Ahol a Nap és a Hold született: Teotihuacan
Kitüntetett szerepe volt időszámításunk előtt a városnak, amely egyszer csak teljesen kiürült.
A mai Mexikó területén állt Teotihuacan, amelynek gazdag hiedelemvilága és épületei az aztékoknak köszönhetően maradt ránk. A város időszámításunk előtt kitüntetett szerepet töltött be, ám egyszer csak teljesen eltűnt.
Teotihuacan időszámításunk előtt az V. században jött létre. A nagy kiterjedésű városállam Mexikó-völgy északkeleti részén terül el. Teotihuacan, melynek alapító népéről nagyon keveset tudunk, Közép-Amerika legnagyobb városa lett időszámításunk után az 500-as években. Ez a kiterjedt kereskedelmének köszönhette.
A város rácsozott alaprajzát nem zavarja a szabályozott folyó. Teotihuacan épületei a kézművesek és lakóházak negyedei szerint oszlanak el. A várost az aztékok nevezték el miután elnéptelenedett.
A Teotihuacan jelentése „az istenek születési helye”, vagy „azoknak az otthona, akik az isteneknek útját birtokolják”. A maja hieroglifák megfejtése szerint, a város elnevezése „a nádasok helye” . A város eredeti neve, tehát rejtély.
A városban van egy vallási központ, amit a Halottak útja foglal magába. Ez egy 2,3 kilométer hosszú, 40 méter széles út. A terep emelkedése 30 méter, amit lépcsők hidalnak át. Ha ellátogatunk ide, akkor ezt kell megmásznunk, hogy eljussunk a 150 x 140 méter alapterületű, 42 méter magas négylépcsős Hold-piramishoz.
Teotihuacan lakói valószínűleg nagyon értettek a csillagászathoz, ezért a legendák szerint, a Halottak útja valójában a földönkívüliek leszállópályája volt.
A terület másik fontos épülete, a Hold-piramisnál 2,5-szer nagyobb, Nap-piramis. A két épület csak a magasságában különbözik egymástól. A piramisokhoz fűződő mítosz szerint itt született a Nap és a Hold, amik fontos szerepet töltöttek be a vallásban. Hogy a Nap-piramis 65 méter magas lehetett, azt csak feltételezni lehet, ahogy azt is, hogy az épületet kavicshordalékból és földből rakta össze az eltűnt civilizáció.
A Halottak útja a díszes Citadella elnevezésű templomoktól indul. Ennek a belső udvarában kisebb oltárépítmények mellett, megtalálható Keccealkoatl, a tollas kígyóként ábrázolt isten temploma.
Ez a piramis eredetileg 21 méter magas volt. A 6 lépcsős építmény felületét szabályosan ismétlődő domborművek tarkítják. Ezek a különböző vicsorgó sárkányfejek maszk-együttesét jelentik. A kígyóistenek kívül, Tlalok, az esőisten szimbólumaival is találkozhatunk a városban.
Érdekes, hogy a maszkokból pontosan 365 van. Ezeknek a szemeit ásványokból rakták ki, aminek köszönhetően, igazán félelmetes látványt nyújtanak. Az ásványok közül az obszidián töltötte be a főszerepet a kulturális és kereskedelmi életben, hiszen ez a vulkáni kőzet a legkeményebb kő az egész világon.
Teotihuacan hiedelemvilágában nagy szerepet kaptak az ember- és állatáldozatok. Az emberáldozatokat a foglyul ejtett ellenség közül választották ki. A szerencsétlen rabokat lefejezték, kimetszették a szívüket, vagy élve eltemették őket.
Az állatok közül a jaguárt tisztelték a legjobban a város lakói, mert ez az állat jelképezte az erőt és hatalmat, ami anno a maja uralkodói cím volt. Emellett a jaguár segítette a kommunikációt az élők és a holtak között.
Némelyik tudós szerint Teotihuacan istenei elsősorban nők voltak, mint a „Pók Asszony” és az eső istennője, Tlalok. John B. Carlson, régész-csillagász véleménye az, hogy a háborúkat és az emberáldozatokat a Vénusz bolygó uralta.
Ennek a kultusznak a nyomai más ősi közép-amerikai kultúrában is felfedezhető. Mivel a Vénusz, vagyis az Esthajnalcsillag jelzi a reggel, és az éjszaka közeledtét, ezért rendszeresen tartottak ünnepi rituálékat a bolygó tiszteletére.
Teotihuacan hanyatlásáról csak feltételezések vannak, amelyek szerint, a VIII. században felgyújtották az egész várost. Más források arról szólnak, hogy 700 körül folyamatosan mentek el a lakók. A tudósok szerint ehhez a túlnépesedés, vagy az erőforrások kimerítése vezetett.
A várost elnevező aztékok 1320 körül jelentek meg, és magas fokú tiszteletet tanúsítottak Teotihuacan iránt, és zarándokhelyként használták. Egyes elméletek szerint, 1520-ban Fernando Cortes, a spanyol hódító azért aratott olyan könnyedén győzelmet az aztékok felett, mert azok azt hitték, hogy Keccealkoatl istennel kerültek szembe.
A közép-amerikai ősi népek mitológiája szerint, a világnak öt ciklusai (vagy Napjai) voltak. Az aztékok az ötödik ciklus végén éltek, ezért attól féltek, hogy bármikor eljöhet a világvége, ami egy nagy földrengéssel fog bekövetkezni.
A hívők időt akartak nyerni, ezért több ezer ember áldoztak fel. Ám például a Nap-piramis felavatása is emberáldozattal járt, ugyanis az épület minden sarkában több tíz gyermek csontvázást találták meg. Keccealkoatl temploma alatt pedig három temetkezési gödör is tömve volt emberi csontmaradványokkal.
A história szerint az ötödik ciklus végén összegyűltek az istenek, hogy megvitassák, és eldöntsék, hogy kinek kell feláldoznia magát azért, hogy megszülethessen a Nap és a Hold. Ahogy közeledett a ceremónia, úgy a két istenség, Tecciztecatl és Nanauatl tisztulási szertartásokon ment keresztül.
Amikor eljött az idő, és a két isten a hatalmas máglya előtt találta magát, akkor az addig bátor Tecciztecatl megfutamodott, és helyette a gyávának elkönyvelt, Nanauatl áldozta fel magát elsőként.
A sötétségben ekkor két fénylő pont jelent meg az égen, ami megijesztette a többi istent, mert nem lehet két Nap az égen. Az egyik isten annyira megharagudott Tecciztecatl-ra, hogy annak egy nyulat hajított az arcába, amitől a Napot volt kénytelen követni. Emiatt láthatunk a Hold felszínén egy nyúl-formát.
Teotihuacan tehát egy nagyon misztikus civilizációnak adott otthont, melynek titkai közül csak keveset sikerült eddig megfejteni.
(Forrás: noiportal.hu)
A mai Mexikó területén állt Teotihuacan, amelynek gazdag hiedelemvilága és épületei az aztékoknak köszönhetően maradt ránk. A város időszámításunk előtt kitüntetett szerepet töltött be, ám egyszer csak teljesen eltűnt.Teotihuacan időszámításunk előtt az V. században jött létre. A nagy kiterjedésű városállam Mexikó-völgy északkeleti részén terül el. Teotihuacan, melynek alapító népéről nagyon keveset tudunk, Közép-Amerika legnagyobb városa lett időszámításunk után az 500-as években. Ez a kiterjedt kereskedelmének köszönhette.
A város rácsozott alaprajzát nem zavarja a szabályozott folyó. Teotihuacan épületei a kézművesek és lakóházak negyedei szerint oszlanak el. A várost az aztékok nevezték el miután elnéptelenedett.
A Teotihuacan jelentése „az istenek születési helye”, vagy „azoknak az otthona, akik az isteneknek útját birtokolják”. A maja hieroglifák megfejtése szerint, a város elnevezése „a nádasok helye” . A város eredeti neve, tehát rejtély.
A városban van egy vallási központ, amit a Halottak útja foglal magába. Ez egy 2,3 kilométer hosszú, 40 méter széles út. A terep emelkedése 30 méter, amit lépcsők hidalnak át. Ha ellátogatunk ide, akkor ezt kell megmásznunk, hogy eljussunk a 150 x 140 méter alapterületű, 42 méter magas négylépcsős Hold-piramishoz.
Teotihuacan lakói valószínűleg nagyon értettek a csillagászathoz, ezért a legendák szerint, a Halottak útja valójában a földönkívüliek leszállópályája volt.
A terület másik fontos épülete, a Hold-piramisnál 2,5-szer nagyobb, Nap-piramis.
A Halottak útja a díszes Citadella elnevezésű templomoktól indul. Ennek a belső udvarában kisebb oltárépítmények mellett, megtalálható Keccealkoatl, a tollas kígyóként ábrázolt isten temploma.
Ez a piramis eredetileg 21 méter magas volt. A 6 lépcsős építmény felületét szabályosan ismétlődő domborművek tarkítják. Ezek a különböző vicsorgó sárkányfejek maszk-együttesét jelentik. A kígyóistenek kívül, Tlalok, az esőisten szimbólumaival is találkozhatunk a városban.Érdekes, hogy a maszkokból pontosan 365 van. Ezeknek a szemeit ásványokból rakták ki, aminek köszönhetően, igazán félelmetes látványt nyújtanak. Az ásványok közül az obszidián töltötte be a főszerepet a kulturális és kereskedelmi életben, hiszen ez a vulkáni kőzet a legkeményebb kő az egész világon.
Teotihuacan hiedelemvilágában nagy szerepet kaptak az ember- és állatáldozatok. Az emberáldozatokat a foglyul ejtett ellenség közül választották ki. A szerencsétlen rabokat lefejezték, kimetszették a szívüket, vagy élve eltemették őket.
Az állatok közül a jaguárt tisztelték a legjobban a város lakói, mert ez az állat jelképezte az erőt és hatalmat, ami anno a maja uralkodói cím volt. Emellett a jaguár segítette a kommunikációt az élők és a holtak között.
Némelyik tudós szerint Teotihuacan istenei elsősorban nők voltak, mint a „Pók Asszony” és az eső istennője, Tlalok. John B. Carlson, régész-csillagász véleménye az, hogy a háborúkat és az emberáldozatokat a Vénusz bolygó uralta.
Ennek a kultusznak a nyomai más ősi közép-amerikai kultúrában is felfedezhető. Mivel a Vénusz, vagyis az Esthajnalcsillag jelzi a reggel, és az éjszaka közeledtét, ezért rendszeresen tartottak ünnepi rituálékat a bolygó tiszteletére.
Teotihuacan hanyatlásáról csak feltételezések vannak, amelyek szerint, a VIII. században felgyújtották az egész várost. Más források arról szólnak, hogy 700 körül folyamatosan mentek el a lakók. A tudósok szerint ehhez a túlnépesedés, vagy az erőforrások kimerítése vezetett.
A várost elnevező aztékok 1320 körül jelentek meg, és magas fokú tiszteletet tanúsítottak Teotihuacan iránt, és zarándokhelyként használták. Egyes elméletek szerint, 1520-ban Fernando Cortes, a spanyol hódító azért aratott olyan könnyedén győzelmet az aztékok felett, mert azok azt hitték, hogy Keccealkoatl istennel kerültek szembe.A közép-amerikai ősi népek mitológiája szerint, a világnak öt ciklusai (vagy Napjai) voltak. Az aztékok az ötödik ciklus végén éltek, ezért attól féltek, hogy bármikor eljöhet a világvége, ami egy nagy földrengéssel fog bekövetkezni.
A hívők időt akartak nyerni, ezért több ezer ember áldoztak fel. Ám például a Nap-piramis felavatása is emberáldozattal járt, ugyanis az épület minden sarkában több tíz gyermek csontvázást találták meg. Keccealkoatl temploma alatt pedig három temetkezési gödör is tömve volt emberi csontmaradványokkal.
A história szerint az ötödik ciklus végén összegyűltek az istenek, hogy megvitassák, és eldöntsék, hogy kinek kell feláldoznia magát azért, hogy megszülethessen a Nap és a Hold. Ahogy közeledett a ceremónia, úgy a két istenség, Tecciztecatl és Nanauatl tisztulási szertartásokon ment keresztül.
Amikor eljött az idő, és a két isten a hatalmas máglya előtt találta magát, akkor az addig bátor Tecciztecatl megfutamodott, és helyette a gyávának elkönyvelt, Nanauatl áldozta fel magát elsőként.
A sötétségben ekkor két fénylő pont jelent meg az égen, ami megijesztette a többi istent, mert nem lehet két Nap az égen. Az egyik isten annyira megharagudott Tecciztecatl-ra, hogy annak egy nyulat hajított az arcába, amitől a Napot volt kénytelen követni. Emiatt láthatunk a Hold felszínén egy nyúl-formát.
Teotihuacan tehát egy nagyon misztikus civilizációnak adott otthont, melynek titkai közül csak keveset sikerült eddig megfejteni.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások