Anneliese Michel belehalt az ördögűzésbe

Felvilágosult korunkban is hisznek a démoni megszállásban az egyházi méltóságok.

Az ördögűzés történelme nagyon régre nyúlik vissza. Állítólag maga Jézus is művelt ilyesmit az ő korában. A régi tudatlan világban, ahol az egyes betegségben szenvedőket farkasembernek, vámpírnak bélyegezték meg, nem meglepő, hogy elterjedhetett az exorcismus, az azonban már döbbenetes, hogy a 21. században is végrehajtanak ilyen szertartásokat.

Az egyik leghíresebb ördögűzési eset még a 20. században történt, amikor is Anneliese Michel vált gyanússá, hogy megszállták.

Az 1952-ben született nővel történteket két filmben is feldolgozták. Az egyik az "Ördögűzés Emily Rose üdvéért", míg a másik a "Requiem".

A német származású, mélyen katolikus, Anneliese már fiatalkorában produkált megszállottságra utaló tüneteket. Imádkozás közben sokszor hangokat hallott, illetve hallucinációk gyötörték arról, hogy átkozott, és a pokolra fog jutni.

A lány képtelen volt elviselni ezeket, és hamarosan mély depresszióba süllyedt. Még az öngyilkosság gondolatával is kacérkodott, ám nem ez volt a legsúlyosabb dolog, ugyanis a tünetei súlyosbodtak.

Amikor Anneliese egyszer csak elkezdte letépni a ruháit, leharapta egy madár fejét, két napig kutyaként viselkedett, ráadásul még a saját vizeletét is megitta, úgy döntöttek a szakemberek, hogy pszichiátriai kezelésre van szükség.

A kezelés alatt viszont nem hogy javult, hanem rosszabbodott a lány állapota. A tünetei erősödtek, az egészségi állapota hanyatlott.

Az orvosok gyanúja először az volt, hogy epilepsziás a nő, de nem találtak semmi arra utaló elváltozást.

Anneliese végül magától eszmélt rá, hogy komoly betegsége van, de azt orvosok nem fogják meggyógyítani.

A nő először nem járt sikerrel a papoknál, mert azok rendre orvoshoz küldték. Ám Anneliese nem adta fel, s végül rátalált Ernst Alt lelkészre, aki megszállottság tüneteit fedezte fel a lányon, és engedélyt kért a püspökétől, hogy ördögűzést alkalmazhasson Anneliese meggyógyítására.

A püspök megadta az engedélyt, úgyhogy szeptember 24-én megkezdték a szertartások sorát, amelyek 1975-1976 között zajlottak le, az 1614-ben jóváhagyott római katolikus rituálé szerint.

Az ördögűzést 67-szer kellett végrehajtani a nőn, aki azonban csak rosszabbul lett.

A rituálékról videofelvételek is készültek, amiken jól hallható, ahogy a nő nem evilági hangokat hallatott. Úgy beszélt latinul, mintha az anyanyelve lenne, ráadásul úgy hangzott, mintha többen is beszélnének rajta keresztül.

A szertartások előrehaladtával Anneliese egyre többet emlegette a halált, és elmondta azt is, hogy megjelent neki Szűz Mária, aki felszólította, hogy döntsön, hajlandó-e tovább szenvedni azért, hogy megváltást adjon az embereknek.

Anneliese a szenvedést választotta, és már enni sem volt hajlandó, ami ahhoz vezetett, hogy 1976. július 1-jén álmában meghalt a kiszáradástól és az alultápláltságtól.

Anneliese halála nem maradt annyiban, ugyanis a hatóságok nyomozni kezdtek az ügyben, aminek bírósági tárgyalás lett a vége. Az 1978-as perben a lány szüleit és két papot vádoltak meg hanyagságból elkövetett emberöléssel, mert a bíróság úgy vélte, hogy Anneliese nem halt volna meg, ha időben orvosi segítséget kap.

A per végén a vádlottakat bűnősnek mondták ki. Az ítélet hat hónap börtön és három év próbaidő volt, de az előbbit később felfüggesztették.

Az orvosok még a mai napig is azt találgatják, hogy vajon mi lehetett Anneliese igazi betegsége, ha nem démon szállta meg.

A katolikus egyház még ma is úgy véli, hogy Anneliese az emberek bűneiért vezekelt, és ezért szinte szentként tisztelik a nőt, akinek a sírja ma valóságos zarándokhely.

A nagy vihart kavart eset után az ördögűzést nem tiltották be. Továbbra is végezhetik olyan felszentelt papok és egyházi méltóságok, akiket speciálisan képeztek ki erre. Nekik 1990 óta saját nemzetközi szövetségük is van.

Kevesen tudják, de a nemrég távozó XVI. Benedek pápa támogatta az ördögűzésről szóló tapasztalatcseréket. Ő volt az, aki 2000-ben új szertartáskönyvet dolgozott ki az 1614-es római katolikus helyett.

Ugyancsak XIV. Benedek volt az, aki 2011. tavaszán exorcismus-konferenciát hívott össze a Vatikánba.

Jelenleg a legeredményesebb ördögűző, a 88 éves Don Gabriele Amorth, aki könyvet is írt a tapasztalatiról. Volt miből ihletet merítenie, hiszen 1986 óta hatvanezer sikeres szertartást bonyolított le.

Az ”Egy ördögűző tapasztalatai” című mű hazánkban is megjelent.

S ha már ennyi szó esett az ördögűzésről, akkor nézzük, hogy hogyan is néz ki egy ilyen szertartás!

Az ördögűzés latin neve, az exorcismus, ami annyit jelent, hogy „eskü alatt megtagadás”.

A szertartáskönyvben szigorúan szabályzott rituálé során, szenteltvizet használnak a papok, akik a szentek közbenjárásáért imádkoznak, keresztet vetnek, és kézrátételt is alkalmaznak.

A folyamat két részből áll. A végrehajtó először Istenhez könyörög, majd a Gonoszt szólítja fel, hogy távozzon.

A felszentelt egyházi személynek ki kell derítenie, hogy pontosan mennyi démonnal is áll szemben.

Ezt úgy deríti ki, hogy a megszállottat kérdezgetni kezdi, de nem megy bele túl mélyen a sátánnal folytatott beszélgetésbe.

A szertartás végén köszönő ima hangzik el, és ha szükséges, akkor újra végigcsinálják a folyamatot.

Természetesen ma már nem megy olyan könnyen az ördögűzés, hiszen előbb egy sor orvosi vizsgálaton esik át a megszállott, hogy nem-e valami mentális vagy fizikai betegsége van-e.

Modern korunkban az orvostudomány már sok démoni megszállottságról derítette ki, hogy valójában pszichiátriai betegség, mint példásul a Tourette- szindróma, ami önkéntelen mozgással, hangadással, és a normálistól eltérő viselkedéssel jár.

A tapasztalok szerint a mai démonok legtöbbje a gyerekeket, fiatalokat találja meg, akiknek még nincs kialakult értékrendjük, és befolyásolhatóak.

A mai püspökök már nagyon ritkán engedélyeznek ördögűzést, és ha meg is engedik, akkor is a szertartáson ott kell lennie egy orvosnak, aki felügyeli a folyamatot, hiszen az testileg és lelkileg is megviseli a megszállottat.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy ha esetleg bárki is azt feltételezné, hogy valakit démonok szálltak meg, még véletlenül se akarjon nekiállni az ördögűzésnek! Már csak azért se tegye, mert egyáltalán nem biztos, hogy szükség van rá. Először mindenképpen orvosnak kell látnia a lehetséges megszállottat.