Beperelték a szellemeket

Négy megtörtént eset, ami bizonyítja, hogy még holtában sem lehet nyugta az embernek. Az hihetnénk, hogy a „nyugodjék békében” mindenkinek kijár, ám mégis előfordul, hogy halottakat perelnek be a nagyon is élők. Természetesen a bíróság nem idézi be (vagy meg) a szellemeket, hogy tegyenek vallomást, ám az előfordul, hogy a kirobbant perekben és ítéletekben nagy szerepet játszott az, aki már eltávozott.

A következő négy eset olyan igaz történet, amelyekben szellemeket pereltek be.

A hamis végrendelet: 1874. április 9-én jelent meg egy amerikai újságcikk, ami egy nagy port kavaró, nagyon furcsa végrendeletről szólt. Az írás szerint egy marylandi férfi hagyatékában két végrendeletet találtak, ám ezeknek a tartalma eltért egymástól.

Az örökségükre váró fivérek alaposan összevesztek azon, hogy melyik végrendelet lehet az igazi. Mivel nem jutottak dűlőre, ezért a bírásághoz fordultak segítségért. Az ügy koronatanúja Kite Stenson volt, akiről mindenki tudta, hogy különleges képessége van.

Állítólag Kite Stenson álmában beszélt a halott férfi szellemével, aki elmondta, hogy a bátyja hamisította meg a végrendeletét úgy, hogy az a saját javát szolgálja. Ezt hallva a testvér annyira megijedt, hogy azonnal bevallotta a hamisítást. A bíróság kizárta az örökségből a fivért.

Aki miatt elmenekültek a lakók: 1912-ben egy chicagói háztulajdonos azért nyújtott be keresetet a bíróságon, mert azt akarta elérni, hogy csökkentsék az épületre kivetett adót, ugyanis azt egy szellem miatt képtelenség eladni.

A férfi az indoklásában elmondta, hogy két évvel korábban egy fiatal lány holttestére találtak rá az emeleten. A rejtélyes eset után minden új bérlő arra panaszkodott, hogy a falakból kibírhatatlan zajok, velőtrázó sikolyok szűrődnek ki. A lakók mind elmenekültek az épületből.

A háztulajdonos megnyerte a pert, mert a bíróság úgy döntött, hogy az adóhivatalnak csökkentenie kell a „kísértetház” adóját, ami így 4000 dollárral lett kevesebb. 1912-ben egy hatalmas összegnek számított. Az ellopott kincs: 1726-ban robbant ki a franciák egyik legkülönlegesebb pere. Ennek a főszereplője Mirabel volt. A marseille-i kertész azt állította, hogy „túlvilági hangok” vezették el egy elhagyatott épület kertjébe, ahol később arannyal teli ládát talált.

Mirabel megbízta az Anquier nevű barátját, hogy őrizze a kincs egyik felét. Néhány nappal később egy ismeretlen férfi megtámadta Mirabelt. Az otthona előtt történt incidenst túlélte a kertész, aki azonnal arra gondolt, hogy Anquier állhat a támadás hátterében.

Mirabel felkereste a cimboráját, hogy visszakövetelje a talált aranyat, de Anquier makacsul tagadta, hogy köze lenne a támadáshoz vagy a kincshez. Mirabel nem hagyta annyiban a dolgot, ugyanis bíróságra vitte az ügyet.

Érdekes módon a bírák nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy egy szellem támadt a kertészre. Az esetben nyomozás indult. A vizsgálat során megtalálták a félig arannyal teli ládát Mirabel otthonában, ám Anquier házát hiába kutatták át.

A kincs másik fele sehonnan sem került elő, ezért a bírák úgy döntöttek, hogy perdöntő bizonyíték hiányában ejtik az ügyet, ráadásul egy szellemet egyébként se tudtak volna beidézni, hogy tanúskodjon.

Aki rossz hírt csinált a tulajnak: Stephen Phillips (1864–1915), angol költő a századforduló környékén döntött úgy, hogy kibérel egy Windsor közelében található házat. A magányosan álló épülettől azt remélte a költő, hogy ott nyugodtan dolgozhat, ám ebben tévedett, mert hamarosan különös zajok riasztották fel az álmából, a folyosókon pedig lépteket hallott.

Az ajtók maguktól nyíltak és csapódtak be, de a legrosszabb az éjszaka volt, amikor hátborzongató kiáltások visszhangoztak az egész épületben. Mindezek után Phillips képtelen volt dolgozni, úgyhogy inkább elköltözött.

A házban bolyongó szellem hamarosan nagy sajtóvisszhangot kapott. Ez nem tetszett a háztulajdonosnak, aki két újságot is beperelt. A bíróság jelentős kártérítést ítélt meg a tulajnak, ám az egyik lap fellebbezett, ezt pedig a felettes bíróság elfogadta.

Mint láthatjuk, a jogi hercehurca oka egy poltergeist volt, akit nem lehetett perbe fogni, de a bíróság, mint „indokot”, elfogadta.

(Forrás: noiportal.hu)