A Végzet Asszonya
Az ír és a skót legendák halál hírnöke kecses női alakban jelenik meg.
A világ tele van olyan mitológiai lényekkel, akikkel keveset foglalkoznak, pedig ők is megérdemelnék ugyanazt a figyelmet, amit a vámpírok, vérfarkasok, angyalok és tündérek kapnak.
Ilyen teremtmény az ír és skót legendákban szereplő Banshee. A végzet asszonya, a halál hírnöke, kecses női alakban jelenik meg a házak előtt, aminek a lakója jobb, ha elfogadja, hogy hamarosan meghal, de nem azért, mert a Banshee megöli. Ő csupán figyelmeztet, hogy hamarosan bekövetkezik az elkerülhetetlen.
A legendák szerint minden törzsnek volt egy Végzet Asszonya. Ez lehet az oka annak, hogy a Banshee kilétéről több elbeszélés is fennmaradt. Ezekben, a leírásokban, az a közös, hogy a Banshee megjelenésében nem volt semmi természetfeletti, tehát könnyedén el tudott vegyülni a falu lakói között. A Végzett Asszonyát ne úgy képzeljük el, mint egy boszorkányt, hiszen egy egyszerű mosónő, vagy paraszt asszony képében jelent meg.
Amikor a Banshee megérzi a közeledő halált, akkor annak a háza körül kezd ólálkodni, akinél üt a vég órája. A Végzett Asszonya megigézve szemléli a „kiválasztottat”, akinek a szeme átsiklik fölötte, mert nem pillanthatja meg azt, aki majd átkíséri a túlvilágra.
A halálra ítélt egész addig nem látja a Bansheet, amíg el nem indul az utolsó útjára. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a Bansheet kellemes, békés külsővel írják le. A Végzet Asszonya úgy jelenik meg a filmekben, könyvekben, hogy halálsikolyt hallat, ám ez nem ilyen egyszerű.
A Banshee éjszaka zendít rá a lágy sirató dalra, amit messziről, tompán lehet hallani. A dallam egyre fülsértőbbé válik, és egy ponton kicsit a családtagok is belehalnak a ritmusba. Egy idő után kellemetlen, ricsajos lesz a dal, ami lassan sikollyá változik. Ennek a milyensége jelzi, hogy milyen halál vár az emberre.
A halk, inkább együtt érző zokogásra hasonlító dallam, azt jelenti, hogy az illető békésen, nyugodtan távozik az élők sorából, míg az üvöltés kínkeserves, szenvedéssel teli halálról vall. Az ember lelke a Banshee sikolyának remegő hangjegyein keresztül lép át a másvilágra.
A Banshee létezését támasztja alá az Ír polgárháború idején történt esemény. 1922. augusztus 22-én, hajnalban, Michael Collins, az akkori Ír kormány és hadsereg feje, éppen Sam's Cross faluján vágott át a seregével, hogy elérje Cork városát.
Miután a környéken elhalt a menetelés és a motorzúgás hangja, akkor a helyiek furcsa énekre kapták fel a fejüket, ám ez a dallam hamarosan borzalmas sikollyá változott. Michael Collinst még azon a reggelen fejbe lőtték.
(Forrás: noiportal.hu)
A világ tele van olyan mitológiai lényekkel, akikkel keveset foglalkoznak, pedig ők is megérdemelnék ugyanazt a figyelmet, amit a vámpírok, vérfarkasok, angyalok és tündérek kapnak.Ilyen teremtmény az ír és skót legendákban szereplő Banshee. A végzet asszonya, a halál hírnöke, kecses női alakban jelenik meg a házak előtt, aminek a lakója jobb, ha elfogadja, hogy hamarosan meghal, de nem azért, mert a Banshee megöli. Ő csupán figyelmeztet, hogy hamarosan bekövetkezik az elkerülhetetlen.
A legendák szerint minden törzsnek volt egy Végzet Asszonya. Ez lehet az oka annak, hogy a Banshee kilétéről több elbeszélés is fennmaradt. Ezekben, a leírásokban, az a közös, hogy a Banshee megjelenésében nem volt semmi természetfeletti, tehát könnyedén el tudott vegyülni a falu lakói között. A Végzett Asszonyát ne úgy képzeljük el, mint egy boszorkányt, hiszen egy egyszerű mosónő, vagy paraszt asszony képében jelent meg.
Amikor a Banshee megérzi a közeledő halált, akkor annak a háza körül kezd ólálkodni, akinél üt a vég órája. A Végzett Asszonya megigézve szemléli a „kiválasztottat”, akinek a szeme átsiklik fölötte, mert nem pillanthatja meg azt, aki majd átkíséri a túlvilágra.
A halálra ítélt egész addig nem látja a Bansheet, amíg el nem indul az utolsó útjára. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a Bansheet kellemes, békés külsővel írják le. A Végzet Asszonya úgy jelenik meg a filmekben, könyvekben, hogy halálsikolyt hallat, ám ez nem ilyen egyszerű.
A Banshee éjszaka zendít rá a lágy sirató dalra, amit messziről, tompán lehet hallani. A dallam egyre fülsértőbbé válik, és egy ponton kicsit a családtagok is belehalnak a ritmusba. Egy idő után kellemetlen, ricsajos lesz a dal, ami lassan sikollyá változik. Ennek a milyensége jelzi, hogy milyen halál vár az emberre.A halk, inkább együtt érző zokogásra hasonlító dallam, azt jelenti, hogy az illető békésen, nyugodtan távozik az élők sorából, míg az üvöltés kínkeserves, szenvedéssel teli halálról vall. Az ember lelke a Banshee sikolyának remegő hangjegyein keresztül lép át a másvilágra.
A Banshee létezését támasztja alá az Ír polgárháború idején történt esemény. 1922. augusztus 22-én, hajnalban, Michael Collins, az akkori Ír kormány és hadsereg feje, éppen Sam's Cross faluján vágott át a seregével, hogy elérje Cork városát.
Miután a környéken elhalt a menetelés és a motorzúgás hangja, akkor a helyiek furcsa énekre kapták fel a fejüket, ám ez a dallam hamarosan borzalmas sikollyá változott. Michael Collinst még azon a reggelen fejbe lőtték.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások