Elkeserítő tények a nemzetközi ruhaiparról

Emberkereskedelem, veszélyes körülmények és gyerekmunka Ázsiában.Minden bizonnyal te is hallottál már egy-két hírt arról, hogy milyen embertelen körülmények között dolgoznak az emberek az ázsiai ruhaiparban, ám most az egyik internetes oldal összegyűjtötte az ezzel kapcsolatos legsokkolóbb tényeket.

Veszélyes munkakörülmények: Amíg be nem következtek a gyárbalesetek Bangladesben, addig az országban semmi sem írta elő a biztonságos munkakörülmények megteremtését. 2012-ben összesen 112 varrónő halt meg a Tazreen Fashion ruhagyárban keletkezett tűzben. Nem sokkal később összeomlott a Rana Plaza, ahol 1100 munkás vesztette életét.

Ilyen tragédiák kellettek ahhoz, hogy az illetékesek végre elgondolkodjanak a biztonsági előírások létrehozásán, ugyanis a szakszervezetek működése illegális Bangladesben, ahol a gyártulajdonosokat senki sem vonja felelősségre.

Az olyan ismert márkák, mint a Walmar és a Gap, köztudottan hasonló gyárakban gyártatják le a ruháikat. Az esettel kapcsolatban a Walmart csak annyit közölt, hogy az ő gyárukban szigorúan veszik az előírásokat és majd meg próbálnak megfelelő oktatást biztosítani.

Halálos munkatempó: A ruhagyárak célja a minél nagyobb eredményesség elérése, ezért a vezetőket kicsit sem érdekli, ha valakinek egészségügyi vagy más problémája van. Ha pedig nagyon közel van a határidő, akkor még éjszaka is dolgozniuk kell a munkásoknak, akik esetében a fizetett túlóra ismeretlen fogalom.

Egyszer az egyik munkásnak annyira vérzett az orra, hogy az anyag összevérzése helyett felkereste az üzemorvost, akitől hiába kapott igazolást, kirúgták, mert a távolmaradása megakasztotta a munkafolyamatot. A terhesnőkre ugyanilyen sors vár, hiszen az állapotuk miatt kevesebb munkát bírnak, tehát a gyár számára rosszabb munkaerőt jelentenek.

Egy norvég fiatalokból álló csapat, Sweatshop: Dead Cheap Fashion címmel, dokumentumfilmet készített az ázsiai ruhagyári munkások szörnyű életérről. Mivel a fiatalok tudják, hogy mindez európai szemmel szinte felfoghatatlan, ezért szeretnének felszólalni az igazságtalanság ellen.Emberkereskedelem: A Patagona cég, amely túrázáshoz gyárt felszerelést, 2015-ben vizsgálatot folytatott azért, hogy jobban belelássanak a gyári munkások életébe. Ebből kiderült, hogy Tajvanban a migráns dolgozókat olyan közvetítők tartják a markukban, akik rengeteg pénzért cserébe kínálnak nekik munkát.

A közvetítők 7000 dollárt kérnek, amiért cserébe 3 évi munkát garantálnak, ami valójában azt jelenti, hogy a munkás az első két évben törleszt, majd egy évvel később újra kezdődik a kör, tehát megint le kell majd dolgoznia a közvetítői bért, hogy legyen munkája.

A Patagonia nem hagyta szó nélkül az ügyet, ugyanis szigorúan felülvizsgálta a gyárakban az emberi jogokat, hogy hasonló emberkereskedelem ne fordulhasson elő. Más cégek gyáraiban azonban még mindig munkavállalók ezrei, de talán milliói esnek bele ebbe a csapdába. Az esetek többségében pedig a vezetők a saját profitjukat nézik és nem foglalkoznak az emberi jogok védelmével.

Gyerekmunka: Kambodzsában a munkáltatás legalsó korhatára 15 év, ám sok ruhagyárban gyakori, hogy már 12 éves kortól dolgoznak a lányok. A gyerekmunkások átlagos napi bére 130 forint/nap, kortól függetlenül.

Mivel a gyerekeknek segíteniük kell a szegénységben élő családjukon, ezért nem járnak iskolába és végzettséget sem szereznek, ráadásul egy olyan állandó körforgásba kerülnek, amiből valószínűleg soha nem jutnak ki.

Az UNICEF és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint jelenleg 170 millió gyerek dolgozik a ruhaiparban az egész világon. Az édesanyáknak sincs sok választása, mert vagy otthon hagyják egyedül a kisgyereküket, vagy beviszik a gyárban, ahol sokszor befogják őket egy kicsit dolgozni, hogy ne unatkozzon.

Elképesztő mennyiségű hulladék: Évente 11.39 millió tonna ruhát dobnak ki Amerikában, ahol ennek a mennyiségnek csupán a 15 százalékát adják jótékony szervezeteknek vagy használt ruha boltoknak. A maradék 85 százalék a kukában végzi.

1999 és 2009 között 40 százalékkal nőtt a ruhahulladék mennyisége, de ez a szám az elmúlt években folyamatosan növekedett. Ha pedig mondjuk a cégek egy évre felfüggesztenék a ruhák beszállítását, akkor a megmaradt készletből is vígan tudnának ruhákat biztosítani a vevőknek.

Abban az esetben, ha csökkenne a hulladék, akkor az előírt munkatempó is csökkenhetne a gyárakban, ami a jelenleginél sokkal humánusabb megoldás lenne, ráadásul nem keletkezne annyi felesleges ruhadarab.

Rossz minőség: A gyáraktól annyira gyors munkát várnak el a megrendelők, hogy az a tempó nem engedi meg, hogy a rossz minőségű anyagokból jó minőségű holmit állítsanak elő. Emellett a cél a tömeges eladás úgy, hogy az előállításhoz a legolcsóbb eszközöket használják.

Ennek az eredménye lehet az, hogy a divatnak éppen megfelelő farmer néhány hét után elszakad. A márkajelzés ezeknél a gyártóknál már nem jelent biztos minőséget. Szerencsére még akad olyan márka, amely felelősséget vállal a termékeiért, amiket visszavesznek, ha tönkrementek.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)