Az igazi Vámpírnaplók
William of Newburgh művében nem szerepelnek tinédzserek és hollywoodi klisék, izgalmas történetek viszont annál inkább!
Felejtsük el Elenát, Damont, Stephant, és a lerágott csont szerelmi életüket, mert az igazi Vámpírnaplók ennél sokkal érdekesebb, köszönhetően egy vámpírrajongó krónikásnak, aki emellett egy Ágostoni kanonok volt Yorkshireből.
William of Newburgh 1136-ban született és 1198-ban halt meg. A XII. századi, angolszász származású, historikus teológiát irodalmat, valamint történelmet tanult. A legjelentősebb műve a Historia rerum Anglicarum, avagy Historia de rebus anglicis (History of English Affairs vagyis Angol ügyek/afférok történelme).
Ez az alkotás Anglia történelmét öleli fel egészen 1066-tól és 1198-ig. Az alkotás öt kötetből áll. Az első az 1066. és az 1154. közötti időszakot öleli fel, míg a második II. Henrik király uralkodásáról szól 1174-ig. A harmadik az 1175-től 1189-ig, tehát Henrik halálig történt eseményeket tartalmazza. A negyedik és az ötödik kötet 1194-től és 1198-ig, tehát az író haláláig tart.
Napjainkban úgy gondolják a tudósok, hogy Newburgh teremtette meg a történelmi kritikát. A valós forrásokból dolgozó író hitt a vámpírokban, és a természetfeletti világban, éppen ezért érdekes, hogy ennek ellenére gyűlölte a kor másik legendás krónikását, Geoffrey of Monmoutht.
Monmouth írta a Historia Regum Britanniaet, és Arthur király, Avalon, a tündérek és a kerekasztal lovagjainak legtöbb történetét. Newburgh ezekről a művekről nyíltan kijelentette, hogy szerinte fikció mindegyik.
Visszakanyarodva az igazi Vámpírnaplókhoz, elmondhatjuk, hogy a mű nem tartalmaz tinédzser szereplőket, és más hollywoodi kliséket, viszont kárpótol minket az, hogy olyan magával ragadó alkotásról van szó, amit napjainkban is olvasható érdekes történetekkel töltöttek meg.
A kötetek olvasásakor megismerhetjük a XI.-XII. századi életet és azt, hogy akkoriban miben hittek az emberek. A mű legfőbb szereplői azok a középkori lények, akiknek a lelke visszatér a sír túloldaláról, tehát vámpírok, szellemek és démonok.
Newburgh történetei mind hiteles forrásból származnak, hiszen azokat szemtanuk elbeszéléséből alkotta. A krónikás művében nemcsak vámpírokról és halott lelkekről találunk történetet, hanem ő írta a Szent Martin Szigeten felbukkanó zöld gyermekek rejtélyes esetét is.
Az első kötetben olyan történetet olvashatunk, amelyben egy elhunyt férfi visszatér Buckinghamshirebe, hogy terrorizálja a feleségét. A vámpír később a családját és a szomszédokat is zaklatja. A helyi lelkész azonban megjelenik a színen, és örökre végez a vámpírral, akit a sírhoz kötöznek.
A krónikákban szereplő vámpírok olyanok, amilyenek az igazi vámpírrajongók szeretik őket, tehát egyik sem nyafogó, csillogó, vért sosem ivó, embereket nem bántó, jóképű fiú, vagy csinos lány, hanem nappal alvó, éjjel garázdálkodó, csúf lények, akik hamarosan a karó rossz végén találják magukat, és hamuvá válnak.
A történészek elismerik Newburgh munkásságát, ám arra felhívják mindenki figyelmét, hogy a műben lehetnek történelmi pontatlanságok, bizonytalanságok, hiszen a legenda, az legenda, és nincs bizonyíték arra, hogy tényleg léteztek ezek a túlvilági teremtmények.
A műt még az is igazán különlegessé teszi, hogy az író nem akarja megmondani, hogy mit gondoljon az olvasó, hanem csak őszintén leírja a történeteket, majd az olvasóra hagyja a gondolkodást.
Newburgh alkotását a londoni British Libraryben őrzik, ám jó hír, hogy az interneten is beleolvashatunk a történetekbe, de csak akkor, ha tudunk angolul, mert magyarra nem fordították le a könyveket.
(Forrás: noiportal.hu)
Felejtsük el Elenát, Damont, Stephant, és a lerágott csont szerelmi életüket, mert az igazi Vámpírnaplók ennél sokkal érdekesebb, köszönhetően egy vámpírrajongó krónikásnak, aki emellett egy Ágostoni kanonok volt Yorkshireből.William of Newburgh 1136-ban született és 1198-ban halt meg. A XII. századi, angolszász származású, historikus teológiát irodalmat, valamint történelmet tanult. A legjelentősebb műve a Historia rerum Anglicarum, avagy Historia de rebus anglicis (History of English Affairs vagyis Angol ügyek/afférok történelme).
Ez az alkotás Anglia történelmét öleli fel egészen 1066-tól és 1198-ig. Az alkotás öt kötetből áll. Az első az 1066. és az 1154. közötti időszakot öleli fel, míg a második II. Henrik király uralkodásáról szól 1174-ig. A harmadik az 1175-től 1189-ig, tehát Henrik halálig történt eseményeket tartalmazza. A negyedik és az ötödik kötet 1194-től és 1198-ig, tehát az író haláláig tart.
Napjainkban úgy gondolják a tudósok, hogy Newburgh teremtette meg a történelmi kritikát. A valós forrásokból dolgozó író hitt a vámpírokban, és a természetfeletti világban, éppen ezért érdekes, hogy ennek ellenére gyűlölte a kor másik legendás krónikását, Geoffrey of Monmoutht.
Monmouth írta a Historia Regum Britanniaet, és Arthur király, Avalon, a tündérek és a kerekasztal lovagjainak legtöbb történetét. Newburgh ezekről a művekről nyíltan kijelentette, hogy szerinte fikció mindegyik.
Visszakanyarodva az igazi Vámpírnaplókhoz, elmondhatjuk, hogy a mű nem tartalmaz tinédzser szereplőket, és más hollywoodi kliséket, viszont kárpótol minket az, hogy olyan magával ragadó alkotásról van szó, amit napjainkban is olvasható érdekes történetekkel töltöttek meg.A kötetek olvasásakor megismerhetjük a XI.-XII. századi életet és azt, hogy akkoriban miben hittek az emberek. A mű legfőbb szereplői azok a középkori lények, akiknek a lelke visszatér a sír túloldaláról, tehát vámpírok, szellemek és démonok.
Newburgh történetei mind hiteles forrásból származnak, hiszen azokat szemtanuk elbeszéléséből alkotta. A krónikás művében nemcsak vámpírokról és halott lelkekről találunk történetet, hanem ő írta a Szent Martin Szigeten felbukkanó zöld gyermekek rejtélyes esetét is.
Az első kötetben olyan történetet olvashatunk, amelyben egy elhunyt férfi visszatér Buckinghamshirebe, hogy terrorizálja a feleségét. A vámpír később a családját és a szomszédokat is zaklatja. A helyi lelkész azonban megjelenik a színen, és örökre végez a vámpírral, akit a sírhoz kötöznek.
A krónikákban szereplő vámpírok olyanok, amilyenek az igazi vámpírrajongók szeretik őket, tehát egyik sem nyafogó, csillogó, vért sosem ivó, embereket nem bántó, jóképű fiú, vagy csinos lány, hanem nappal alvó, éjjel garázdálkodó, csúf lények, akik hamarosan a karó rossz végén találják magukat, és hamuvá válnak.A történészek elismerik Newburgh munkásságát, ám arra felhívják mindenki figyelmét, hogy a műben lehetnek történelmi pontatlanságok, bizonytalanságok, hiszen a legenda, az legenda, és nincs bizonyíték arra, hogy tényleg léteztek ezek a túlvilági teremtmények.
A műt még az is igazán különlegessé teszi, hogy az író nem akarja megmondani, hogy mit gondoljon az olvasó, hanem csak őszintén leírja a történeteket, majd az olvasóra hagyja a gondolkodást.
Newburgh alkotását a londoni British Libraryben őrzik, ám jó hír, hogy az interneten is beleolvashatunk a történetekbe, de csak akkor, ha tudunk angolul, mert magyarra nem fordították le a könyveket.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások