Az erényöv legendája
Létezett-e a lelakatolt öv, vagy egy nem létező találmány izgatta az emberek fantáziáját évszázadok óta?
A Magyar Nagylexikon (1998) szerint a következőt jelenti az erényöv:
„A középkorban a derékra és két comb közé csatolt, zárral ellátott, bársonnyal bélelt, esetleg domborítással díszített fémből, elefántcsontból, vagy bőrből készített öv, amely a hagyomány szerint a nők erényét volt hivatott megvédeni a férj tartós távolléte idején.”
Az erényöv tehát az a találmány, ami évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját, ám nagyon kevesen ismerik az erényöv igazi legendáját és azt, hogy egyáltalán tényleg létezett-e ilyesmi. Az igazság az, hogy sosem volt a nőkön lelakatolt vaspántos szerkezet.
A legenda valószínűleg az olyan középkori versek miatt terjedt el, amelyekben a „szerelmi csomók”, vagy a „nők kincsének aranykulcsa” kifejezések szerepelnek, ám ezek egészen biztos, hogy csak költői képek.
A középkori erotikus történetek szerzői, mint például Chaucer vagy Boccaccio, sosem tettek említést az erényövre, pedig, ha valakiknek, akkor nekik kellett volna. Az erényövről először Pierre de Bourdeille, francia nemes írt Brantôme uraság álnéven a 16. században. Ebben a műben egy kitalált szerelmi történet olvasható, aminek a végén megszabadít egy hölgyet az eddig ismeretlen „vaspántos szerkezettől”.
A történetben, mely az erényöv franciaországi megjelenéséről szól, az író leszögezte, hogy az ószeres által eladásra kínált szerkezet csakis az írói fantázia szüleménye:
„Hiszen a fél világot kipusztították volna ezek az ember testére szabott fékek, zárak, pántok, a szaporodás e gyalázatos és undorító akadályai” (Brantôme: Kacér hölgyek)
A ránk maradt erényövekről készült ábrázolások főleg 16-17. századiak, ám ezek karikatúrák. A múzeumokban kiállított „középkori erényövek”-ről pedig azt gondolják a szakértők, hogy 19. századi hamisítványok.
A párizsi Cluny Múzeumban őrzött egyik erényövről például, mostanában derítették ki, hogy később gyártották. Egy másikat pedig Prosper Mérimée író hozta létre az 1800-as években azzal a céllal, hogy megviccelje a múzeum egyik tisztviselőjét. A magyar Orvostörténeti Múzeumban található erényövről is kiderült, hogy csak a legendák alapján rekonstruált szerkezet.
Ha azonban eljátszunk a gondolattal, hogy léteztek erényövek a középkorban, akkor rögtön rájövünk, hogy azok nem nyújtottak volna komoly védelmet, hiszen egy bőrből készült övből könnyen ki lehet bújni, és a Brantôme művében említett fém változatnak a zárját is könnyen ki lehetett volna nyitni.
Az erényöv talán a nemi erőszak ellen védelmet nyújthatott volna, viszont egy fémrács tartós viselése súlyos sérüléseket okozhatott volna, és mivel a tisztálkodást is nehezen lehetett volna megoldani, ezért biztos, hogy a viselő vérmérgezést kap.
Az erényöv tehát nem létezett a középkorban, hanem az újkor találta fel azért, hogy szerelmi játékszerként funkcionáljon, vagy megakadályozza a fiatalokat az önkielégítésben.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
A Magyar Nagylexikon (1998) szerint a következőt jelenti az erényöv:„A középkorban a derékra és két comb közé csatolt, zárral ellátott, bársonnyal bélelt, esetleg domborítással díszített fémből, elefántcsontból, vagy bőrből készített öv, amely a hagyomány szerint a nők erényét volt hivatott megvédeni a férj tartós távolléte idején.”
Az erényöv tehát az a találmány, ami évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját, ám nagyon kevesen ismerik az erényöv igazi legendáját és azt, hogy egyáltalán tényleg létezett-e ilyesmi. Az igazság az, hogy sosem volt a nőkön lelakatolt vaspántos szerkezet.
A legenda valószínűleg az olyan középkori versek miatt terjedt el, amelyekben a „szerelmi csomók”, vagy a „nők kincsének aranykulcsa” kifejezések szerepelnek, ám ezek egészen biztos, hogy csak költői képek.
A középkori erotikus történetek szerzői, mint például Chaucer vagy Boccaccio, sosem tettek említést az erényövre, pedig, ha valakiknek, akkor nekik kellett volna. Az erényövről először Pierre de Bourdeille, francia nemes írt Brantôme uraság álnéven a 16. században. Ebben a műben egy kitalált szerelmi történet olvasható, aminek a végén megszabadít egy hölgyet az eddig ismeretlen „vaspántos szerkezettől”.
A történetben, mely az erényöv franciaországi megjelenéséről szól, az író leszögezte, hogy az ószeres által eladásra kínált szerkezet csakis az írói fantázia szüleménye:
„Hiszen a fél világot kipusztították volna ezek az ember testére szabott fékek, zárak, pántok, a szaporodás e gyalázatos és undorító akadályai” (Brantôme: Kacér hölgyek)
A ránk maradt erényövekről készült ábrázolások főleg 16-17. századiak, ám ezek karikatúrák. A múzeumokban kiállított „középkori erényövek”-ről pedig azt gondolják a szakértők, hogy 19. századi hamisítványok.A párizsi Cluny Múzeumban őrzött egyik erényövről például, mostanában derítették ki, hogy később gyártották. Egy másikat pedig Prosper Mérimée író hozta létre az 1800-as években azzal a céllal, hogy megviccelje a múzeum egyik tisztviselőjét. A magyar Orvostörténeti Múzeumban található erényövről is kiderült, hogy csak a legendák alapján rekonstruált szerkezet.
Ha azonban eljátszunk a gondolattal, hogy léteztek erényövek a középkorban, akkor rögtön rájövünk, hogy azok nem nyújtottak volna komoly védelmet, hiszen egy bőrből készült övből könnyen ki lehet bújni, és a Brantôme művében említett fém változatnak a zárját is könnyen ki lehetett volna nyitni.
Az erényöv talán a nemi erőszak ellen védelmet nyújthatott volna, viszont egy fémrács tartós viselése súlyos sérüléseket okozhatott volna, és mivel a tisztálkodást is nehezen lehetett volna megoldani, ezért biztos, hogy a viselő vérmérgezést kap.
Az erényöv tehát nem létezett a középkorban, hanem az újkor találta fel azért, hogy szerelmi játékszerként funkcionáljon, vagy megakadályozza a fiatalokat az önkielégítésben.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások