Brutális jóstechnikák
Az emberjóslás egy szűzlány, újszülött csecsemő, terhes asszony, felnőtt harcos megölésével kezdődött. 
Nem ártunk azzal senkinek, ha tenyeret elemzünk, kártyát vetünk, vagy kávézaccból próbáljuk meg kiolvasni a jövőt.
A modern jóstechnikák sokkal emberségesebbek, mint azok, amelyeket az elődjeink alkalmaztak, ugyanis ők nem riadtak vissza attól se, hogy bemocskolják a kezüket, ha jóslásról volt szó.
Az emberiség történelmének a legbrutálisabb jóslásfajtája az emberjóslás volt, amihez meg kellett ölni egy újszülöttet, szűzlányt, felnőtt harcost, vagy valakit szezámolajjal teli edénybe kellett ereszteni, hogy lemálljon a bőre.
Ezeknek a kegyetlen módszereknek mindig az volt a célja, hogy az emberből tudják meg, hogy mit tartogat a jövő. Volt, aki csontokból, koponyából, zsigerekből jósolt. Ezt a fajta jövendölést sokáig a luzitánok alkalmazták.
Meglepőmódon az emberjóslásnak a gyökerei az ókori filozófiáig nyúlnak vissza. Cicero volt az első, aki ezt tanulmányozta az „értekezés a jövendölésről” című művében, amelyben azt írta, hogy:
„az alvó ember teste úgy fekszik, mint a halotté, de lelke erős és élő; még inkább az lesz eljövendő életében, mikor megszabadul mindenféle testi terhétől. Így mikor a halál közeleg a lélek sokkal nyitottabb a jövendölésre. A halálos betegek jól tudják, hogy a haláluk közeleg és gyakran halottak képe tűnik fel előttük…”
Cicero szerint, tehát a halál előtti pillanat hasonlít arra, ha valakit hipnotizálnak, és transzba esik. Az ő véleményét támasztotta alá Poszeidónosz is, aki egy olyan rodoszi emberről beszélt, aki élete utolsó pillanatában megnevezte hat társát, hogy milyen sorrendben fognak meghalni.
Az emberjóslás az egész világon hódított a történelem során. Sokszor hatalmas és kegyetlen uralkodók rendelték el a gyilkosságokat, máshol ez volt a barbár szokás, ami Európától Arábián át végig az óceánok szigeteiig terjedt.
A szigetvilágban az volt a szokás, hogy az elfogott ellenség harcosának koponyáján át folyattak füstöt, és ebből jósolták meg, hogy kell-e újabb támadásra számítaniuk, avagy megéri-e most hadjáratot indítaniuk.
Az Iszlám előtti Szíriában kitekerték a kisgyerekek nyakát, ami után levágták a fejüket, azt besózták és bebalzsamozták. Ezt követően arany pengére írták annak a gonosznak a nevét, aki miatt gyereket kellett áldozni, és erre a pengére húzták a fejet.
A bálvány-fejet körberakták gyertyákkal, és várták a válaszokat. Azt a családot, aki feláldozta a gyermekét erre a rituáléra, azt nagy tisztelet övezte Szíriában.
Habár ez is nagyon borzalmas jóslástechnika volt, mégis volt olyan nép, amelyik tudott rosszabbat. Erről Maszlema számolt be a Ghaia című művében.
Ennél a jóslásnál egy embert beletettek egy szezámolajjal teli edénybe, és otthagyták negyven napig, ami alatt csak fügét és diót ehetett az áldozat. A negyven nap alatt teljesen eltűnt az illető bőre, és csak a vénái, koponyavarratai maradtak meg.
Ha ez megtörtént, akkor kiszedték az olajból az áldozatot, aki, amíg száradt a levegőn, választ adott minden olyan kérdésre, amit feltettek neki, legyen az általános, vagy egyéni ügy.
Julianus Apostata brutalitása azonban még ezt az emberjóslást is felülmúlta! Ő várandós nők hasát vágatta fel, hogy a magzatok zsigeréből tudja meg a jövőt.
Krétán a Minotaurusznak áldoztak fel szűz papnőket, de még az európai inkvizíció alatt is emberjóslást végeztek az emberek, hiszen az inkvizítorok a megkínzott „boszorkányokat” arról faggatták, hogy mit üzen a pokol és a túlvilág.
A történelemben még számtalan példa van az emberjóslásra, úgyhogy örülhetünk, hogy mára csak a veszélytelen fajta technikákat alkalmazza a legtöbb jós.
(Forrás: HarmoNet)
Nem ártunk azzal senkinek, ha tenyeret elemzünk, kártyát vetünk, vagy kávézaccból próbáljuk meg kiolvasni a jövőt.
A modern jóstechnikák sokkal emberségesebbek, mint azok, amelyeket az elődjeink alkalmaztak, ugyanis ők nem riadtak vissza attól se, hogy bemocskolják a kezüket, ha jóslásról volt szó.
Az emberiség történelmének a legbrutálisabb jóslásfajtája az emberjóslás volt, amihez meg kellett ölni egy újszülöttet, szűzlányt, felnőtt harcost, vagy valakit szezámolajjal teli edénybe kellett ereszteni, hogy lemálljon a bőre.
Ezeknek a kegyetlen módszereknek mindig az volt a célja, hogy az emberből tudják meg, hogy mit tartogat a jövő. Volt, aki csontokból, koponyából, zsigerekből jósolt. Ezt a fajta jövendölést sokáig a luzitánok alkalmazták.
Meglepőmódon az emberjóslásnak a gyökerei az ókori filozófiáig nyúlnak vissza. Cicero volt az első, aki ezt tanulmányozta az „értekezés a jövendölésről” című művében, amelyben azt írta, hogy:
„az alvó ember teste úgy fekszik, mint a halotté, de lelke erős és élő; még inkább az lesz eljövendő életében, mikor megszabadul mindenféle testi terhétől. Így mikor a halál közeleg a lélek sokkal nyitottabb a jövendölésre. A halálos betegek jól tudják, hogy a haláluk közeleg és gyakran halottak képe tűnik fel előttük…”
Cicero szerint, tehát a halál előtti pillanat hasonlít arra, ha valakit hipnotizálnak, és transzba esik. Az ő véleményét támasztotta alá Poszeidónosz is, aki egy olyan rodoszi emberről beszélt, aki élete utolsó pillanatában megnevezte hat társát, hogy milyen sorrendben fognak meghalni.
Az emberjóslás az egész világon hódított a történelem során. Sokszor hatalmas és kegyetlen uralkodók rendelték el a gyilkosságokat, máshol ez volt a barbár szokás, ami Európától Arábián át végig az óceánok szigeteiig terjedt.A szigetvilágban az volt a szokás, hogy az elfogott ellenség harcosának koponyáján át folyattak füstöt, és ebből jósolták meg, hogy kell-e újabb támadásra számítaniuk, avagy megéri-e most hadjáratot indítaniuk.
Az Iszlám előtti Szíriában kitekerték a kisgyerekek nyakát, ami után levágták a fejüket, azt besózták és bebalzsamozták. Ezt követően arany pengére írták annak a gonosznak a nevét, aki miatt gyereket kellett áldozni, és erre a pengére húzták a fejet.
A bálvány-fejet körberakták gyertyákkal, és várták a válaszokat. Azt a családot, aki feláldozta a gyermekét erre a rituáléra, azt nagy tisztelet övezte Szíriában.
Habár ez is nagyon borzalmas jóslástechnika volt, mégis volt olyan nép, amelyik tudott rosszabbat. Erről Maszlema számolt be a Ghaia című művében.
Ennél a jóslásnál egy embert beletettek egy szezámolajjal teli edénybe, és otthagyták negyven napig, ami alatt csak fügét és diót ehetett az áldozat. A negyven nap alatt teljesen eltűnt az illető bőre, és csak a vénái, koponyavarratai maradtak meg.Ha ez megtörtént, akkor kiszedték az olajból az áldozatot, aki, amíg száradt a levegőn, választ adott minden olyan kérdésre, amit feltettek neki, legyen az általános, vagy egyéni ügy.
Julianus Apostata brutalitása azonban még ezt az emberjóslást is felülmúlta! Ő várandós nők hasát vágatta fel, hogy a magzatok zsigeréből tudja meg a jövőt.
Krétán a Minotaurusznak áldoztak fel szűz papnőket, de még az európai inkvizíció alatt is emberjóslást végeztek az emberek, hiszen az inkvizítorok a megkínzott „boszorkányokat” arról faggatták, hogy mit üzen a pokol és a túlvilág.
A történelemben még számtalan példa van az emberjóslásra, úgyhogy örülhetünk, hogy mára csak a veszélytelen fajta technikákat alkalmazza a legtöbb jós.
(Forrás: HarmoNet)
Hozzászólások