A „Könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka” című, rémisztő játék

Miről szól és miért sikerülhet a tipikus pizsamapartis játék? Amikor a barátok összegyűlnek, hogy együtt töltsék az estét, akkor általában eljön az a pillanat, amikor valaki kitalálja, hogy meséljenek rémtörténeteket, idézzenek szellemet, vagy próbálják ki valamelyik félelmetes játékot. Ilyen a „Könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka”, ami tipikus pizsamaparti játék, és főleg a tinilányok próbálják ki.

A játékhoz négy-öt emberre van szükség. A cél az, hogy a játékosok megemeljék a társukat úgy, hogy ahhoz csak két ujjukat használhatják. Ha ezt magában megpróbáljuk, akkor teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy sikerüljön, ezért a játékhoz hozzátartózik a kántálás.

Így játsszák:

1.

2. Az egyik játékos feküdjön a földre, a karját tegye keresztbe a mellkasán úgy, mintha halott lenne.

3. Két-két ember térdeljen le a fekvő mind a két oldalára (a vállak és a térdek a legjobbak). Ha van egy ötödik játékos, akkor ő a fejhez üljön. Térdelni azért kell, mert így könnyebben fel lehet állni, hogy magasabbra emeljék a barátjukat.

4. A játékosok tegyék a középső és a mutatóujjukat a fekvő személy alá. Ha most megpróbálják felemelni, akkor biztos, hogy nem fog sikerülni.

5. Az egyik játékos legyen a csapat vezető. Ő fogja elmesélni a történetet a megemelni kívánt személyről, aki megengedte, hogy egy halott szelleme megszállja, ezért szinte élettelen.

A narrátor utasítsa a középen fekvő testet, hogy legyen „merev, mint a deszka”, mert így a test és a lélek nyitott lesz a természetfeletti hatásokra, tehát arra is, hogy megszállja egy lélek, amitől könnyűvé válik.

6. Most a narrátor mondja azt, hogy: „könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka”. A többi játékosnak, kivéve a középen fekvőt, ezt meg kell ismételnie. A fekvő játékosnak merevnek kell maradnia, a szemét pedig nem nyithatja ki.

7. A kántálás közben a játékosok képesek lesznek felemelni a testet a földről, amihez csak két ujjat használnak. A játékosok álljanak fel, nyújtsák előre a karjukat, miközben folytassák a kántálást, mert a barát a földre esne, ha megtörik a varázslat.

8. A játékosok addig ismételgessék, hogy: „könnyű, mint a toll; merev, mint a deszka”, amíg vissza nem tették a földre a fekvő személyt. Ekkor kérjék meg a lelket, hogy hagyja el a testet. A félelmetes pizsamapartis játék sikere teljességgel elképzelhetetlennek tűnik, de létezik néhány, többségében földhözragadt, elmélet arról, hogy hogyan működhet.

Első teória – a csoportfókusz: Az első emelési kísérletnél a csoport nem figyel. Ilyenkor általában röhögcsélnek, szkeptikusak, ráadásul a középen fekvő személy is ébren van, ideges. A második emelésnél már mindenki összpontosít. A kántálás segít az összehangolt mozgatásban.

Második teória – a merevség: Ha próbáltunk már matracot emelni, akkor tudjuk, hogy nehéz egyik oldalról tartani, de abban az esetben, ha ugyanolyan súlyú, de merev dolgot próbálunk megemelni, akkor sokkal könnyebb a dolgunk. Ez vonatkozik a középen fekvő személyre is. Az első próbálkozásnál még nincs megmeredve, ezért egyszerűbb a feladat, ha összehúzza magát.

Harmadik teória – az akaraterő: Azért sikerülhet a fekvő személy megemelése, mert a játékosok nagyon, de nagyon akarják, hogy sikerüljön, hiszen milyen nagyszerű lesz elmesélni a haveroknak, hogy mi történt. Ha nagyon erős a játékosok akaratereje, akkor a második emelés sikerülhet.

Negyedik teória – a sátán csinálta: Az elméletek között akad természetfeletti is. Ebben a teóriában arról van szó, hogy azért sikerülhet a lebegtetés, mert egy boszorkány, a sátán csinálja, de lehet, hogy egy démon szállta meg a fekvő személy.

A játék állítólag a XVII. századi Angliában, a pestisjárványok idején keletkezett. Sokan abban hittek, hogy a lebegtetés képes távol tartani a szörnyű betegséget.

(Forrás: bizzarium.com)