Aranyos kölyökkutyákat öltek az eredeti Valentin-napon

10 bizarr tény Lupercalia-ról, az eredeti Szent Valentin-napról.Plüss szív, játékmackó, édesség, virág, étterem, mozi. Ma ezek a dolgok jutnak az eszünkbe a Valentin-napról, pedig azt eredeti Szent Valentin ünnep egyáltalán nem volt olyan rózsaszín és szirupos, mint a mostani.

Íme tíz bizarr tény a Lupercalia-ról!

Igazából Lupercus isten ünnepe: A rómaiak csak később kezdték ünnepelni a Faunust, ugyanis ők eredetileg Lupercalia Lupercus isten ünnepét tartották, amit a Luperci papok a Lupercal barlangban rendeztek.

A legenda szerint a Luperci papok tizenketten voltak, eredetileg pedig Romulus alapította őket, annak a farkasnak az emlékére, amely őt és az ikertestvérét szoptatta a Palatinus egyik barlangjában, a Lupercalban.

Azt valójában a papok sem tudták, hogy honnan ered az ünnep és mit jelképez, mégis tették, amit az elődeik. A feltételezések szerint a Lupercalia nagyon régen gazdálkodással és pásztorkodással kapcsolatos ünnep volt. Ezt bizonyíthatja a barlang mellett álló, kecskebőrben ábrázolt hegyi ember szobra.

Kecskepálcikák: A Lupercalia ünnep idején az emberek nem válogathattak az ételek között, ezért a papok kecskéket áldoztak fel, majd azoknak az egyes darabjait pálcikára húzták, és megsütötték, mint ma a saslikot.

A Vesta szüzek némi sós süteménnyel készültek. Mivel ezeknél jobb étel nem volt, ezért az ünnepnapon tulajdonképpen csak ittak az emberek.

Megölték az aranyos kis kölyökkutyákat: Az eredeti Valentin-napon nem csak két kecskét áldoztak fel a papok, hanem két kölyökkutyát is, ráadásul úgy, hogy még a rómaiak sem értették, hogy miért kell megölni az édes kutyusokat.

Ez a rejtély még a nagy filozófuson, Plutarkhoszon is kifogott. Eleinte arra gondolt, hogy ez is egy görögöktől átvett szokás, mert ők harci viadalokat is rendeztek a kölyökkutyákkal. Később már arra gondolt, hogy talán a Lupercalia etimológiája miatt áldozták fel a kölyköket, mert a lupus ”farkas”, és az arcere „távol tart” kifejezésből származik, tehát a papok az istenek védelmét kérhették az áldozatokkal. Végül arra jutott, hogy a papokat egyszerűen zavarta a kölyökkutyák ugatása.

A vérrel-tejjel felkent fiúk esete: Miután a kecskéket és a kölyökkutyákat megölték, jöhetett az ünnepi szertartás következő része, amely arról szólt, hogy két fiatal nemes fiút bevittek a barlangba, ahol a papok a késükkel megérintették a fiúk fejét, hogy vérrel fessék be, majd tejbe merített gyapotot dörzsöltek a fiúk fejéhez.

Ezután a véres, tejes fejű kiválasztottaknak szándékosan nevetniük kellett. Ahogy a kölyökkutyák esetében, úgy itt sem értették a rómaiak, hogy ennek mi az értelme. Csak arra tudtak gondolni, hogy valamiféle megtisztulási rituáléról lehet szó. A szertartás végén a fiúknak le kellett vetkőzniük, hogy kecskebőrből készült holmit vegyenek fel.Szexpartnerek kisorsolása: Róma egyes részein úgy akartak rásegíteni a termékenységre, hogy a fiatal nők és a férfiak agyagtáblákra írták a nevüket, majd üvegekbe tették azt. Ezt követően párokat sorsoltak ki, akiknek együtt kellett tölteniük a fesztivált.

A források nem fogalmaznak elég világosan, de elég valószínű, hogy ezek a párok nem csak randevúztak, hanem a férfiak már aznap gondoskodhattak arról, hogy a nők teherbe essenek.

A sérelmek eldalolása: Az ünnepeknek mindig megvoltak a saját dalai, ez alól pedig a Lupercalia sem kivétel. A dalszövegek idővel elvesztek, de néhány leírásból kiderült, hogy sokuk trágár ének volt és szexuális kalandokat meséltek el, de arra is akadt példa, hogy a szomszédok dalban mondták el egymásnak a sérelmeiket, vagy így teregették ki a másik magánéleti szennyesét.

Szíjjal ütötték a hölgyeket: A már említett filozófus, Plutarkhosz azt írta, hogy: „Ebben az időben sok nemes ifjú és a tisztségviselő meztelenül futott le a városon.”

A források szerint ezek a meztelen férfiak csak nemesek lehettek, mert az alsóbb osztály nem vehetett részt a futáson, amely azzal kezdődött, hogy a férfiak olajjal kenték be magukat.

A „ceremónia” célja az volt, hogy a férfiak szíjjal náspángolták el a nőket, hogy azok ettől termékenyebbek legyenek. Ezeket a szíjakat „februare”-nak nevezték, és innen ered a hónap elnevezése.

Julius Ceasar és a Lupercalia: Állítólag a 44. Lupercalia ünnepen Marcus Antonius, felajánlotta az aranykoronát, tehát képletesen a hatalmat, Julius Ceasarnak, de ő visszautasította. Ha minden igaz, akkor mind a ketten részt vettek a szokásos ünnepen. Marcus Antonius pucéran, Ceasar tunikában, de mind a ketten, olajosan, szíjjal a kezükbe futottak és csapkodták a nőket.

Faunus isten ünnepe: Ovidius említ egy mítoszt, ami arról szól, hogy Faunus, az erdők és mezők római kecskebak istene kinézte magának Herkules asszonyát. Az egyik nap az isten megvárta, hogy a pár elaludjon, majd belopózott az otthonukba.

Faunus magára öltötte Herkules alakját, mert úgy képzelte, hogy így könnyen megkapja az asszonyt, ám Herkules felébredt, és félrelökte az istent, aki visszanyerte eredeti alakját. Végül mind csak nevettek, hogy az isten szexuálisa akarta zaklatni Lüdiát.

Ez a mítosz volt az oka, hogy aznap a férfiak meztelenül tisztelegtek az isten előtt, mert a külső és a ruha mindenkit csak megtéveszt.

Megölték Szent Valentint: Az V. század végén tartották az utolsó Lupercalia-t, ugyanis akkorra a kereszténység lett az úr Rómában, ahol Gelasius pápa kijelentette, hogy a Lupercalia egy pogány ünnep, tele véráldozattal és a szex dicsőítésével.

A rómaiak nem örültek, hogy betiltották az ősi fesztivált, ezért kitaláltak egy újat, a Szent Valentin-napot. A pápa tehát beszüntette a Lupercalia-t, ami helyett létrehozta a kevésbé népszerű „A Boldogságos Szűz Mária megtisztulásának ünnepét”, amin tulajdonképpen Szent Valentint ünnepelték.

(Forrás: noiportal.hu)