Bizonyíték, hogy a démonok sem mind gonoszak
A görög mitológiában, az egyiptomi hitvilágban, de a zsidóknál és a hinduknál is akad bizonyíték arra, hogy léteznek jó démonok.
Ha meghalljuk a démon szót, akkor egyből pusztításra, lélekrabló szörnyekre gondolunk, akiknek az az életcéljuk, hogy elpusztítsák az embereket és a világot, pedig a dolog nem ennyire sarkított.
A démonok olyanok, mint az emberek. Vannak közöttük eredendően gonoszak, de akadnak olyanok is, akik kifejezetten jók, segítőkészek, amolyan őrdémonok. Ezt több ősi vallás is bebizonyítja.
Zsidó démonológia: Ebben a hitvilágban több fődémonnal és alacsonyabb rendű démonnal találkozhatunk. Őket a shedim (se'irim) és mazzikim (ártó démon) csoportokra oszthatjuk fel. Az előbbi kategóriába tartóznak a szatírszerű lények, akik hasonlítanak a dzsinnekre, és vadul táncolnak. Az izraeliták gyakran áldoznak nekik a mezőkön.
A shedimek vezetője egy kecske alakú démon, aki a Sátán itteni megfelelője. Rajtuk kívül van még ruhin (szellem), lilin (az éjszaka szellemei), telane (alkony vagy este szellemei), tinahrire (nappali szellemek), zafrire (reggeli szellemek).
Daimonok, a görögök jó szellemei, istenei: A görög mitológiából tudjuk, hogy a görögök nem akarták tökéletes személyként beállítani még a főisteneket sem, ezért nem meglepő, hogy náluk is található bizonyíték arra, hogy a démonok lehetnek jók is.
A daimon, azaz démon szó eleve istent jelentett. Őket istenek, népek, emberek mellé rendelték, hogy legyenek az őrzőjük, mint egy őrangyal. A daimon lehetett jó és rossz egyaránt. Ők játszották az emberek és istenek közötti közvetítő szerepet is. Később az istenektől alacsonyabb, de az emberektől felsőbb rendű lényeket nevezték így.
A kínai hitvilág bizonyítéka: Itt is a kettősség az uralkodó, mert a kínai hitvilágban vannak a jó (shen) és a gonosz (gui) démonok. Régen a szellemek szívesen megszállták a fiúkat, ezért sokszor lány ruhába öltöztették őket, hogy az emberek így verjék át a démonokat.
A kínai legendák között több olyan történettel is találkozhatunk, amelyekben olyan neves személyek játszották a főszerepet, akik találkoztak a démonokkal.
Az egyiptomiak jó démonai: Megszámlálhatatlanul sok démon létezik az ókori egyiptomi hitvilág szerint, amely úgy tartja, hogy a lények az emberek közelében élnek, a négy elem szerint.
Az egyiptomi démonok sokszor egy isten követei, segítői voltak, de ők is ugyanolyan hatalmas erővel rendelkeztek, mint az istenek, ezért igazán veszélyesek lehettek, és akár egy istennek is árthattak.
Az egyiptomiak azonban hittek benne, hogy a démonok lehetnek jók is, ám ez attól függött, hogy mihez értettek. Ez alapján volt, amelyik gyógyított, védelmet nyújtott, igazságot szolgáltatott, szerelmet hozott, tehát csupa jó dolgot tett.
Egyiptomban az egyszerű emberek inkább a démonok és szellemek jó indulatát, segítségét kérték, nem az istenekét. Ezt mágikus szertartásokkal, ajándékokkal, áldozatokkal próbálták megszerezni.
Keresztények démonai: Angyalok és démonok. Róluk nem is kell sok szót ejtenünk, hiszen már lerágott csontnak tekinthető téma. A világot a kettősség uralja, tehát a fény és a sötétség, ezért szükség van a démonokra ahhoz, hogy meglegyen az egyensúly. Csúnyán szólva, ők csak eszközök, amik szenvedést, nehézségeket okoznak, míg Isten és az angyalok tesznek róla, hogy az emberek betelesítsék a sorsukat.
A keresztények abban hisznek, hogy a démonok a Sátán szolgái, ám még mindig csak eszközök, hiszen a Sátán a démonokat használja fel a mesterkedéseihez, Isten meg ezt hagyja. A legenda szerint abból lesz démon, aki gyilkos, öngyilkos lesz.
A Bibliában akad két szereplő, akik képesek parancsolni a démonoknak. Az egyik Salamon király, aki parancsolt, uralkodott, és leigázta a démonokat. Ezt a legendát a Salamon Kis Kulcsai történet taglalja. A másik személy Jézus volt, aki ördögűzést végzett a megszállt embereken.
A hinduk sem rettegnek a démonoktól: Ember legyen a talpán, aki meg akarja jegyezni, hogy a hinduk melyik démonokat imádják, ugyanis nagyjából 30 000 ilyen déva van, melyek között akad jó és gonosz.
A dévák nemcsak démonok, hanem fiatal istenek is. Az idősebb isteneket aszuráknak nevezik. A hinduk nagyon sok démont és szellemet különböztetnek meg egymástól. Vannak például a kígyódémonok, a nágák.
A ráksaszák olyan férfi démonok, amelyek embereket szállnak meg, kínoznak, üldöznek, sírokat dúlnak fel, romlott ételt, emberi húst esznek, és a körmeik mérgezők, ráadásul még alakot is képesek váltani, mágikus hatalommal bírnak.
A vetalák olyan szellemek, amelyek képesek arra, hogy megszállják a holttesteket, és azokat járműként használják. A yakshák jóakaratú démonok, és a természet kincseit védelmezik. A pishachák húsevő, láthatatlan, embereket megszállni képes szellemek, akik őrületbe kergetnek, és külön nyelvvel rendelkeznek.
A perzsák hite: A zoroasztrizmusban is találkozhatunk démonokkal, akik között akadnak jók és rosszak. Ezek a szellemek a dévák, az izedek és dewek. Az előbbiek Ormuzd országában élnek, az utóbbiak Ahrimanéban.
A nagy és bölcs isten, Ahuramazda Ormuzdban él. Az ő jóságos szellemei harcolnak a gonosz isten, Ahriman rossz szellemeivel, de a két isten sem csak ül, és nézi a háborút, hanem ők is harcolnak, de egymással.
Az iszlám és a kereszténység majdnem ugyanabban hisz: Az iszlám szerint a démonok élén Iblísz, az ördög áll, akit ugyanúgy Sátánnak (Saitán) hívnak, mint a kereszténységben. Az Allah által megtagadott Sátán a dzsinn sereg élén áll. Ők általában gonoszak.
A dzsinneket szabad és érző lényként kezelik a hívők, ám nem mindegyikük rosszindulatú. A gonosz dzsinneket shayātīn-nak nevezik. Az iszlám azt vallja, hogy a dzsinnek a tűzből születtek. Érdekesség, hogy a keresztény ugyanezt tartja az angyalokról.
A démonok, mint bukott angyalok: Ne feledkezzünk el Énoch apokrif iratáról, amely szerint a Sátán egy lázadó kerúb volt, aki nem értette, hogy az angyaloknak miért nem lehet olyan életük, mint az embereknek, ezért fogta a szimpatizánsait, és leköltözött a földre, ahol aztán elszabadult a pokol.
A botránynak az vetett véget, hogy Isten nem ölte meg a lázadó angyalokat, hanem egyfajta démonná változtatta őket, a Sátán pedig lebukott, és megteremtette a Poklot, ahol démon gyártásba kezdett.
Ebből is látszik, hogy még Isten is belátja, hogy a világon fenn kell tartani az egyensúlyt, hiszen megtehette volna, hogy megöli a bukott angyalokat, de ő inkább démonná változtatta őket, és eszközként használja őket, hogy elvégezzék a piszkos munkát, amit a tiszta angyalok nem tehetnek meg.
Összefoglalás: Mint láthatjuk, a világon létezik hét olyan vallás, ami abban hisz, hogy a démonok között léteznek jók. Egyedül a kereszténység ragaszkodik ahhoz a nézetéhez, hogy a démonok gonoszak.
Mivel jelenleg a kereszténység az uralkodó vallás, ezért valószínűleg ez az elképzelés nem fog változni, és továbbra is az angyalok, Isten lesznek a sztár, ha segítséget kell kérni, de mindenkinek jogában van eldönteni, hogy miben hisz, és milyen lénytől kér támogatást.
(Forrás: noiportal.hu)
Ha meghalljuk a démon szót, akkor egyből pusztításra, lélekrabló szörnyekre gondolunk, akiknek az az életcéljuk, hogy elpusztítsák az embereket és a világot, pedig a dolog nem ennyire sarkított.A démonok olyanok, mint az emberek. Vannak közöttük eredendően gonoszak, de akadnak olyanok is, akik kifejezetten jók, segítőkészek, amolyan őrdémonok. Ezt több ősi vallás is bebizonyítja.
Zsidó démonológia: Ebben a hitvilágban több fődémonnal és alacsonyabb rendű démonnal találkozhatunk. Őket a shedim (se'irim) és mazzikim (ártó démon) csoportokra oszthatjuk fel. Az előbbi kategóriába tartóznak a szatírszerű lények, akik hasonlítanak a dzsinnekre, és vadul táncolnak. Az izraeliták gyakran áldoznak nekik a mezőkön.
A shedimek vezetője egy kecske alakú démon, aki a Sátán itteni megfelelője. Rajtuk kívül van még ruhin (szellem), lilin (az éjszaka szellemei), telane (alkony vagy este szellemei), tinahrire (nappali szellemek), zafrire (reggeli szellemek).
Daimonok, a görögök jó szellemei, istenei: A görög mitológiából tudjuk, hogy a görögök nem akarták tökéletes személyként beállítani még a főisteneket sem, ezért nem meglepő, hogy náluk is található bizonyíték arra, hogy a démonok lehetnek jók is.
A daimon, azaz démon szó eleve istent jelentett. Őket istenek, népek, emberek mellé rendelték, hogy legyenek az őrzőjük, mint egy őrangyal. A daimon lehetett jó és rossz egyaránt. Ők játszották az emberek és istenek közötti közvetítő szerepet is. Később az istenektől alacsonyabb, de az emberektől felsőbb rendű lényeket nevezték így.
A kínai hitvilág bizonyítéka: Itt is a kettősség az uralkodó, mert a kínai hitvilágban vannak a jó (shen) és a gonosz (gui) démonok. Régen a szellemek szívesen megszállták a fiúkat, ezért sokszor lány ruhába öltöztették őket, hogy az emberek így verjék át a démonokat.
A kínai legendák között több olyan történettel is találkozhatunk, amelyekben olyan neves személyek játszották a főszerepet, akik találkoztak a démonokkal.
Az egyik ilyen úr Zhang Taoling volt, a taoista vallás alapítója. A másik Zhong Kui, aki a legnagyobb démonűző, de sokan a démonok vezetőjének is tartják.
Az egyiptomiak jó démonai: Megszámlálhatatlanul sok démon létezik az ókori egyiptomi hitvilág szerint, amely úgy tartja, hogy a lények az emberek közelében élnek, a négy elem szerint.Az egyiptomi démonok sokszor egy isten követei, segítői voltak, de ők is ugyanolyan hatalmas erővel rendelkeztek, mint az istenek, ezért igazán veszélyesek lehettek, és akár egy istennek is árthattak.
Az egyiptomiak azonban hittek benne, hogy a démonok lehetnek jók is, ám ez attól függött, hogy mihez értettek. Ez alapján volt, amelyik gyógyított, védelmet nyújtott, igazságot szolgáltatott, szerelmet hozott, tehát csupa jó dolgot tett.
Egyiptomban az egyszerű emberek inkább a démonok és szellemek jó indulatát, segítségét kérték, nem az istenekét. Ezt mágikus szertartásokkal, ajándékokkal, áldozatokkal próbálták megszerezni.
Keresztények démonai: Angyalok és démonok. Róluk nem is kell sok szót ejtenünk, hiszen már lerágott csontnak tekinthető téma. A világot a kettősség uralja, tehát a fény és a sötétség, ezért szükség van a démonokra ahhoz, hogy meglegyen az egyensúly. Csúnyán szólva, ők csak eszközök, amik szenvedést, nehézségeket okoznak, míg Isten és az angyalok tesznek róla, hogy az emberek betelesítsék a sorsukat.
A keresztények abban hisznek, hogy a démonok a Sátán szolgái, ám még mindig csak eszközök, hiszen a Sátán a démonokat használja fel a mesterkedéseihez, Isten meg ezt hagyja. A legenda szerint abból lesz démon, aki gyilkos, öngyilkos lesz.
A Bibliában akad két szereplő, akik képesek parancsolni a démonoknak. Az egyik Salamon király, aki parancsolt, uralkodott, és leigázta a démonokat. Ezt a legendát a Salamon Kis Kulcsai történet taglalja. A másik személy Jézus volt, aki ördögűzést végzett a megszállt embereken.
A hinduk sem rettegnek a démonoktól: Ember legyen a talpán, aki meg akarja jegyezni, hogy a hinduk melyik démonokat imádják, ugyanis nagyjából 30 000 ilyen déva van, melyek között akad jó és gonosz.A dévák nemcsak démonok, hanem fiatal istenek is. Az idősebb isteneket aszuráknak nevezik. A hinduk nagyon sok démont és szellemet különböztetnek meg egymástól. Vannak például a kígyódémonok, a nágák.
A ráksaszák olyan férfi démonok, amelyek embereket szállnak meg, kínoznak, üldöznek, sírokat dúlnak fel, romlott ételt, emberi húst esznek, és a körmeik mérgezők, ráadásul még alakot is képesek váltani, mágikus hatalommal bírnak.
A vetalák olyan szellemek, amelyek képesek arra, hogy megszállják a holttesteket, és azokat járműként használják. A yakshák jóakaratú démonok, és a természet kincseit védelmezik. A pishachák húsevő, láthatatlan, embereket megszállni képes szellemek, akik őrületbe kergetnek, és külön nyelvvel rendelkeznek.
A perzsák hite: A zoroasztrizmusban is találkozhatunk démonokkal, akik között akadnak jók és rosszak. Ezek a szellemek a dévák, az izedek és dewek. Az előbbiek Ormuzd országában élnek, az utóbbiak Ahrimanéban.
A nagy és bölcs isten, Ahuramazda Ormuzdban él. Az ő jóságos szellemei harcolnak a gonosz isten, Ahriman rossz szellemeivel, de a két isten sem csak ül, és nézi a háborút, hanem ők is harcolnak, de egymással.
Az iszlám és a kereszténység majdnem ugyanabban hisz: Az iszlám szerint a démonok élén Iblísz, az ördög áll, akit ugyanúgy Sátánnak (Saitán) hívnak, mint a kereszténységben. Az Allah által megtagadott Sátán a dzsinn sereg élén áll. Ők általában gonoszak.
A dzsinneket szabad és érző lényként kezelik a hívők, ám nem mindegyikük rosszindulatú. A gonosz dzsinneket shayātīn-nak nevezik. Az iszlám azt vallja, hogy a dzsinnek a tűzből születtek. Érdekesség, hogy a keresztény ugyanezt tartja az angyalokról.
A démonok, mint bukott angyalok: Ne feledkezzünk el Énoch apokrif iratáról, amely szerint a Sátán egy lázadó kerúb volt, aki nem értette, hogy az angyaloknak miért nem lehet olyan életük, mint az embereknek, ezért fogta a szimpatizánsait, és leköltözött a földre, ahol aztán elszabadult a pokol.A botránynak az vetett véget, hogy Isten nem ölte meg a lázadó angyalokat, hanem egyfajta démonná változtatta őket, a Sátán pedig lebukott, és megteremtette a Poklot, ahol démon gyártásba kezdett.
Ebből is látszik, hogy még Isten is belátja, hogy a világon fenn kell tartani az egyensúlyt, hiszen megtehette volna, hogy megöli a bukott angyalokat, de ő inkább démonná változtatta őket, és eszközként használja őket, hogy elvégezzék a piszkos munkát, amit a tiszta angyalok nem tehetnek meg.
Összefoglalás: Mint láthatjuk, a világon létezik hét olyan vallás, ami abban hisz, hogy a démonok között léteznek jók. Egyedül a kereszténység ragaszkodik ahhoz a nézetéhez, hogy a démonok gonoszak.
Mivel jelenleg a kereszténység az uralkodó vallás, ezért valószínűleg ez az elképzelés nem fog változni, és továbbra is az angyalok, Isten lesznek a sztár, ha segítséget kell kérni, de mindenkinek jogában van eldönteni, hogy miben hisz, és milyen lénytől kér támogatást.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások