A legfélelmetesebb démoni tárgyak
Kísérteties dobozból, festményből, székből, de esküvői ruhából sincs hiány! Csak erős idegzetűeknek!
Könnyen vásárolhatunk olyan tárgyakat, amelyek később megkeserítik az életünket. A következő démoni tárgyakat jobb, ha megismerjük, és megjegyezzük, nehogy egyszer a birtokunkba kerüljön valamelyik!
Dibbuk: Az ősi zsidó hagyomány úgy tartja, hogy a démonűzésekkor volt szerepe a doboznak, hiszen ebbe zárták azokat a pokolfajzatokat, amiket kiüldöztek a megszállt emberekből. A dibbuk, ami az ebayre is felkerült, félelmetes történettel rendelkezik.
2001 szeptemberében egy antik gyűjtő vette meg a portlandi árverésen, amin egy 103 évesen elhunyt zsidó asszony tárgyait árverezték el. Az idős nő túlélte a háborús időket, amikor a nácik elől kellett menekülnie.
Mindössze két elemet és a dobozt vitte magával, amitől óva intette az unokáját, akinek elárulta, hogy egy gonosz szellemet zártak abba. Az unoka kérte a nagymamáját, hogy temessék el a dobozt, de azt tiltja a zsidó hagyomány, ezért eladásra került a tárgy.
A gyűjtő a boltja pincéjébe helyezte el a szerzeményét. Ahogy a tárgy az új házba került, máris maguktól kezdtek bezáródni az ajtók, a lámpák kiégtek, és ijesztő sikolyokat lehetett hallani a bolt alagsorából.
A bolt alkalmazottjai másnap megnézték, hogy mi történt a pincében, ahol erős macskavizelet szag terjengett, az izzók pedig kitörtek. A gyűjtő nem hitte el, hogy a dibbuk tehet a jelenségekről, ezért azt az édesanyjának ajándékozta azt. A nő hamarosan stroke-ot kapott.
Kísérteties festmény: A 2000-es években tette fel valaki az ebay oldalára a festményt, amit állítólag Bill Stoneham alkotott. Ez a festmény az egyik legkísértetiesebb műalkotás, amiről jobb, ha nem is látja az ember a képet, még interneten sem!
A festményen egy kisfiú látható, aki egy félelmetes babát tart, és az üvegajtót bámulja. A műalkotás eddigi tulajdonosai mind arról számoltak be, hogy kiverte őket a víz, rosszul lettek, és hirtelen gyengének érezték magukat.
A gyerekek közül mindegyik sírva menekül ki a szobából, ha meglátták a festményt. A felnőttek úgy érezték, mintha egy láthatatlan kéz ragadta volna meg őket, és hirtelen forró lett a levegő.
Akik csak interneten látták a képet, azok arról beszéltek, hogy már a puszta látványtól is úgy érezték, mintha terrorba tartaná őket a festmény. Egy férfi ki akarta nyomtatni a képet, ám a vadonatúj nyomtató nem végezte el a feladatát, pedig semmi baja sem volt.
A kísérteties műalkotást végül egy művészeti galéria vette meg, és állította ki. A galéria megnyitóján a festő meglepődött, amikor megtudta, hogy az alkotása paranormális vizsgálat tárgya. A megnyitó után két látogató meghalt.
A Myrtles ültetvény tükre: A panzió állítólag kísértetjárta, ami nem meglepő, hiszen 1796-ban egy indián temetőre épült. A bejegyzések szerint, azóta tíz gyilkosság történt az ültetvényen, ezért a látogatók szerint nem véletlen a rengeteg paranormális jelenség.
Myrtles egésze hátborzongató, de a legijesztőbb helyiség az, amelyikben egy tükör van. A látogatók sokszor látnak egy idegen alakot a tárgyban. Máskor gyerek kézlenyomatok maszatolják össze a tükör felületét.
A legenda szerint Sara Woodruff gyermekeinek a lelkét ejtette foglyul a tárgy. A család tragikus története az, hogy mind mérgezésbe haltak meg, és most a tükrön keresztül próbálnak üzenni.
Táncoló esküvői ruha: 1849-ben egy gazdag család lánya, Anna Baker, beleszeretett egy rangon aluli vasmunkásba, ezért a lány apja nem engedte, hogy a lánya hozzámenjen a férfihoz. Az apa Altoonába száműzte a fiút, amiért Anna meggyűlölte az apját, és még akkor sem bocsátott meg, amikor meghalt.
Anna még az előtt készített magának egy menyasszonyi ruhát, hogy a fiút elüldözték volna. Mivel az esküvőből nem lett semmi, ezért a lány apja egy Elisabeth Dysart nevű nőnek adta a ruhát. Elisabeth kárörvendően tetszelgett a ruhában, ami miatt Anna csak még jobban utálta az édesapját.
Évekkel később a menyasszonyi ruha a Baker kastélyból kialakított múzeumba került, ahol a szemtanúk szerint, főleg teliholdkor, úgy mozog a ruha, mintha valaki a tükör előtt illegetné magát benne.
Habár bizonyítékot nem sikerült találni arra, hogy a ruha tényleg mozog-e, mégis sokan úgy gondolják, hogy Anna visszaszerezte a ruháját a halála után, és még most is abban gyönyörködik.
Mozgó székek: Newport Rhode Island az USA egyik legrégibb kikötővárosa. Az 1690 környékén alapított kikötőváros kúriáiról sok rémtörténet kering. Ezek közül a legismertebb az Oliver Hazard Perry Belmont által épített kúria legendája.
A história szerint az épületben olyan kísértetjárta székek találhatóak, amelyek hidegek, undorítóak, és kényelmetlenek, ha a vendégek rájuk ülnek. A szemtanúk arra panaszkodtak, hogy statikus elektromosság járja át őket, megbetegedtek, és úgy tűnt, mintha a székben mindig ülne valaki.
Ebből alakult ki a legenda, amely szerint, a székeknek, amelyek kilökik magukból a vendégeket, olyan láthatatlan erejük van, amivel képesek kiszipolyozni az emberekből a lelküket.
Elátkozott baba: A Floridában élő Robert Eugene Otto Key West kapta 1896-ban a félelmetes babát egy fekete mágiában jártas szolgálótól, aki állítólag nem szerette a családot. A megátkozott babát nagyon imádta a gyerek, aki sokat beszélgetett vele.
A ház szolgálói azonban aggódtak, mert gyakran hallották, hogy egy démoni hang válaszol a gyerek kérdéseire, és gyakran látták, hogy a játék magától változtatja a helyét, amikor senki sincs ott.
A szolgálók félelme nem volt alaptalan, mert hamarosan a kisfiú szülei gyakran értek arra haza, hogy a házat felforgatták. A kisfiú tagadta, hogy ő törte el a dolgokat, és állította, hogy a babáját tette.
A szülők halála után Robert örökölte a házat. 1972-ben, Robert halála után, egy másik család vette meg az épületet. Egy kislány ekkor találta meg a babát a padláson. Mivel a gyerek állította, hogy a játék meg akarta ölni, ezért a szülők azt odaadták egy múzeumnak.
Key Westbe még most is látható a játék, amit csak akkor szabad lefényképezni, ha előtte engedélyt kértek a babától, mert különben az illetőt átok sújtja. Ha engedély nélkül fényképezte le valaki a babát, akkor a múzeumban egy „átkozott” levelet kell írni, amiben az illető bocsánatot kér a játéktól. Csak így mentesülhet az átoktól.
Halál széke: Thomas Busby halálsorra került 1702-ben. Az akasztás előtti utolsó este, a férfi a kedvenc kocsmájában fogyasztotta el az utolsó vacsoráját. Amikor végzett az evéssel, akkor felállt, és a következőt mondta: „Halállal lakoljon, aki bele mer ülni a székembe!”
A szék a fogadóban maradt, és sokszor fogadtak a kocsma vendégei, hogy ki mer beleülni. Aki megpróbálta, az nem élte túl. A második világháború alatt állítólag minden olyan katona meghalt, aki a székbe ült.
1970-ben egy kőműves hányt fittyet a veszélyre. Nem sokkal később szörnyet halt, mert beleesett egy gödörbe a munkaterületen, ahol dolgozott. 1971-ben egy tetőfedő kötött fogadást. Alatta a tető szakadt be, amikor dolgozott. A következő halott egy takarítónő volt, aki véletlenül beleesett a székbe. Őt agydaganat vitte el.
Ennyi halott elég volt ahhoz a kocsma tulajdonosának, hogy egy múzeumnak adja a széket. Ám az egyik szállító pihenni akart, ezért beleült az ülőalkalmatosságba. Hamarosan autóbalesetben vesztette életét. A múzeum előrelátó volt, és a levegőbe szögeltette a széket, hogy senki se akarjon beleülni.
Gyötrődő ember festménye: Sean Robinson nem tudta, hogy milyen festmény hever a nagyanyja padlásán. Ezt csak akkor tudta meg, amikor 25 évvel később megörökölte azt. A legenda szerint a kép gonosz, mert a festő a saját vérével alkotta meg, majd öngyilkos lett.
A nagymama azt állította, hogy félt a festménytől, mert az állandóan sírt, és egy sötét alak sétált a házban, amíg az asszony fel nem vitte a padlásra az alkotást. Sean családja hasonló eseményekről számolt be.
A gyereke leesett a lépcsőről, a felesége pedig úgy érezte, hogy valaki simogatja a haját. A folyosón pedig egy sötét alakot láttak. Robinson a pincébe zárta a képet.
A halál istennője: 1878-ban fedezték fel Cipruson, a tiszta mészkőből faragott, lembi hölgy szobrot, amit időszámításunk előtt 3500-ban készíthettek. A szobor állítólag termékenységi bálvány lehet.
A szobor megtalálása után az első tulajdonosa Lord Elphont volt, akinek hét családtagja halt meg rejtélyes körülmények között. A következő tulajdonosok, Ivor Manucci és Lord Thompson-Noel is meghaltak a családtagjaikkal együtt.
A negyedik, és egyben utolsó, tulajdonos Sir Alan Biverbrook lett, akin kívül a felesége és két lánya halt rejtélyes halált. Az életben maradt Biverbrook fiúk, bár nem hittek a szobor átkában, mégis inkább a Skót Királyi Múzeumnak ajándékozták azt.
A szobrot kezelő első múzeumi dolgozó hamarosan meghalt. A múzeum kurátora ekkor úgy döntött, hogy a szobor valószínűleg természetfeletti erővel bír, ezért vastag üvegfal mögé rejtették. Emberi kéz azóta sem érhetett hozzá.
(Forrás: legendavadasz.hu)
Könnyen vásárolhatunk olyan tárgyakat, amelyek később megkeserítik az életünket. A következő démoni tárgyakat jobb, ha megismerjük, és megjegyezzük, nehogy egyszer a birtokunkba kerüljön valamelyik!
Dibbuk: Az ősi zsidó hagyomány úgy tartja, hogy a démonűzésekkor volt szerepe a doboznak, hiszen ebbe zárták azokat a pokolfajzatokat, amiket kiüldöztek a megszállt emberekből. A dibbuk, ami az ebayre is felkerült, félelmetes történettel rendelkezik.
2001 szeptemberében egy antik gyűjtő vette meg a portlandi árverésen, amin egy 103 évesen elhunyt zsidó asszony tárgyait árverezték el. Az idős nő túlélte a háborús időket, amikor a nácik elől kellett menekülnie.
Mindössze két elemet és a dobozt vitte magával, amitől óva intette az unokáját, akinek elárulta, hogy egy gonosz szellemet zártak abba. Az unoka kérte a nagymamáját, hogy temessék el a dobozt, de azt tiltja a zsidó hagyomány, ezért eladásra került a tárgy.
A gyűjtő a boltja pincéjébe helyezte el a szerzeményét. Ahogy a tárgy az új házba került, máris maguktól kezdtek bezáródni az ajtók, a lámpák kiégtek, és ijesztő sikolyokat lehetett hallani a bolt alagsorából.
A bolt alkalmazottjai másnap megnézték, hogy mi történt a pincében, ahol erős macskavizelet szag terjengett, az izzók pedig kitörtek. A gyűjtő nem hitte el, hogy a dibbuk tehet a jelenségekről, ezért azt az édesanyjának ajándékozta azt. A nő hamarosan stroke-ot kapott.
Kísérteties festmény: A 2000-es években tette fel valaki az ebay oldalára a festményt, amit állítólag Bill Stoneham alkotott. Ez a festmény az egyik legkísértetiesebb műalkotás, amiről jobb, ha nem is látja az ember a képet, még interneten sem!
A festményen egy kisfiú látható, aki egy félelmetes babát tart, és az üvegajtót bámulja. A műalkotás eddigi tulajdonosai mind arról számoltak be, hogy kiverte őket a víz, rosszul lettek, és hirtelen gyengének érezték magukat.
A gyerekek közül mindegyik sírva menekül ki a szobából, ha meglátták a festményt. A felnőttek úgy érezték, mintha egy láthatatlan kéz ragadta volna meg őket, és hirtelen forró lett a levegő.Akik csak interneten látták a képet, azok arról beszéltek, hogy már a puszta látványtól is úgy érezték, mintha terrorba tartaná őket a festmény. Egy férfi ki akarta nyomtatni a képet, ám a vadonatúj nyomtató nem végezte el a feladatát, pedig semmi baja sem volt.
A kísérteties műalkotást végül egy művészeti galéria vette meg, és állította ki. A galéria megnyitóján a festő meglepődött, amikor megtudta, hogy az alkotása paranormális vizsgálat tárgya. A megnyitó után két látogató meghalt.
A Myrtles ültetvény tükre: A panzió állítólag kísértetjárta, ami nem meglepő, hiszen 1796-ban egy indián temetőre épült. A bejegyzések szerint, azóta tíz gyilkosság történt az ültetvényen, ezért a látogatók szerint nem véletlen a rengeteg paranormális jelenség.
Myrtles egésze hátborzongató, de a legijesztőbb helyiség az, amelyikben egy tükör van. A látogatók sokszor látnak egy idegen alakot a tárgyban. Máskor gyerek kézlenyomatok maszatolják össze a tükör felületét.
A legenda szerint Sara Woodruff gyermekeinek a lelkét ejtette foglyul a tárgy. A család tragikus története az, hogy mind mérgezésbe haltak meg, és most a tükrön keresztül próbálnak üzenni.
Táncoló esküvői ruha: 1849-ben egy gazdag család lánya, Anna Baker, beleszeretett egy rangon aluli vasmunkásba, ezért a lány apja nem engedte, hogy a lánya hozzámenjen a férfihoz. Az apa Altoonába száműzte a fiút, amiért Anna meggyűlölte az apját, és még akkor sem bocsátott meg, amikor meghalt.
Anna még az előtt készített magának egy menyasszonyi ruhát, hogy a fiút elüldözték volna. Mivel az esküvőből nem lett semmi, ezért a lány apja egy Elisabeth Dysart nevű nőnek adta a ruhát. Elisabeth kárörvendően tetszelgett a ruhában, ami miatt Anna csak még jobban utálta az édesapját.
Évekkel később a menyasszonyi ruha a Baker kastélyból kialakított múzeumba került, ahol a szemtanúk szerint, főleg teliholdkor, úgy mozog a ruha, mintha valaki a tükör előtt illegetné magát benne.Habár bizonyítékot nem sikerült találni arra, hogy a ruha tényleg mozog-e, mégis sokan úgy gondolják, hogy Anna visszaszerezte a ruháját a halála után, és még most is abban gyönyörködik.
Mozgó székek: Newport Rhode Island az USA egyik legrégibb kikötővárosa. Az 1690 környékén alapított kikötőváros kúriáiról sok rémtörténet kering. Ezek közül a legismertebb az Oliver Hazard Perry Belmont által épített kúria legendája.
A história szerint az épületben olyan kísértetjárta székek találhatóak, amelyek hidegek, undorítóak, és kényelmetlenek, ha a vendégek rájuk ülnek. A szemtanúk arra panaszkodtak, hogy statikus elektromosság járja át őket, megbetegedtek, és úgy tűnt, mintha a székben mindig ülne valaki.
Ebből alakult ki a legenda, amely szerint, a székeknek, amelyek kilökik magukból a vendégeket, olyan láthatatlan erejük van, amivel képesek kiszipolyozni az emberekből a lelküket.
Elátkozott baba: A Floridában élő Robert Eugene Otto Key West kapta 1896-ban a félelmetes babát egy fekete mágiában jártas szolgálótól, aki állítólag nem szerette a családot. A megátkozott babát nagyon imádta a gyerek, aki sokat beszélgetett vele.
A ház szolgálói azonban aggódtak, mert gyakran hallották, hogy egy démoni hang válaszol a gyerek kérdéseire, és gyakran látták, hogy a játék magától változtatja a helyét, amikor senki sincs ott.
A szolgálók félelme nem volt alaptalan, mert hamarosan a kisfiú szülei gyakran értek arra haza, hogy a házat felforgatták. A kisfiú tagadta, hogy ő törte el a dolgokat, és állította, hogy a babáját tette.
A szülők halála után Robert örökölte a házat. 1972-ben, Robert halála után, egy másik család vette meg az épületet. Egy kislány ekkor találta meg a babát a padláson. Mivel a gyerek állította, hogy a játék meg akarta ölni, ezért a szülők azt odaadták egy múzeumnak.
Key Westbe még most is látható a játék, amit csak akkor szabad lefényképezni, ha előtte engedélyt kértek a babától, mert különben az illetőt átok sújtja. Ha engedély nélkül fényképezte le valaki a babát, akkor a múzeumban egy „átkozott” levelet kell írni, amiben az illető bocsánatot kér a játéktól. Csak így mentesülhet az átoktól.
Halál széke: Thomas Busby halálsorra került 1702-ben. Az akasztás előtti utolsó este, a férfi a kedvenc kocsmájában fogyasztotta el az utolsó vacsoráját. Amikor végzett az evéssel, akkor felállt, és a következőt mondta: „Halállal lakoljon, aki bele mer ülni a székembe!”A szék a fogadóban maradt, és sokszor fogadtak a kocsma vendégei, hogy ki mer beleülni. Aki megpróbálta, az nem élte túl. A második világháború alatt állítólag minden olyan katona meghalt, aki a székbe ült.
1970-ben egy kőműves hányt fittyet a veszélyre. Nem sokkal később szörnyet halt, mert beleesett egy gödörbe a munkaterületen, ahol dolgozott. 1971-ben egy tetőfedő kötött fogadást. Alatta a tető szakadt be, amikor dolgozott. A következő halott egy takarítónő volt, aki véletlenül beleesett a székbe. Őt agydaganat vitte el.
Ennyi halott elég volt ahhoz a kocsma tulajdonosának, hogy egy múzeumnak adja a széket. Ám az egyik szállító pihenni akart, ezért beleült az ülőalkalmatosságba. Hamarosan autóbalesetben vesztette életét. A múzeum előrelátó volt, és a levegőbe szögeltette a széket, hogy senki se akarjon beleülni.
Gyötrődő ember festménye: Sean Robinson nem tudta, hogy milyen festmény hever a nagyanyja padlásán. Ezt csak akkor tudta meg, amikor 25 évvel később megörökölte azt. A legenda szerint a kép gonosz, mert a festő a saját vérével alkotta meg, majd öngyilkos lett.
A nagymama azt állította, hogy félt a festménytől, mert az állandóan sírt, és egy sötét alak sétált a házban, amíg az asszony fel nem vitte a padlásra az alkotást. Sean családja hasonló eseményekről számolt be.A gyereke leesett a lépcsőről, a felesége pedig úgy érezte, hogy valaki simogatja a haját. A folyosón pedig egy sötét alakot láttak. Robinson a pincébe zárta a képet.
A halál istennője: 1878-ban fedezték fel Cipruson, a tiszta mészkőből faragott, lembi hölgy szobrot, amit időszámításunk előtt 3500-ban készíthettek. A szobor állítólag termékenységi bálvány lehet.
A szobor megtalálása után az első tulajdonosa Lord Elphont volt, akinek hét családtagja halt meg rejtélyes körülmények között. A következő tulajdonosok, Ivor Manucci és Lord Thompson-Noel is meghaltak a családtagjaikkal együtt.
A negyedik, és egyben utolsó, tulajdonos Sir Alan Biverbrook lett, akin kívül a felesége és két lánya halt rejtélyes halált. Az életben maradt Biverbrook fiúk, bár nem hittek a szobor átkában, mégis inkább a Skót Királyi Múzeumnak ajándékozták azt.
A szobrot kezelő első múzeumi dolgozó hamarosan meghalt. A múzeum kurátora ekkor úgy döntött, hogy a szobor valószínűleg természetfeletti erővel bír, ezért vastag üvegfal mögé rejtették. Emberi kéz azóta sem érhetett hozzá.
(Forrás: legendavadasz.hu)
Hozzászólások