A kamionsofőrök rémisztő történetei
Gyíkemberrel, azonosítatlan tárggyal, de síró gyerekkel is találkoztak a kamionosok.
Hosszú órákig kell járniuk az országutakat a kamionsofőröknek, akik gyakran napokig, hetekig nem látják a családjukat, ráadásul olykor kifejezetten hátborzongató útvonalon kell eljutniuk az egyik pontból a másikba, ilyenkor pedig történik néhány rémisztő dolog, amiről most néhányan hajlandóak voltak mesélni.
A síró gyerek: Nagyjából 16-20 órás a San Francisco és Cheyenne közötti autóút, amelyen második alkalommal vezettem éjjel, amikor furcsa hangot adott ki a kamion. Olyan volt, mintha elütöttem volna valamit, ami beszorult.
Nagyjából hajnali 2 óra lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy megállok egy jól megvilágított pihenőben. Miután felébresztettem a haveromat, aki végigaludta az egészet, elmondtam neki, hogy mi történt. Ekkor hallottuk meg a gyereksírást.
Rajtunk kívül nem volt más autó a közelben, de azért körbenéztünk. A zokogás úgy hangzott, mintha a női mosdó felől jönne, de senki sem volt odabent. Felkapcsoltuk a villanyt, és láttuk, hogy a helyiség teljesen üres. Amikor a haverom kinyitotta az ablakot, akkor a sírás elhalt, de ekkor becsapódott az ablak, a zokogás pedig újra kezdődött.
Erre már kirohantunk. Meg se álltunk a kamionig, amivel elhajtottunk egy másik pihenőbe, ahol egy vörös és ezüst fémdarabot találtunk a jármű aljában. Nem tudtuk megfejteni, hogy mi lehet a tárgy, de néhány nappal később az egyik szerelő ismerősöm azt mondta, hogy szerinte egy gyerekbicikli darabja lehet.
A gyíkember: Texas államban, a 37-es autópálya mellett álltunk meg a barátommal egy elég kétes kamionparkolóban. Ő nagyon gyorsan elaludt, de én is elálmosodtam. Egy hangos koppanás ébresztett fel. Amikor kinyitottam a szemem, akkor egy gyíkszerű, vörös szemű, éles fogú lényt pillantottam meg. Nem tudom, hogy mennyi ideig néztük egymást, de percekkel később eliszkolt az éjszakába.
Az akasztott ember: Az egyik éjjel éppen hazafelé vezettem a családomhoz, akiket már két hete nem láttam. Nagyon izgatott voltam, hogy velük lehetek, ezért a rövidebb útvonalat választottam, ami egy olyan elszigeteltebb helyre vitt, amit nem ismerek túl jól.
Korábban hallottam néhány szellemtörténetet az útról, ráadásul hiszek az ilyesmiben, viszont a félelemnél nagyobb volt a vágy, hogy meglepem a feleségem és a gyermekeimet. Hajnali 3 óra 40 perc lehetett, amikor egy órája a furcsa úton voltam, de nem történt semmi.
Hamarosan az egyik helyen sűrűbb lett a bozót. A rádió, ami addig jól szólt, hirtelen statikus zajt adott ki. A hideg akkor rázott ki, amikor megláttam az út szélén a felakasztott embert, aki egyik oldalról a másikra himbálózott.
A fékre tapostam. Pisztollyal és zseblámpával szálltam ki a kamionból, miközben mobilon hívtam a rendőrséget. Visszamentem az akasztott testhez, de az eltűnt, ezért a kamionhoz indultam. A visszapillantóból megint megláttam a fellógatott embert. Be kell vallanom, hogy már ne szeretek elhagyatott utakon járni.
Tárgy az égen: 2005 nyarán Illinois államból vezettünk hazafelé az apámmal. Hajnali kettő környékén Rushville-től északkeletre haladtunk egy olyan üres telepen, ami mellett főleg erdő és kukoricaföldek vannak.
Az apám vezette a kamiont, én pedig az anyósülésen ültem. Az egyik pillanatban az apám meglapogatta a vállam, majd kimutatott az ablakon. Egy óriási objektumot láttunk, ami úgy nézett ki, mintha két emeletes lenne, hatalmas ablakokkal. Nem volt hangja, egyenesen repült, de nem hasonlított egyik repülőgépre se. Végül eltűnt.
(Forrás: bizzarium.com)
Hosszú órákig kell járniuk az országutakat a kamionsofőröknek, akik gyakran napokig, hetekig nem látják a családjukat, ráadásul olykor kifejezetten hátborzongató útvonalon kell eljutniuk az egyik pontból a másikba, ilyenkor pedig történik néhány rémisztő dolog, amiről most néhányan hajlandóak voltak mesélni.A síró gyerek: Nagyjából 16-20 órás a San Francisco és Cheyenne közötti autóút, amelyen második alkalommal vezettem éjjel, amikor furcsa hangot adott ki a kamion. Olyan volt, mintha elütöttem volna valamit, ami beszorult.
Nagyjából hajnali 2 óra lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy megállok egy jól megvilágított pihenőben. Miután felébresztettem a haveromat, aki végigaludta az egészet, elmondtam neki, hogy mi történt. Ekkor hallottuk meg a gyereksírást.
Rajtunk kívül nem volt más autó a közelben, de azért körbenéztünk. A zokogás úgy hangzott, mintha a női mosdó felől jönne, de senki sem volt odabent. Felkapcsoltuk a villanyt, és láttuk, hogy a helyiség teljesen üres. Amikor a haverom kinyitotta az ablakot, akkor a sírás elhalt, de ekkor becsapódott az ablak, a zokogás pedig újra kezdődött.
Erre már kirohantunk. Meg se álltunk a kamionig, amivel elhajtottunk egy másik pihenőbe, ahol egy vörös és ezüst fémdarabot találtunk a jármű aljában. Nem tudtuk megfejteni, hogy mi lehet a tárgy, de néhány nappal később az egyik szerelő ismerősöm azt mondta, hogy szerinte egy gyerekbicikli darabja lehet.
A gyíkember: Texas államban, a 37-es autópálya mellett álltunk meg a barátommal egy elég kétes kamionparkolóban. Ő nagyon gyorsan elaludt, de én is elálmosodtam. Egy hangos koppanás ébresztett fel. Amikor kinyitottam a szemem, akkor egy gyíkszerű, vörös szemű, éles fogú lényt pillantottam meg. Nem tudom, hogy mennyi ideig néztük egymást, de percekkel később eliszkolt az éjszakába.
Az akasztott ember: Az egyik éjjel éppen hazafelé vezettem a családomhoz, akiket már két hete nem láttam. Nagyon izgatott voltam, hogy velük lehetek, ezért a rövidebb útvonalat választottam, ami egy olyan elszigeteltebb helyre vitt, amit nem ismerek túl jól.Korábban hallottam néhány szellemtörténetet az útról, ráadásul hiszek az ilyesmiben, viszont a félelemnél nagyobb volt a vágy, hogy meglepem a feleségem és a gyermekeimet. Hajnali 3 óra 40 perc lehetett, amikor egy órája a furcsa úton voltam, de nem történt semmi.
Hamarosan az egyik helyen sűrűbb lett a bozót. A rádió, ami addig jól szólt, hirtelen statikus zajt adott ki. A hideg akkor rázott ki, amikor megláttam az út szélén a felakasztott embert, aki egyik oldalról a másikra himbálózott.
A fékre tapostam. Pisztollyal és zseblámpával szálltam ki a kamionból, miközben mobilon hívtam a rendőrséget. Visszamentem az akasztott testhez, de az eltűnt, ezért a kamionhoz indultam. A visszapillantóból megint megláttam a fellógatott embert. Be kell vallanom, hogy már ne szeretek elhagyatott utakon járni.
Tárgy az égen: 2005 nyarán Illinois államból vezettünk hazafelé az apámmal. Hajnali kettő környékén Rushville-től északkeletre haladtunk egy olyan üres telepen, ami mellett főleg erdő és kukoricaföldek vannak.
Az apám vezette a kamiont, én pedig az anyósülésen ültem. Az egyik pillanatban az apám meglapogatta a vállam, majd kimutatott az ablakon. Egy óriási objektumot láttunk, ami úgy nézett ki, mintha két emeletes lenne, hatalmas ablakokkal. Nem volt hangja, egyenesen repült, de nem hasonlított egyik repülőgépre se. Végül eltűnt.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások