eltűnt.”
Koreckij egy újabb beszámolója is azt erősíti meg, hogy a dolog hátterében az idegenlények állnak: „Amikor legutóbb, 1947-ben a Halálvölgyben jártam, azt hallottam, hogy egy helyi jakut az egyik katlan belsejében valamilyen alakokat talált. Feketék és soványak voltak, egyetlen szemük volt, és valamilyen vasöltözéket viseltek. De később senki sem érdeklődött felőlük… még a hadsereg sem.”
A jakutföldi Halálvölgy legendáját tovább bonyolítja, hogy a kérdések száma egyre nő, de logikus magyarázat még mindig nem akadt. Ezt leginkább az nehezíti, hogy a rejtélyt kutató személyeket hátráltatja a természet.
A területen ugyanis permafrost jelenség figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy a valamennyire felmelegedett, iszapos talajban lassan elsüllyednek a katlanok. Ivan Mackerle például már egyetlen katlant sem látott a környéken, tehát valószínű, hogy a rejtélyeket, és a válaszokat szó szerint elnyeli a föld.
(Forrás: noiportal.hu)
Világunkban számtalan olyan hely található, amely otthont ad a titokzatos jelenségeknek. Némelyik falu, város, vagy ország ismertebb, míg más területekről csak nagyon kevesen hallottak.Ilyen Szibéria. A barátságtalan vidék nemrég került be a hírek közé, mert nagyjából 30 méter átmérőjű krátereket találtak Észak-Szibériában. A szinte teljesen felfedezetlen környéken azonban több évszázada történnek furcsa dolgok, ám azokat a helyieken kívül, csak néhány ember ismeri.
Szibéria legnagyobb rejtélye a jakutföldi Halálvölgyhöz kötődik. Jakutföld területe közel negyvenszer nagyobb, mint Magyarországé, ám ennek ellenére, csak egymillió ember lakik ott.
Jakutföldről leginkább csak annyit tudunk, hogy nagy szerepet tölt be a gazdaságban, hiszen hatalmas kőolajtartalékokkal rendelkezik, szénben és földgázban gazdag, valamint ezüst- és aranylelőhelyek is találhatóak itt.
Emellett Oroszország gyémántkészletének 99 százaléka is Jakutföldön található, tehát mondhatjuk, hogy egy kincsesbánya. A területe éghajlata azonban nem valami vonzó, mert jól fel kell öltöznünk, ha elutaznánk a szibériai vidékre, hiszen ez a világ egyik leghidegebb helye. 1926 januárjában -72,2 °C-ot mértek itt a kutatók.
Jakutföldön ennek ellenére élnek emberek, akik hisznek abban, hogy a Halálvölgyet, az idő kezdete óta, démonok lakják. Az egyik ilyen lényt különösen nagy tisztelet övezi. Ő Tong Duurai. Az, aki bemerészel lépni Tong Duurai földjére, azt megszállja Ottoamohh (magyarul: „lyukak a földben”), a szellem.Akit megszállt a szellem, az sötét lyukakat lát mindenhol, amerre csak néz. Az őslakosok erre azt mondják, hogy a megszállott „nevető ablakokat” fog látni, amik a föld mélyére vezetnek, ahol a „tüzes lények” laknak.
A mítosz szerint ezek a lények 600-700 évente jönnek elő a rejtekhelyükről, és az a céljuk, hogy tönkretegyék a vidéket, és elpusztítsanak mindenkit, aki lélegzik, majd visszabújnak az odújukba.
Jakutföld rejtélyeiről nemcsak a helyiektől hallhatunk, ugyanis az elmúlt évszázadok során, több leírás is született a területről. Az egyik ilyet egy orosz kalandor jegyezte le 1857-ben. Maak a következőt írta: „Hallottam, hogy a Vitulij folyó alsó folyása elárasztott egy hatalmas vashordót. Ez a hely állítólag könnyen felismerhető, hiszen körülötte különös fák nőttek ki a földből.”
Egy másik, ugyancsak XIX. századi szövegben pedig ez áll: „A helyi vadászok a területet átkozottnak tartják. Szellemek lakoznak a vízben, a parton, és éjjel az égbolt világos lánggal ég.”
A fentebb említett objektumokról, mint a „hatalmas vashordó”, árulkodnak a helyi földrajzi elnevezések is. Az egyik folyót például Olgujdachnak („Katlanos”), egy másik, kisebb vízfolyást pedig Algyj Timirnitnek („Nagy katlan”) hívnak.
Jakutföldön gyakori, hogy a hőmérséklet -50 °C alá süllyed, ezért nem meglepő, hogy a vidékre merészkedő vándorok az éjszakát a titokzatos katlanok belsejében próbálják meg átvészelni, mert ameddig kint meg lehet fagyni, addig a „fémhordók” belsejében kellemes meleg van.Habár ezek menedéket jelenthetnek a vándoroknak, mégsem mindig bizonyul jó ötletnek az, hogy odabújjon az ember, mert ritka, hogy ne legyenek következményei az objektumokban töltött estének.
Némelyik kalandor arra panaszkodott, hogy kihullott a haja, miután egy ilyen „fémhordóban” időzött. Mások ennél sokkal rosszabbul jártak, hiszen a következő napra meghaltak. De lássuk, hogy a veterán Koreckij mit tapasztalt!
Vladivosztok szülötte életében örökre nyomott hagyott egy ilyen éjszaka. Koreckij a következőt írta: „Odabenn aludtunk, ahol igaz, nem kerültünk közvetlen életveszélybe, ám három hónappal később egyikünk haja teljesen kihullott. Az én fejemnek az oldalán, amelyen feküdtem, három szemölcs keletkezett. Megpróbáltam tőlük megszabadulni, de hiába, mert ezek örökre megmaradnak.”
Alexandxer Gutyenev, aki a Jakutföld rejtelmeit kutatja, arra gyanakszik, hogy sugárfertőzés érte azokat, akik ezekben az objektumokban húzták meg magukat. Ennek a feltételezésnek azonban ellentmond, hogy a bennszülöttek életének évszázadok óta részei a „fémhordók”. Őket akkor miért nem éri radioaktív szennyezés?
Valerij Michajlovics Uvarov, aki a jakutföldi krónikákat tanulmányozza tette fel a jogos kérdést, ami így szól: „Érdekes, hogy az ismeretlen fémgolyókat többnyire a helyi legendákban találjuk meg… De honnan kerültek oda?”
Erre sokak számára egyértelmű a válasz, ami az, hogy a földönkívüliek miatt kerültek ide a furcsa objektumok. Ezt az elméletet támasztják alá a helyiek, az evenkek és a jakutföldiek ősi beszámolói.
Ez így szól: „A régi időkben, amikor mindez elkezdődött, a tunguzi pásztorok furcsa dolgokra lettek figyelmesek. A tájra sötétség borult, a szél erősen fújt, és a környék összes törzse azonos dologra figyelt fel.Az égbolt felől nagy fényesség áradt mindenfelé. Mikor minden elült, és a sötétséget a nappal váltott fel, a nomád törzsek furcsa dolgot láttak. A felégetett talajon az ég felé meredt egy magas, ismeretlen szerkezet, mely néhány napi járás távolságból is jól látható volt. A rejtélyes dolog a föld alá süllyedt, és örökre eltűnt.”
Koreckij egy újabb beszámolója is azt erősíti meg, hogy a dolog hátterében az idegenlények állnak: „Amikor legutóbb, 1947-ben a Halálvölgyben jártam, azt hallottam, hogy egy helyi jakut az egyik katlan belsejében valamilyen alakokat talált. Feketék és soványak voltak, egyetlen szemük volt, és valamilyen vasöltözéket viseltek. De később senki sem érdeklődött felőlük… még a hadsereg sem.”
A jakutföldi Halálvölgy legendáját tovább bonyolítja, hogy a kérdések száma egyre nő, de logikus magyarázat még mindig nem akadt. Ezt leginkább az nehezíti, hogy a rejtélyt kutató személyeket hátráltatja a természet.
A területen ugyanis permafrost jelenség figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy a valamennyire felmelegedett, iszapos talajban lassan elsüllyednek a katlanok. Ivan Mackerle például már egyetlen katlant sem látott a környéken, tehát valószínű, hogy a rejtélyeket, és a válaszokat szó szerint elnyeli a föld.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások