A számítógéptől agresszív a fiatalság
A mai fiatalok körében nagyon elterjedt a számítógépes játékok használata. Vajon mennyire befolyásolhatja ez gondolkodásukat?
A skála nagyon széles, vannak, akik már egészen kiskorukban, kilenc-tíz évesen belecsöppennek a számítógépes játékok világába, de vannak olyanok is, akik huszonéves (vagy annál idősebb) felnőtt emberek, és még mindig órákat töltenek el, ha tehetik, a gép előtt ülve. Sajnos ezen játékok többsége nem arról szól, hogy pillangókat kell gyűjteni egy réten, hanem különböző harcokról, háborúkról. Rengeteg tanulmány szól arról, hogy az agressziót tükröző filmek hogyan befolyásolják az emberek gondolkodásmódját, hogyan válnak a sok ilyen filmet nézők maguk is erőszakossá. A játékok talán még sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az emberekre, mivel itt nem csak nézik a történéseket, de tulajdonképpen maguk alakítják.
A játékos az, aki lelövi, felrobbantja, agyonveri az ellenséget, ő az, aki háborút vív, ő az, aki gyilkol. Azok, akik naponta órákat töltenek ilyen elfoglaltsággal, annyira beleélik magukat a harcolásba, hogy a játék közben valami elzárt tudatállapotba kerülnek, hosszú idő múlva pedig ugyanolyan agresszívvá válnak a való életben, mint amilyenek a virtuális térben.
Sok fiatal gyerek már nem is nagyon érintkezik máshogy a haverjaival. Hétköznap reggel felkelnek, elmennek az iskolába, majd délután hazajönnek, és lefekvésig le sem szakadnak a számítógépről.
A különböző játékok ma már azt is lehetővé teszik, hogy a résztvevők mikrofonon kommunikáljanak egymással, és a virtuális téren belül is kapcsolatban lépjenek egymás karaktereivel, így egyre inkább elfelejtik azt a fiatalok, hogy milyen a parkban találkozni a barátokkal, lenyomni egy jó kis focimeccset, közben dumázgatni az élet dolgairól. Helyette az iskolán kívül szinte alig érintkeznek a valóságban. Akik beleesnek a játékok „csapdájába”, a hétvégén sem szeretnek kimozdulni otthonról, hiszen általában nincsenek olyan haverjaik, akikkel ezt megtehetnék – mivel az emberek általában hozzájuk hasonlókkal barátkoznak.
A szülőknek nagyon fontos odafigyelni arra, hogy a gyermekük mennyi időt tölt el ilyen játékokkal. A legjobb, ha már egészen fiatal korban hozzászoktatják őket arra, hogy sokkal jobb a szabadban lenni, mint bent tespedni a szobában, a számítógép előtt. Így életerős, egészséges kamaszok, majd felnőttek válhatnak belőlük, nem pedig görbe hátú, a sok számítógépezéstől eltorzult tartású, agresszív fiatalok. Hiszen az bizonyos, hogy az erőszak csak erőszakot szül, ezért jobb megelőzni a bajt, mint akkor próbálni orvosolni, mikor már régen nem lehet.
A skála nagyon széles, vannak, akik már egészen kiskorukban, kilenc-tíz évesen belecsöppennek a számítógépes játékok világába, de vannak olyanok is, akik huszonéves (vagy annál idősebb) felnőtt emberek, és még mindig órákat töltenek el, ha tehetik, a gép előtt ülve. Sajnos ezen játékok többsége nem arról szól, hogy pillangókat kell gyűjteni egy réten, hanem különböző harcokról, háborúkról. Rengeteg tanulmány szól arról, hogy az agressziót tükröző filmek hogyan befolyásolják az emberek gondolkodásmódját, hogyan válnak a sok ilyen filmet nézők maguk is erőszakossá. A játékok talán még sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az emberekre, mivel itt nem csak nézik a történéseket, de tulajdonképpen maguk alakítják.A játékos az, aki lelövi, felrobbantja, agyonveri az ellenséget, ő az, aki háborút vív, ő az, aki gyilkol. Azok, akik naponta órákat töltenek ilyen elfoglaltsággal, annyira beleélik magukat a harcolásba, hogy a játék közben valami elzárt tudatállapotba kerülnek, hosszú idő múlva pedig ugyanolyan agresszívvá válnak a való életben, mint amilyenek a virtuális térben.
Sok fiatal gyerek már nem is nagyon érintkezik máshogy a haverjaival. Hétköznap reggel felkelnek, elmennek az iskolába, majd délután hazajönnek, és lefekvésig le sem szakadnak a számítógépről.
A különböző játékok ma már azt is lehetővé teszik, hogy a résztvevők mikrofonon kommunikáljanak egymással, és a virtuális téren belül is kapcsolatban lépjenek egymás karaktereivel, így egyre inkább elfelejtik azt a fiatalok, hogy milyen a parkban találkozni a barátokkal, lenyomni egy jó kis focimeccset, közben dumázgatni az élet dolgairól. Helyette az iskolán kívül szinte alig érintkeznek a valóságban. Akik beleesnek a játékok „csapdájába”, a hétvégén sem szeretnek kimozdulni otthonról, hiszen általában nincsenek olyan haverjaik, akikkel ezt megtehetnék – mivel az emberek általában hozzájuk hasonlókkal barátkoznak.
A szülőknek nagyon fontos odafigyelni arra, hogy a gyermekük mennyi időt tölt el ilyen játékokkal. A legjobb, ha már egészen fiatal korban hozzászoktatják őket arra, hogy sokkal jobb a szabadban lenni, mint bent tespedni a szobában, a számítógép előtt. Így életerős, egészséges kamaszok, majd felnőttek válhatnak belőlük, nem pedig görbe hátú, a sok számítógépezéstől eltorzult tartású, agresszív fiatalok. Hiszen az bizonyos, hogy az erőszak csak erőszakot szül, ezért jobb megelőzni a bajt, mint akkor próbálni orvosolni, mikor már régen nem lehet.
Hozzászólások