A Mikulás-legenda sötét oldala
Sokan a Mikulás ünnepével kapcsolatban, egy III-IV században élő jóságos püspökre emlékszünk, aki sok szegény gyermeken segített.
Azonban a legenda szerint a Mikuláshoz mindig tartoztak rosszcsont krampuszok. Egyes európai mesék ezeket a mesebeli lényeket gyermekgyilkosságokkal hozzák össze.
A legvéresebb történet a XVII. századi Franciaországban született.
A történet szerint egy hentes 3 gyermeket ölt meg különös kegyetlenséggel. Testüket feldarabolta és sókádba helyezte. Vannak egyes változatok, amelyek kannibalizmusról is szólnak. A legenda szerint Szent Miklós feltámasztotta a kis ártatlan áldozatokat és visszavitte őket a szüleiknek. A gyilkost azonban arra kárhoztatta, hogy társa legyen az örökkévalóságban.
Belgiumban és Hollandiában Fekete Péternek (Zwarte Pieten) nevezik a Krampuszt. Ezek a gonosztevők sem voltak sokkal kedvesebbek a francia hentesnél, mert ők a rossz gyerekeket elrabolták és zsákjukba tették.
A Krampusz elnevezés Németországból származik folklórjukból. Itt is társa Mikulásnak, aki a rossz gyermekeket elhurcolja barlangjába. Korábban szőrös ruhákba öltözött részeg fiatalok december 5-én éjjel jelenítették meg a Krampuszt. Kolompokat verve és láncokat csörgetve félemlítették meg a lakosságot és gyerekeket.
A hagyományt a katolikus egyház pogány szokásokra hivatkozva korlátozta. Így tettek a nácik is, akik úgy gondolták, hogy ez egy szociáldemokrata találmány.
Forrás: titkolthirek.wordpress.com
Hozzászólások