A rejtélyes Nagy Szfinx

Ismerjük meg a hatalmas építményt, amellyel kapcsolatban a történészek egyetértenek abban, hogy még rengeteg titkot őriz.A történelmünk tele van rejtélyesebbnél rejtélyesebb építményekkel, melyek közül az egyik legismertebb a Gízában található Nagy Szfinx. Az oroszlántestű, de emberfejű látványosság, a jelenlegi vizsgálatok alapján, Kefrén fáraó idején született, tehát az időszámításunk előtti 2500-as években.

A régészek ezt a feltevést azzal magyarázzák, hogy a Szfinxtől délre található Völgytemplomban megtalálták a fáraó szobrait, amelyeknek korát ugyanerre az időszakra datálták.

A geológusok véleménye megcáfolja a régészek érveit, mert az ő vizsgálatukból az derült ki, hogy Gíza éghajlata száraz, sivatagos volt, az építményen azonban víz okozta eróziók fedezhetők fel, tehát a Szfinxet vagy eső mosta, vagy vízben állt. Ez csak akkor következhetett be, amikor a Szahara még nem volt sivatagos, ebből pedig az következik, hogy a szobor nem lehet „csak” 4500 éves.

A geológusok magyarázatának ellenére, a történelemkönyvek azt írják, hogy a Szfinx Kefrén fáraót ábrázolja, jelenleg orr nélkül. Ezt a kijelentést azzal támasztják alá, hogy a fáraóról fennmaradt alkotásokban a Szfinx arcvonásait vélik felfedezni.

Igaz, hogy van hasonlóság, de a Szfinxet erősen megrongálták, emiatt képtelenség egyértelműen kijelenteni, hogy a szobor Kefrént ábrázolja. Ezt a feltevést cáfolja Frank Domingo hadnagy munkája is. A New York-i rendőrség igazságügyi szakértője rekonstruálta, hogy hogyan nézhetett ki a Szfinx arca, ami egyáltalán nem hasonlított a fáraóra. Sőt, az sem biztos, hogy eredetileg férfit mintázott, hiszen az ókorban nőnemű szfinxet készítettek, vagy párban ábrázolták őket.

A Nagy Szfinx másik rejtélye, hogy mire használták. Ha Egyiptomba járva ezt megkérdezzük az idegenvezetőtől, akkor ne lepődjünk meg, ha csak annyi választ kapunk, hogy ez csak egy szobor, vagy elmagyarázza a Kefrén-teóriát.

Az építmény azonban ennél több, ám a tudomány szereti leseperni az asztalról azt, hogy francia és amerikai egyiptológusok geofizikus szeizmográffal és földi radarral is megvizsgálták a szobrot, amivel kapcsolatban döbbenetes felfedezéseket tettek.

Kiderült, hogy az építménye mancsai között, a homok alatt egy nagyobb terem található, ami tele van homokkal. A szoborban három, szabályos, egymásba nyíló helyiséget lokalizáltak. Ezek közül az egyikben egy azonosítatlan tárgy található.

A Szfinx vizsgálata során az is kiderült, hogy az építményt és a Nagy Piramist egy folyosóval kötötték össze, ám a kutatók hiába akartak tovább nyomozni, a helyi hatóságok levélben szólították fel a tudósokat, hogy távozzanak, és többé ne térjenek vissza Gízába.

A történelmi emléket sok korabeli forrás „Nyugati Folyosó Őre” néven említi, ami azért furcsa, mert a szobor keletre néz. Erre az egyik magyarázatot az egyiptomi hitvilág adja meg, amely úgy tartja, hogy a napnyugta iránya egyenlő a halállal, a túlvilággal, a Szfinx pedig ezt őrzi.

Az egyiptomi források azonban említést tesznek egy nagy kontinensről, ami az Amenti, azaz Nyugat, nevet viselte. Az egyiptomiak abban hisznek, hogy onnan származnak az őseik, akik boldogan éltek addig a napig, amíg a kontinens el nem tűnt. Néhány forrás szerint Amenti elsüllyedt, emiatt többen úgy vélik, hogy a Szfinx alatti folyosón keresztül lehet eljutni Amentibe.

A mai dogmatikus tudomány azonban nem hajlandó figyelembe venni ezt a magyarázatot, mert ők mereven kitartanak a Kefrén fáraó verzió mellett. Ha azonban felnézünk a gigantikus macska-ember szoborra, és hozzávesszük a többi ókori egyiptomi építményt, akkor olyan érzésünk támadhat, mintha az egyiptomi kultúra már évezredek óta teljes lenne, ám felmerül a kérdés, hogy erre mégis hogyan voltak képesek, hiszen még a modern építészet is csak nehezen képes elérni a legkorábbi építmények színvonalát, túlszárnyalni pedig máig képtelenek.

(Forrás: noiportal.hu)