Elkeserítő tények a nemzetközi ruhaiparról

Emberkereskedelem, veszélyes körülmények és gyerekmunka Ázsiában.Minden bizonnyal te is hallottál már egy-két hírt arról, hogy milyen embertelen körülmények között dolgoznak az emberek az ázsiai ruhaiparban, ám most az egyik internetes oldal összegyűjtötte az ezzel kapcsolatos legsokkolóbb tényeket.

Veszélyes munkakörülmények: Amíg be nem következtek a gyárbalesetek Bangladesben, addig az országban semmi sem írta elő a biztonságos munkakörülmények megteremtését. 2012-ben összesen 112 varrónő halt meg a Tazreen Fashion ruhagyárban keletkezett tűzben. Nem sokkal később összeomlott a Rana Plaza, ahol 1100 munkás vesztette életét.

Ilyen tragédiák kellettek ahhoz, hogy az illetékesek végre elgondolkodjanak a biztonsági előírások létrehozásán, ugyanis a szakszervezetek működése illegális Bangladesben, ahol a gyártulajdonosokat senki sem vonja felelősségre.

Az olyan ismert márkák, mint a Walmar és a Gap, köztudottan hasonló gyárakban gyártatják le a ruháikat. Az esettel kapcsolatban a Walmart csak annyit közölt, hogy az ő gyárukban szigorúan veszik az előírásokat és majd meg próbálnak megfelelő oktatást biztosítani.

Halálos munkatempó: A ruhagyárak célja a minél nagyobb eredményesség elérése, ezért a vezetőket kicsit sem érdekli, ha valakinek egészségügyi vagy más problémája van.

Egyszer az egyik munkásnak annyira vérzett az orra, hogy az anyag összevérzése helyett felkereste az üzemorvost, akitől hiába kapott igazolást, kirúgták, mert a távolmaradása megakasztotta a munkafolyamatot. A terhesnőkre ugyanilyen sors vár, hiszen az állapotuk miatt kevesebb munkát bírnak, tehát a gyár számára rosszabb munkaerőt jelentenek.

Egy norvég fiatalokból álló csapat, Sweatshop: Dead Cheap Fashion címmel, dokumentumfilmet készített az ázsiai ruhagyári munkások szörnyű életérről. Mivel a fiatalok tudják, hogy mindez európai szemmel szinte felfoghatatlan, ezért szeretnének felszólalni az igazságtalanság ellen.Emberkereskedelem: A Patagona cég, amely túrázáshoz gyárt felszerelést, 2015-ben vizsgálatot folytatott azért, hogy jobban belelássanak a gyári munkások életébe. Ebből kiderült, hogy Tajvanban a migráns dolgozókat olyan közvetítők tartják a markukban, akik rengeteg pénzért cserébe kínálnak nekik munkát.

A közvetítők 7000 dollárt kérnek, amiért cserébe 3 évi munkát garantálnak, ami valójában azt jelenti, hogy a munkás az első két évben törleszt, majd egy évvel később újra kezdődik a kör, tehát megint le kell majd dolgoznia a közvetítői bért, hogy legyen munkája.

A Patagonia nem hagyta szó nélkül az ügyet, ugyanis szigorúan felülvizsgálta a gyárakban az emberi jogokat, hogy hasonló emberkereskedelem ne fordulhasson elő. Más cégek gyáraiban azonban még mindig munkavállalók ezrei, de talán milliói esnek bele ebbe a csapdába. Az esetek többségében pedig a vezetők a saját profitjukat nézik és nem foglalkoznak az emberi jogok védelmével.

Gyerekmunka: Kambodzsában a munkáltatás legalsó korhatára 15 év, ám sok ruhagyárban gyakori, hogy már 12 éves kortól dolgoznak a lányok. A gyerekmunkások átlagos napi bére 130 forint/nap, kortól függetlenül.

Mivel a gyerekeknek segíteniük kell a szegénységben élő családjukon, ezért nem járnak iskolába és végzettséget sem szereznek, ráadásul egy olyan állandó körforgásba kerülnek, amiből valószínűleg soha nem jutnak ki.

Az UNICEF és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint jelenleg 170 millió gyerek dolgozik a ruhaiparban az egész világon. Az édesanyáknak sincs sok választása, mert vagy otthon hagyják egyedül a kisgyereküket, vagy beviszik a gyárban, ahol sokszor befogják őket egy kicsit dolgozni, hogy ne unatkozzon.

Elképesztő mennyiségű hulladék: Évente 11.39 millió tonna ruhát dobnak ki Amerikában, ahol ennek a mennyiségnek csupán a 15 százalékát adják jótékony szervezeteknek vagy használt ruha boltoknak. A maradék 85 százalék a kukában végzi.

1999 és 2009 között 40 százalékkal nőtt a ruhahulladék mennyisége, de ez a szám az elmúlt években folyamatosan növekedett. Ha pedig mondjuk a cégek egy évre felfüggesztenék a ruhák beszállítását, akkor a megmaradt készletből is vígan tudnának ruhákat biztosítani a vevőknek.

Abban az esetben, ha csökkenne a hulladék, akkor az előírt munkatempó is csökkenhetne a gyárakban, ami a jelenleginél sokkal humánusabb megoldás lenne, ráadásul nem keletkezne annyi felesleges ruhadarab.

Rossz minőség: A gyáraktól annyira gyors munkát várnak el a megrendelők, hogy az a tempó nem engedi meg, hogy a rossz minőségű anyagokból jó minőségű holmit állítsanak elő. Emellett a cél a tömeges eladás úgy, hogy az előállításhoz a legolcsóbb eszközöket használják.

Ennek az eredménye lehet az, hogy a divatnak éppen megfelelő farmer néhány hét után elszakad. A márkajelzés ezeknél a gyártóknál már nem jelent biztos minőséget. Szerencsére még akad olyan márka, amely felelősséget vállal a termékeiért, amiket visszavesznek, ha tönkrementek.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)