Az invazív ragadozók kezdetben láthatatlanok a prédafajok számára
Az Amerikai Ökológiai Társaság folyóiratában (Ecology) közölt kutatási eredmények szerint a globalizáció és a klímaváltozás hatására terjedő idegenhonos invazív ragadozó fajok ijesztő méretű ökológiai károkat okoznak - olvasható az mta.hu-n.
A szakemberek szerint a betolakodó fajok sikerességének hátterében az állhat, hogy a prédafajok egyedei nem ismerik fel őket egyedi tapasztalat és közös evolúciós múlt híján, amelynek következtében különösen könnyen és tömegesen válhatnak a jövevények áldozataivá.
Hettyey Attila és Bókony Veronika, az MTA ATK NÖVI Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport tagjainak vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport új megközelítésben vizsgálta ezt a prédanaivitáson alapuló mechanizmust.
A szakemberek ragadozókkal kapcsolatban tapasztalatlan ebihalak ragadozófelismerési képességét tesztelték őshonos, frissen és régebben érkezett invazív, valamint az ebihalak élőhelyén elő nem forduló idegenhonos halak - sügér-, harcsa- és pontyalkatúak - jelenlétében. A kutatók megnézték, hogy az ebihalak felismerik-e a rablóhalakat, valamint, hogy ez a képesség függ-e attól, hogy a ragadozófaj mióta van jelen a területen.
Az ebihalak csökkent aktivitása arra utalt, hogy felismerték az őshonos és régen érkezett sügéreket mint veszélyforrást, de a nemrég érkezett és idegen sügérekre nem reagáltak.
Az eredmények szerint azok az ebihalak, amelyek halmentes dombvidéki tavacskákból származtak, gyengébben reagáltak a rablóhalakra, mint azok az ebihalak, amelyek halak által is lakott ártéri vizekből származtak.
A ragadozófelismerés ugyanakkor viszonylag gyorsan, kevesebb mint 30 nemzedék alatt kialakul. Ha ezen idő alatt az invazív ragadozófaj egyedei nem pusztítják ki az adott prédafajt a területről, akkor annak egyedei már felismerik a veszélyt és reagálnak rá, ami nagymértékben megnövelheti túlélési esélyeiket és a faj lokális fennmaradását.
MTI
A szakemberek szerint a betolakodó fajok sikerességének hátterében az állhat, hogy a prédafajok egyedei nem ismerik fel őket egyedi tapasztalat és közös evolúciós múlt híján, amelynek következtében különösen könnyen és tömegesen válhatnak a jövevények áldozataivá.
Hettyey Attila és Bókony Veronika, az MTA ATK NÖVI Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport tagjainak vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport új megközelítésben vizsgálta ezt a prédanaivitáson alapuló mechanizmust.
A szakemberek ragadozókkal kapcsolatban tapasztalatlan ebihalak ragadozófelismerési képességét tesztelték őshonos, frissen és régebben érkezett invazív, valamint az ebihalak élőhelyén elő nem forduló idegenhonos halak - sügér-, harcsa- és pontyalkatúak - jelenlétében. A kutatók megnézték, hogy az ebihalak felismerik-e a rablóhalakat, valamint, hogy ez a képesség függ-e attól, hogy a ragadozófaj mióta van jelen a területen.
Az ebihalak csökkent aktivitása arra utalt, hogy felismerték az őshonos és régen érkezett sügéreket mint veszélyforrást, de a nemrég érkezett és idegen sügérekre nem reagáltak.
Az eredmények szerint azok az ebihalak, amelyek halmentes dombvidéki tavacskákból származtak, gyengébben reagáltak a rablóhalakra, mint azok az ebihalak, amelyek halak által is lakott ártéri vizekből származtak.
A ragadozófelismerés ugyanakkor viszonylag gyorsan, kevesebb mint 30 nemzedék alatt kialakul. Ha ezen idő alatt az invazív ragadozófaj egyedei nem pusztítják ki az adott prédafajt a területről, akkor annak egyedei már felismerik a veszélyt és reagálnak rá, ami nagymértékben megnövelheti túlélési esélyeiket és a faj lokális fennmaradását.
MTI
Hozzászólások