Elliot Page-portré

Ismerd meg a 35 éves hírességet, aki felvállalta, hogy férfiként jobban érzi magát a bőrében, mint nőként!1987. február 21-én, Kanadában, Ellen Page néven született a színész, egy grafikus és franciatanárnő egyetlen gyermekeként. Mivel a szülei egészen fiatal korában elváltak, ezért már akkor sokat ingázott a szülővárosa, az új-skóciai Halifax és az édesanyja új otthona, Torontó között, ahol sokszor látta színházban Az Operaház Fantomját.

A musical annyira tetszett neki, hogy megtanulta annak összes dalát, és tulajdonképpen ez volt az, ami miatt érdeklődni kezdett a színészet iránt. Bár akkoriban még jobban érdekelte a kerékpározás és a foci, mégis beiratkozott az általános iskolája színjátszókörébe, ahol 10 éves korában felfigyeltek rá egy tévéfilm castingosai, akik szerepet ajánlottak neki az 1997-ben, a kanadai CBS csatornán bemutatott Pit Pony című produkcióba.

A film cselekménye a XX. század elején játszódott egy kis bányászvárosban. A történetből két évvel később sorozat készült, amit hazánkban A MacLean család címmel mutattak be. Page ebben alakította a család egyik lánytagját, Maggie-t. A két évad után kaszált sorozatnak hála Page több tévés szerepet kapott, valamint látható volt egy alacsony költségvetésű kanadai filmben is.

A színész 16 évesen kezdett a szüleitől független, önálló életet Torontóban. Ekkor kapott munkát egy európai független filmben, a Szócsövekben, amiben egy lázadó amerikai tinédzsert alakított, aminek érdekében leborotválta a haját.

A Szócsövek után Page rögtön visszament Kanadába, mert megkapta az első amerikai filmszerepét, a David Slade által rendezett Cukorfalatban, ráadásul ahogy a Szócsövek esetében, úgy ebben is főszerepet játszhatott.

A thrillerben Page egy Hayley nevű kamaszlányt alakított, aki a világhálón ismerkedik meg a Patrick Wilson által játszott pedofillal, ám annál okosabb, hogy bedőljön neki. A film az alacsony költségvetéséhez képest jó eredményt ért el a mozikban, és a kritikusok is elég pozitívan nyilatkoztak róla, Page alakítását pedig kiemelkedőnek találták, valamint nagy jövőt jósoltak neki Hollywoodban.

Ezután már nem kellett sokat várnia az első komolyabb lehetőségére, ugyanis szerepet kapott a 2006-os X-Men: Az ellenállás végében, amiben ő alakította Kitty Pryde-ot, azaz Árnyékmacskát. A színész először nemet mondott az ajánlatra, mert az előző két filmje után hazautazott Kanadába, hogy befejezze az iskolát és élvezze az otthona nyugalmát, illetve azt, hogy újra önmaga lehet.

A filmet rendező Brett Ratner azonban nem hagyta annyiban a dolgot, felhívta és sikerült rábeszélnie, hogy vállalja el a szerepet, ám Page és Ratner kapcsolata később nem alakult jól. A színész egy 2017-es Facebook-bejegyzésben elárulta, hogy az X-Men-film első forgatási napján a beleegyezése nélkül arról beszélt másoknak a rendező, hogy leszbikus.

Page akkoriban még 20 éves sem volt, és saját bevallása szerint, ő maga sem volt tudta pontosan, hogy melyik nemhez vonzódik, és nagyon kellemetlenül érezte magát a történtek miatt. Azt, hogy ez tényleg megtörtént, a filmben Vadócot alakító Anna Paquin is megerősítette.

A színész ugyanebben a posztjában írt arról is, hogy 16 éves korában zaklatta egy rendező, aki egy munkaebéd közben kezdte simogatni a lábát az asztal alatt és „felajánlkozott” neki, ami akkoriban nem egyedi egyeset volt, ezért egyre rosszabbul érezte magát a szórakoztatóiparban.

Page karrierjében az igazi áttörést a 2007-es Jason Reitman dramedy, a Juno hozta meg. Ahogy a mutánsfilmben és a Cukorfalatban, úgy ebben az esetben is az fogta meg, hogy a neki szánt karakter intelligens, nagyon bátor és erős.

A színész ugyanis ebben a filmben egy olyan gimnazistalányt alakított, aki teherbe esett a középiskola kissé bárgyú szépfiújától, a Michael Cera által alakított Paulie-tól. A Juno stílusa, kellemes gitárzenéi és súlyos témájának könnyed tálalása hatalmas sikert aratott, amit jól mutat, hogy az alig több, mint 7,5M$-ból készült mozi 232 milliót kaszált világszerte.A pénzügyi siker mellett a közönség és a kritikusok is imádták a filmet, amit a fesztiválokon állva tapsoltak és nem győzték dicsérni Page játékát. Roger Ebert, az egyik leghíresebb amerikai szakíró így írt a 2007-es kritikájában a színészről:

„Találni-e idén jobb alakítást annál, ahogy Ellen Page megformálta Junót? Nem hiszem. A színészek többsége egyetért abban, hogy a komédia nehezebb műfaj a drámánál, az pedig még nehezebb, ha a komédia gyors észjáráson, határtalan önbizalmon és azon képességen alapszik, hogy a színész ne menjen túl messzire. Page jelenléte és ütemérzéke elképesztő. Eddig csak két filmben láttam őt, és még csak 20 éves, de szerint a korosztálya legnagyszerűbb színészévé fog válni.”

Ebert véleményével sokan egyetértettek, ami meglátszott abból is, hogy Page több fesztiváldíjat megnyert, majd a Juno négy kategóriában (a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv, a legjobb női főszerep) is jelölést kapott a 2008-as Oscar-gálán. A film végül a legjobb forgatókönyv kategóriában tudott győzni.

Bár Page nem kapta meg az aranyszobrot, mégis hirtelen nagy figyelmet kapott, amit ő annak is érzett, ugyanis utálta a vörösszőnyeges eseményeket és azt, hogy kisestélyiben kell azokon megjelennie.

Erről így beszélt 2021-ben, a nemváltó kezelése után egy interjúban, amit Oprah Winfrey-nek adott:

„Az egy igazán intenzív időszaka volt az életemnek. Emlékszem, hogy elképzelhetetlen volt, hogy arról beszéljek az embereknek, hogy egyáltalán nem vagyok jól, ugyanis mindenki nagyon izgatott volt.

Senki sem gondolta, hogy ilyen sikere lesz a filmnek, én pedig híressé váltam, ezért úgy éreztem, hogy nem tudom kimutatni azt a sok fájdalmat, ami bennem van [...] Az Oscar után nem bírtam ránézni azokra a vörösszőnyeges fotókra, amelyeken szerepeltem.

Most biztos sokan azt mondják, hogy 'Jézusom, ez az ember azon kesereg, hogy ott lehetett az Oscar-gálán'. Szerintem ez a hozzáállás nemcsak abban akadályoz, hogy megéld a fájdalmat, hanem abban is, hogy reflektálj rá, hogy leülj átgondolni az egészet annak érdekében, hogy végül szembe tudj nézni vele.”

A Juno sikere idején Page már Los Angelesben élt, de a díjszezon után úgy döntött, hogy kicsit utazgatni fog, hogy így meneküljön el a felhajtás elől, majd amikor visszatért Hollywoodba, akkor újra nagy kedvvel vetette bele magát a munkába, mert a zaklatások és a rivaldafény okozta szorongás ellenére továbbra is szerette a filmezést.

2009-ben Drew Barrymore első, és eddig egyetlen, rendezésében, a Hajrá, Bliss! című filmben játszotta el a főszerepet, ami ugyan tetszett a kritikusoknak, de a mozikban megbukott. 2010-ben a James Gunn által készített Superben alakította Boltie-t, ám ez a film is kudarcot vallott, részben azért, mert néhány hónappal korábban mutatták be a hasonló koncepcióval készült, de a nagyközönség számára vonzóbb Ha/vert.

Ugyanebben az évben Page szerepelt Christopher Nolan híres álom-sci-fijében, az Eredetben is, ami miatt ismét a figyelem középpontjába került. A színész ismét nagy nevekkel, hatalmas díszletek között dolgozhatott együtt az X-Men után, és ezt ugyanannyira élvezte, ahogy a kisebb, független filmek forgatását is.

A nagyszabású filmmel járó promóciós turnét viszont egyáltalán nem szerette. Erről így beszélt Winfrey-nek:

„Hatalmas felhajtás volt a sajtó részéről. A világ minden pontján voltak bemutatók, nekem pedig ezek mindegyikére kisestélyit és magassarkút kellett felvennem.”

A párizsi premier előtt Page menedzsere három ruhát mutatott neki, hogy azok közül válasszon egyet. Ettől ő teljesen kiborult, úgy élte meg, mint egy filmes pillanatot. A színész azt is elárulta, hogy azon az estén, a premier után összeesett az after-partyn. Ez nem először történt meg vele, és általában a pánikrohamok közben következett be.

A pánikrohamok azonban nem akadályozták meg abban, hogy nagyobb produkcióban vegyen részt, ugyanis nagyon foglalkoztatták a filmezés technikai részletei, amiket ott meg tudott figyelni. Részben ez volt az oka annak is, hogy úgy döntött, ismét eljátssza Kitty Pryde szerepét a 2014-es X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban, amit azonban nem Ratner, hanem a franchise-t elindító Bryan Singer készített, méghozzá az akkor még újdonságnak számító 3D technológiával, ami különösen felkeltette Page érdeklődését, ugyanis a háttérfolyamatokba is bele akart látni.A színész akkor is örömmel ugrott bele a munkába, amikor felkérték arra, hogy formálja meg a 2013-as Beyond: Two Souls fő karakterét. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, mocap-jelmezben kellett játszania a kamerák előtt. Ezzel kapcsolatban elárulta, hogy ez volt eddigi karrierje legnagyobb és legizgalmasabb munkája.

Page a második X-Men-filmje bemutatója előtt vállalta fel a nyilvánosság előtt, hogy leszbikus, majd egyre többször nyilvánította ki a véleményét társadalmi kérdésekben, valamint kiállta rasszizmus, a nőgyűlölet és a homofóbia ellen.

Ebben az időszakban már nem kizárólag színészként akart dolgozni, ezért az egyik főszerepe mellett producerként is dolgozott a 2015-ös A nő, akit szerettem című drámában, ami egy leszbikus pár igaz történetét mutatta be.

Leginkább azonban a rendezés érdekelte. Ezen a területen 2019-ben mutatkozott be, de nem játékfilmmel, hanem a There’s Something in the Water című dokumentumfilmmel, amelyek együtt dolgozott a legjobb barátjával és „lelkitársával”, Ian Daniellel, akivel a kanadai Új-Skóciában élő őslakosok és a feketéket sújtó rasszizmus témáját járták körül.

Page legutóbb 2017-ben szerepelt a filmvásznon, méghozzá az Egyenesen át című sci-fis pszichológiai horrorfilmben, viszont a tévében többször szerepelt. Ő alakította a főszerepet Netflixen 2019-ben bemutatott, a San Franciscó-i queer közösség életéről szóló The Tales of the City című miniszériában, majd ő játszotta az ugyanebben az évben induló képregény-adaptáció, Az Esernyő Akadémia egyik központi alakját, szintén a Netflixen.

A sorozat története egy különcökből álló szuperhőscsaládról szól, aminek várhatóan idén érkező harmadik évadába vissza fog térni Page, ám a stáblistán már nem „Ellen Page”-ként fog szerepelni Vanya Hargreeves neve mellett.

Ennek oka az, hogy a színész 2020 végén bejelentette az Instagramon, hogy transznemű, ezért mostantól angolul a hímnemű „he” vagy a semleges „they” névmásokat használja, a keresztnevét pedig megváltoztatja Elliotra. A nyílt levelében arról is írt, hogy nagyon boldog, amiért sikerült eljutnia idáig az életében, és úgy érzi, hogy most végre megtalálta az igazi önmagát.

Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy nagyon sok gyűlölet és gúnyolódás céltáblája lesz a nemváltás miatt, de éppen azért döntött úgy, hogy ezt a nyilvánosság előtt jelenti be, mert szeretné, ha az önmaguk elfogadásával küszködő transz emberek, főleg a fiatalok, látnák, hogy nincsenek egyedül, és az állandó diszkrimináció, és megfélemlítések ellenére van, aki őket képviseli.

A színész minderről így fogalmazott:

„Nagyon szeretem, hogy transz vagyok, és az is, hogy queer vagyok! Az összes transz embernek, aki zaklatással, önutálattal, bántalmazással vagy mindennapos erőszakkal küzd, üzenem, hogy látlak és szeretlek benneteket, valamint mindent megteszek, amit tudok, hogy jobbá tegyem ezt a világot.”

Ezután a színész 2021 tavaszán adta az első hosszabb interjúját a Time magazinnak. Ebben elárulta, hogy először 10 éves kora körül érezte magát fiúnak. A nemváltás szerinte egy hosszú folyamat vége, amiben szerepe volt annak, hogy mentálisan egyre rosszabbul viselte azokat az elvárásokat, amelyeket Hollywood támaszt a nők kinézetével szembe.

Nem sokkal ezt követőn Elliot Page-ként először állt kamera elé, és Oprah Winfrey-nek beszélt arról könnyek között, hogy kisgyerekkora óta rendszeresen kapott olyan megjegyezéseket, hogy nem ül elég lányosan, úgy jár, mint egy fiú és nem megfelelő az öltözködése.

Emiatt úgy érezte, hogy az önazonossága minden egyes részét a bináris, tehát a nő-férfi nembe akarták beleerőltetni, ami olyan eseményekhez vezettet, amilyen az Eredet párizsi premierjén is bekövetkezett.

A 35 éves Page tehát kicsit több, mint egy éve teljesen új életet kezdett, ám azért a régit sem tagadja le. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrég bejelentette, hogy hamarosan megjelenik a Pageboy című memoárja, amiben hosszan ír arról, hogy milyen a világ egyik leghíresebb transz emberének lenni, hogy mennyire borzalmas hely tud lenni Hollywood és milyen mentális problémákkal küzdött addig, amíg el nem határozta, hogy mostantól férfiként éli tovább az életét.

Emellett a színészkedést is folytatja, bár jelenleg csak egy animációs fim szinkronján dolgozik Az Esernyő Akadémia mellett. Azt, hogy mi vár rá a következő években, még nem lehet tudni, de remélhetőleg további remek alakításokkal örvendezteti majd meg a filmrajongókat.

(Forrás: hu.ign.com)