Egy ágyban a szellemmel
A Sitwell írótrió édesapja mesélte el a kísértethistóriát a gyermekeinek, amelynek teljes titkára talán sose derül fény.
Komor épület az 1625-ben épült, derbyshire-i kastély, a Renishaw Hall, amelyről mindig is azt mondták, hogy szellemek lakják. Ebben még nem is lenne semmi érdekes, elvégre Angliáról van szó, ám az igazi rejtélyt itt egy koporsó jelentette.
Amikor Sir George Sitwell, a híres írótrió apja, aki nagyon büszke volt a származására, úgy döntött, hogy az egész kastélyt átalakítja a központi lépcsősor megnagyobbításával, akkor valami nagyon furcsát talált.
A munkálatok miatt két kisebb szobát fel kellett számolni. Az egyik ilyen helyiség a földszinten volt, míg a másik az első emeleten. Sir George Sitwell a munkások lelkére kötötte, hogy minden érdekes tárgyról értesítsék, amit találnak, mert nem akarta, hogy a családja bármelyik öröksége is az enyészeté legyen, ám arra nem gondolt, hogy az egyik ilyen családi ereklye egy koporsó lesz.
A szarkofágot a hálószoba párnafalai között találták meg, amihez vaskapcsokkal erősítették. Mivel a koporsót szögekkel tákolták össze, ezért a jelenlévők arra tippeltek, hogy az a XVII. századból maradt ott.
Mivel szűk volt a hely, ezért fedelet nem tettek a szarkofágra. Ezt a padló deszkáival oldották meg. A koporsóval kapcsolatban a legfurcsább tény az volt, hogy nem feküdt benne csontváz, de kétségtelen, hogy korábban ott nyugodott valaki.
Ám hamarosan kiderült, hogy a „nyugalom”, az hibás feltételezés, hiszen a koporsó felfedezése értelmet adott egy korábbi esetnek, aminek Emily Tait volt a főszereplője. Archibald Campbell Tait, Canterbury egykori érsekének lánya, 1885-ban azért érkezett a kastélyba, hogy megünnepelje Sir George nagykorúvá válását.
Az ünnepségre érkezett hölgy, akkor az érintett hálószobában aludt. Vagyis csak szeretett volna, mert az éjszaka közepén arra riadt fel, hogy valaki háromszor megcsókolja. Emily ettől halálra rémült, hiszen rajta kívül senki sem tartózkodott a szobában.
Emily félt egyedül, ezért átment Sir George anyjához, aki nem nyugtatta meg a lányt, ugyanis elmondta neki, hogy szerinte szellem van az érintett hálószobában. Sir George jót mulatott akkor azon, hogy a két nő babonás, és elmesélte a történetet az intézőjének.
Ekkor azonban lefagyott a mosoly a férfi arcáról, mert az intéző elárulta, hogy annak idején, amikor megházasodott, és nászajándékba azt kapta a gazdájától, hogy az érintett hálószobában töltheti a nászéjszakát a feleségével, akkor egy fiatal nő szelleme jelent meg.
Az intéző addig nem merte elmesélni a jelenséget, mert félt, hogy Sir George kineveti érte. A férfi azonban nem ezt tette, hanem elgondolkodott, hogy talán a szellemnek és a koporsónak köze van egymáshoz, ám hiába kutakodott, nem talált semmit, ami megmagyarázhatta volna a dolgot.
A rejtély egész 1927-ig izgatta a Sitwell családot, ám akkor végre kaptak valamiféle magyarázatot. Az egyik őszi este Osbert, Edith, és Sacheverell, a barátaikkal vacsoráztak, amikor megjelent a fiatal lány szelleme.
A kísértet végignézett a Sitwell testvéreken, és a vendégeken, majd a lépcső felé vette az irányt, és pontosan ott tűnt el, ahol régen az a hálószoba állt, amelyben annak idején megtalálták az üres koporsót.
Edith felismerte a szellem ruhájában a XVII. századi cselédegyenruhát, ezért megkereste a legöregebb szolgálót, és kifaggatta, hogy nem tud-e valamilyen furcsa esetről, ami a kastélyban történt.
A 81 éves Mary Boone részben le tudta rántani a leplet, a koporsót és a szellemet összekötő rejtélyről. A cseléd elmondta, hogy, amikor nagyon fiatal volt, akkor szolgált a kastélyban egy 17 éves lány, aki viszonyt kezdett az akkori Sitwell örökössel.
A szolgálólány azonban nem volt szerelmes. A célja csak annyi volt, hogy zsarolhassa a szeretőjét, akitől pénzt követelt azért cserébe, hogy ne mondja el a titkos viszonyt a férfi feleségének.
A Sitwell örökös nem engedett a zsarolásnak, és inkább megölte, az egyébként leszbikus, lányt (ez megmagyarázza, hogy a szellem miért csókolgatta a korábbi női vendéget). A gyilkos azonban továbbra is szerette a kapzsi nőt, ezért nem tudott megszabadulni a holttestétől.
A férfi megbízta a lakáját, hogy szerezzen egy koporsót, majd abba fektette a tetemet, és elrejtette a hálóba, ahova onnantól kezdve, csak ő léphetett be. Amikor a szobában tartózkodott, akkor folyton magában motyogott, és a cseléd bocsánatáért esedezett.
Mary csak eddig ismerte a történetet, úgyhogy arra még most sincs magyarázat, hogy vajon a cselédlány holtteste hova tűnt a koporsóból.
(Forrás: noiportal.hu)
Komor épület az 1625-ben épült, derbyshire-i kastély, a Renishaw Hall, amelyről mindig is azt mondták, hogy szellemek lakják. Ebben még nem is lenne semmi érdekes, elvégre Angliáról van szó, ám az igazi rejtélyt itt egy koporsó jelentette.
Amikor Sir George Sitwell, a híres írótrió apja, aki nagyon büszke volt a származására, úgy döntött, hogy az egész kastélyt átalakítja a központi lépcsősor megnagyobbításával, akkor valami nagyon furcsát talált.
A munkálatok miatt két kisebb szobát fel kellett számolni. Az egyik ilyen helyiség a földszinten volt, míg a másik az első emeleten. Sir George Sitwell a munkások lelkére kötötte, hogy minden érdekes tárgyról értesítsék, amit találnak, mert nem akarta, hogy a családja bármelyik öröksége is az enyészeté legyen, ám arra nem gondolt, hogy az egyik ilyen családi ereklye egy koporsó lesz.
A szarkofágot a hálószoba párnafalai között találták meg, amihez vaskapcsokkal erősítették. Mivel a koporsót szögekkel tákolták össze, ezért a jelenlévők arra tippeltek, hogy az a XVII. századból maradt ott.
Mivel szűk volt a hely, ezért fedelet nem tettek a szarkofágra. Ezt a padló deszkáival oldották meg. A koporsóval kapcsolatban a legfurcsább tény az volt, hogy nem feküdt benne csontváz, de kétségtelen, hogy korábban ott nyugodott valaki.
Ám hamarosan kiderült, hogy a „nyugalom”, az hibás feltételezés, hiszen a koporsó felfedezése értelmet adott egy korábbi esetnek, aminek Emily Tait volt a főszereplője. Archibald Campbell Tait, Canterbury egykori érsekének lánya, 1885-ban azért érkezett a kastélyba, hogy megünnepelje Sir George nagykorúvá válását.
Az ünnepségre érkezett hölgy, akkor az érintett hálószobában aludt. Vagyis csak szeretett volna, mert az éjszaka közepén arra riadt fel, hogy valaki háromszor megcsókolja. Emily ettől halálra rémült, hiszen rajta kívül senki sem tartózkodott a szobában.
Emily félt egyedül, ezért átment Sir George anyjához, aki nem nyugtatta meg a lányt, ugyanis elmondta neki, hogy szerinte szellem van az érintett hálószobában. Sir George jót mulatott akkor azon, hogy a két nő babonás, és elmesélte a történetet az intézőjének.
Ekkor azonban lefagyott a mosoly a férfi arcáról, mert az intéző elárulta, hogy annak idején, amikor megházasodott, és nászajándékba azt kapta a gazdájától, hogy az érintett hálószobában töltheti a nászéjszakát a feleségével, akkor egy fiatal nő szelleme jelent meg.
Az intéző addig nem merte elmesélni a jelenséget, mert félt, hogy Sir George kineveti érte. A férfi azonban nem ezt tette, hanem elgondolkodott, hogy talán a szellemnek és a koporsónak köze van egymáshoz, ám hiába kutakodott, nem talált semmit, ami megmagyarázhatta volna a dolgot.
A rejtély egész 1927-ig izgatta a Sitwell családot, ám akkor végre kaptak valamiféle magyarázatot. Az egyik őszi este Osbert, Edith, és Sacheverell, a barátaikkal vacsoráztak, amikor megjelent a fiatal lány szelleme.
A kísértet végignézett a Sitwell testvéreken, és a vendégeken, majd a lépcső felé vette az irányt, és pontosan ott tűnt el, ahol régen az a hálószoba állt, amelyben annak idején megtalálták az üres koporsót.
Edith felismerte a szellem ruhájában a XVII. századi cselédegyenruhát, ezért megkereste a legöregebb szolgálót, és kifaggatta, hogy nem tud-e valamilyen furcsa esetről, ami a kastélyban történt.
A 81 éves Mary Boone részben le tudta rántani a leplet, a koporsót és a szellemet összekötő rejtélyről. A cseléd elmondta, hogy, amikor nagyon fiatal volt, akkor szolgált a kastélyban egy 17 éves lány, aki viszonyt kezdett az akkori Sitwell örökössel.
A szolgálólány azonban nem volt szerelmes. A célja csak annyi volt, hogy zsarolhassa a szeretőjét, akitől pénzt követelt azért cserébe, hogy ne mondja el a titkos viszonyt a férfi feleségének.
A Sitwell örökös nem engedett a zsarolásnak, és inkább megölte, az egyébként leszbikus, lányt (ez megmagyarázza, hogy a szellem miért csókolgatta a korábbi női vendéget). A gyilkos azonban továbbra is szerette a kapzsi nőt, ezért nem tudott megszabadulni a holttestétől.
A férfi megbízta a lakáját, hogy szerezzen egy koporsót, majd abba fektette a tetemet, és elrejtette a hálóba, ahova onnantól kezdve, csak ő léphetett be. Amikor a szobában tartózkodott, akkor folyton magában motyogott, és a cseléd bocsánatáért esedezett.
Mary csak eddig ismerte a történetet, úgyhogy arra még most sincs magyarázat, hogy vajon a cselédlány holtteste hova tűnt a koporsóból.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások