A történelem legkönyörtelenebb uralkodónői

Artemiszia, Boudicca, Dzsinga és Zenobia bebizonyította, hogy a nők is lehetnek olyan belevaló hadvezérek, mint a férfiak.Az elmúlt évtizedekben sokat tettek azért a nők, hogy bebizonyítsák, hogy bizonyos szerepkörökben egyenrangúak a férfiakkal. Ugyanakkor a régmúltban is éltek olyan hölgyek, akik hátat fordítottak a klasszikus női szerepeknek, és megmutatták, hogy annál sokkal többre képesek.

Ha a hagyományokat nézzük, akkor a háborúzás sem nevezhetői női szakmának, a királynők feladata pedig legfeljebb abból állt, hogy lelkesítő beszédet tartsanak a csata előtt. A történelemben azonban előfordultak olyan uralkodónők, akik megmutatták, hogy a nők is lehetnek olyan belevaló hadvezérek, mint a férfiak.

Artemiszia, a hullámok királynője: Halikarnasszosz (ma Törökország) király úgy döntött az időszámításunk előtt V. században, hogy a lányát, Artemisziát nevezi ki utódjának. A lányt annak szellemében nevelték, hogy egy nap ő lesz az uralkodó.

Artemiszia 12 éves korában vehetett részt az első haditanácson. Akkorra már négy nyelven folyékonyan beszélt, nagyszerűen értett a taktikához, stratégiához és a közelharchoz. A hangszerekhez is jól értett, különösen a hárfához, és sokszor énekelt.

A király gyakran elküldte diplomáciai utakra, ahol Artemiszia maga parancsolt a hajóján és ő végezte a navigációt. Így járta be a görög gyarmatvárosok java részét és a föníciai partokat. A hatalomra kerülése után, Artemiszia öt hadihajóval csatlakozott a Görögországot támadó Xerxész perzsa uralkodóhoz.

Az euboiai csatában állítólag Artemiszia higgadtságának volt köszönhető, hogy a perzsa hajóhad balszárnya nem semmisült meg teljesen. A görögök azt követően tűztek ki vérdíjat az uralkodónő fejére, hogy annak hajósai kihúztak a vízből egy lakóniai tisztet.

Artemiszia meg akart kegyelmezni, de a tiszt leköpte, árulónak nevezte, majd közölte, hogy inkább meghal, minthogy egy ilyen boszorkány megkímélje. A királynő erre kifeszítette a hajóorra, átvágta a tiszt nyakát, és hagyta, hogy annak vérre a tengerbe hulljon, mint áldozat.

A szalamiszi tengeri ütközetben a görögök üldözőbe vették Artemisziát, akinek útját elállta egy szövetséges hajó. A királynő úgy döntött, hogy a saját menekülése érdekében, a hajója bronzvértezetű orrával belerohan a másik hajóba.

A szalamiszi csatát követően Artemiszia továbbra is Halikarnasszosz királynő maradt, és mind a két féllel kereskedelmet folytatott. Amikor az uralkodónő idős korában meghalt, akkor egy erős és gazdag országot hagyott hátra.

Boudicca királynő: A római hadsereg olyan erővel rendelkezett, amivel csak kevés uralkodó mert szembeszállni. Ilyen uralkodó volt a bosszúra éhes Boudicca királynő, aki komoly csapásokat mért a birodalomra.

A rómaiak időszámításunk után 60-ban szállta meg Britannia nagy részét. Elfoglalva az Icenus törzs földjét, a rómaiak foglyul ejtették a király hitvesét, Boudiccát, akit nyilvánosan megvertek, a lányait pedig megerőszakolták.

Boudicca bosszút esküdött a rómaiak ellen, akiknek települései ellen bősz támadásokat indított Colchesterben, St. Albansben és Londonban. A királynő hadserege a földdel tette egyenlővé a római településeket, amivel nagyjából 70 000 rómait ölt meg.

A birodalom végül összerántotta az erőit, amivel sikerült legyőzni a Boudicca 80 ezer icenus harcosát. A királynő és lányai ekkor megmérgezték magukat, mert inkább ezt a halált választották, mint azt, hogy fogságba essenek.Dzsinga királynő, a fekete özvegy: A nyugat-afrikai Ndongó királya, Mbandi elsőszülött lánya volt Dzsinga, aki a XV. században úgy nőtt fel, hogy végig kellett néznie azt, ahogy az országba betörő portugálok mindent elpusztítanak, ami fontos a helyiek számára.

Miután a király meghalt, Dzsinga királynő tárgyalást kezdeményezett a portugálokkal, akiktől megszerezte a függetlenséget. Állítólag a tárgyaláson a portugál kormányzó nem kínálta hellyel a királynőt, aki ezért egy szolgát használta székként. A tárgyalás végén Dzsinga megölte a szolgát, mondván, soha nem ül kétszer ugyanazon a széken.

Dzsinga királynő szeretet férfi holmiba járni, a háremében 60 férfit tartott, a szeretőit pedig egy éjszaka után kivégezte. De nemcsak idegeneket ölt meg, hanem a saját bátyát is megmérgezte, ugyanis a sikeres tárgyalás után úgy érezte, az lesz a legjobb, ha ő veszi a kezébe az irányítást.

Dzsinga királynő egyességet kötött a Matamba királysággal, majd meghódította a kannibál Jaga törzset. A megnövekedett létszámú királyságból hadsereget hozott létre, méghozzá úgy, hogy ő maga képezte ki a katonákat. 1640-ben a királynő szövetkezett a hollandokkal, a portugálokat pedig egy egész kis területre szorította vissza.

Dzsinga királynő 35 éven keresztül vívott ellenállási harcot a portugálokkal szembe. Habár végül vissza kellett vonulnia Matambába, a portugálok mégis tudták, hogy addig nem foglalhatják el a területet, amíg a királynő él. Dzsinga még 15 évig uralkodott, amit Matamba lakossága békében tölthetett.

Zenobia hódításai a Római birodalomban: A Szíriában található Palmüra királynője volt Zenobia. Az arab nemes hölgy a III. században gyakran elkísérte a férjét a hadjáratokra, ahol együtt lovagoltak, vagy a csapatokkal menetelt.

Miután a királyt megölték, Zenobia uralkodott addig, amíg a fia elég idős nem lett ahhoz, hogy elfoglalja a trónt. Palmüra akkoriban római fennhatóság alatt állt, de ez nem gátolta meg a királynőt abban, hogy kinyilvánítsa a város függetlenségét.

Ennek megtorlásaként Marcus Aurelianus császár a városra támadt, és elfogta a menekülő királynőt, akinek részt kellett vennie a császár győzelmi ünnepségén. Zenobiának a megalázáson kívül nem esett más baja. Később hozzáment egy római szenátorhoz, és igazi fényűzésben folytatta az életét.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)