Érdekességek az Alien - Nyolcadik utas: a Halálról

Ezeket a dolgokat talán még nem tudod a sci-fi horrorfilmről.Március 23. és április 12. között tekinthető meg újra jobb és bővített minőségben az Alien trilógia a GoBuda és a Lurdy Mozikban, aminek apropóján megtudhatsz néhány kevésbé ismert érdekességet az Alien - Nyolcadik utas: a Halálról.

Középiskolások színpadi változatot készítettek a filmből, Ridley Scott levélben méltatta őket: Manapság már szinte bármelyik filmből készülhet musical, amit mi se bizonyít jobban, mint az, hogy 2019-ben, az Alien - Nyolcadik utas: a Halál bemutatójának 40. évfordulója alkalmából, a New Jersey-i North Bergen High School diákjai színpadi darabot készítettek a sci-fi horrorból.

Az előadásnak nem volt költségvetése, ugyanis újrahasznosított játékokból és más tárgyakból állították össze a kellékeket és a díszleteket. A produkciót felkapta a közösségi média, aminek hála Ridley Scotthoz is eljutott a darab híre, aminek diákjainak gratuláló levelet írt.

Ebben elismerését fejezte ki a kreativitásukért, a képzelőerejükért és az elszántáságukért, valamint azt tanácsolta nekik, hogy a következő film, amit színpadra adoptálnak, a Gladiátor legyen. Emellett a rendező finanszírozta a ráadás előadást, amelyre Sigourney Weaver személyesen ment el, hogy meglepje és megörvendeztesse a stábot és a közönséget. A színésznő még az előadás előtt lépett színpadra, hogy ő is mondjon néhány dicsérő szót a diákokról.

Gyerekeket használtak, hogy nagyobbnak tűnjön egy díszlet: A film egyik meghatározó jelenete a földönkívüli űrhajó és a benne lévő space jockey-nak nevezett űrhajós felfedezése. Ahhoz azonban, hogy ez a jelenet megvalósuljon, Ridley Scottnak komoly küzdelmet kellett folytatnia a stúdióval, ugyanis indokolatlanul drágának találták a díszleteket egyetlen jelenethez.

A rendező próbálta a lehető legtöbbet kihozni a jelenetből, így például azzal érte el, hogy a díszlet nagyobbnak tűnjön, hogy a két fiára, Jake-re és Luke-ra, valamint az operatőr fiaira adott űrruhát. A közeli képeken tehát a felnőtt színészek arca látható, de a távoliakon nem. Később vallási fanatikusok gyújtották fel az „űrzsokét”, mert szerintük az az ördög műve volt.

A film Joseph Conrad munkássága előtt is tiszteleg: Ridley Scott 1977-ben készítette el a Párbajhősök című filmet, ami a lengyel származású angol író, Joseph Conrad The Duel című elbeszélésén alapult, így akkor kezdődött a rendező a szerző iránti tisztelete, ami az Alienben is megmutatkozott, ugyanis az abban szereplő hajók neveit az író munkásságából kölcsönözte.

A Nostromo Joseph Conra 1904-es regényének a címe, a Narcissus mentőcsónak pedig az 1897-es Narcissus négere című regény hajója után kapta a nevét. Scott ezt a hagyományt folytatta a film második részében, ugyanis az abban szereplő Sulaco eredetileg egy város volt Nostromóban, a harmadik filmben pedig Patna az 1900-as Lord Jim című regényének gőzhajója volt, amelyen Jim szolgált.

Emellett Conrad tengerészként szolgált, például, a Torrenst nevű hajón, ami az Alien: Isolation (2014) játékban szerepel, mint M-osztályú kereskedelmi szállító csillaghajó (MSV-7760).

A soha el nem készült Dűne-filmnek köszönhetjük H. R. Giger jelenlétét a filmben, neki pedig az Alien dizájnját: Amikor Dan O'Bannon azon gondolkodott, hogy hogyan tovább, leszerződött más filmekhez is, így például a kultikus rendező, Alejandro Jodorowsky Dűnéjének stábjába is.

Mivel ez az alkotás minden szempontból a legek filmje lett volna, ezért az emiatt magasra rúgó költségvetése és a végkimenetel bizonytalansága miatt végül nem készült el a produkció. A jó a rosszban, hogy H. R. Giger olyan hihetetlen koncepciókkal állt elő a Dűne előkészületei során, hogy az felkeltette az Alien forgatókönyvén dolgozó O'Bannon figyelmét, és sikerült is átcsábítania a saját munkájához.

Visszautazva Los Angelesbe O'Bannon és Ronald Shusett folytatta a Memory forgatókönyvét, ami először a Star Beast, majd az Alien címet kapta, mivel ez a szó sűrűn előfordult a forgatókönyvben. Az idegen alapját a svájci művész Necronom IV című festménye ihlette, de a Fox túl ijesztőnek találta a koncepciórajzokat, és az erotikus felhang sem szólt éppen mellette.

Amikor azonban Ridley Scott rendező meglátta, akkor egy pillanat alatt megoldódott az idegen kinézetének kérdése, ugyanis Svájcba utazott és megbízta Gigert, hogy dolgozza ki az idegen és a környezete minden aspektusát, beleértve a bolygófelszínt, az elhagyott űrhajót és az idegent a tojástól a kifejlett példányig.

Jean Henry Gaston Giraud, azaz Moebius, a kiváló francia művész ugyancsak készített koncepciórajzokat a filmhez, amiben például neki köszönhetőek a szamuráj harcosok öltözékére hasonlító szkafandereket.Egy nigériai diák bújt az idegen bőrébe: Az eredeti tervben áttetszőnek képzelték el a lényt, hogy megmutassák a közönségnek, hogy hogyan működik a szervezete, de Ridley Scott azt szerette volna, hogy legyen inkább fekete.

A rendezőnek kimondottan eredeti ötletei voltak azzal kapcsolatban, hogy hogyan keltsék életre a lényt a filmvásznon. Mivel a számítógépes animáció és a robottechnika nem lehetett megoldás (az emberi koponyából kialakított fejszerkezet így is 900 alkatrészből készült el), ezért sportolóktól, a hajlékony női modelleken át a táncosokig mindenkire ráadták a latexjelmezt, amit még a Csubakkát alakító Peter Mayhew is felvett.

A megoldást végül a nigériai Bolaji Badejo jelentette. A 208 centi magas, vékony egyetemi hallgatót egy bárban fedezte fel a casting stáb egyik tagja, aki úgy vélte, hogy ő tökéletes választás lenne az idegen életre keltésére.

Ahhoz, hogy Badejo el tudja játszani a lényt, először leckéket kellett vennie mozgásból, hogy lassan és kecsesen tudjon járni, aminek célja az volt, hogy minél kevésbé tűnjön latexjelmezbe öltözött embernek. Emellett annak érdekében, hogy az idegen még félelmetesebbnek nézzen ki, Scott mindig árnyékban tartotta a testének jelentős részét.

Nem sokan gondolnák, de a közel kétórás játékidőből csak 4 percben szerepel a lény, aminek H. R. Giger rajzain még volt szeme, de aztán a készítők úgy döntöttek, hogy hagyatkozzon más érzékekre, és különben is sokkal ijesztőbb szemek nélkül.

További érdekesség, hogy a lény nem szerepelt az előzetesekben és a promóciós anyagokban a film premierjéig. A forgatáson külön ülőhelyet kellett készíteni Badejónak, hiszen a farka miatt nem dobhatta csak úgy le magát bárhova a szünetekben.

A film vége eredetileg sokkal szomorúbb lett volna: Többféle elképzelés is létezett a film végével kapcsolatban, és ezek között szerepeltek olyanok is, amelyekben Ripley belehalt volna a kalandba. Ezt az ötletet nemcsak a lehetséges folytatások miatt vetették el, hanem azért is, mert a karakter alapjaiban változtatta meg a női szerepeket a sci-fi, akció és horror műfajában, amiben az Alienig a nők túlszexualizált, szorongatott helyzetben lévő szereplők voltak, akik tulajdonképpen semmit sem tettek hozzá a történethez.

Az Alien azonban egy új hőssel állt elő, ez pedig megváltoztatta a női szerepek elfogadását és megadta a nagyon is megérdemelt elismerést. Ha Ripley meghalt volna, akkor az megkérdőjelezte volna a nemi szerepeket és az esélyekkel dacoló karakter központosításának fontosságát. A szereplő halála nemcsak kevésbé hatékony, hanem kimondottan értelmetlen húzás lett volna.

A rendező azonban előállt egy olyan elképzeléssel is, amelyben az idegen végül letépte volna Ripley fejét, ám a Fox kirúgással fenyegette, ha ezt megteszi, ugyanis már akkor úgy vélték, hogy a film így is kilöki a nézőket a komfortzónájukból és feszegeti a horror műfaj határait, viszont Scott már tényleg túl messzire ment volna Ripley megölésével.

Egy strandlabdával kezdődött minden: Még a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanult filmezést Dan O’Bannon, amikor John Carpenter forgatókönyvíró-rendezővel és Ron Cobb művésszel elkészítették az 1974-es Dark Star című tudományos-fantasztikus vígjátékot, amiben O’Bannon szerepelt is, és amiben egy festékszóróval kifestett, gumikarmokkal felszerelt strandlabda „játszotta” az idegent.

Az itt szerzett élmények inspirálták O’Bannont, hogy kezdjen el dolgozni egy olyan idegenen, ami már sokkal inkább hasonlít egy élőlényre, és az alkotás műfaja legyen horror. Ronald Shusett forgatókönyvíró, aki ebben az időben a Total Recall – Az emlékmás korai változatán dolgozott, úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot O'Bannonnal, miután látta a Dark Start.

Shusett és O'Bannon megállapodott abban, hogy ettől kezdve együtt fognak dolgozni a projektjeiken, amelyek közül először O'Bannon filmjét készítik el, mert úgy tűnt, hogy az az olcsóbb.

Ezután O'Bannon megírta a Memory 29 oldalas forgatókönyvét, amiben már szerepelt az útjukat megszakítani kénytelen űrhajósok története is. Később elkészült a Total Recall is, amit 1990-ben muttak be a mozikba, de az már egy másik történt.

Egy texasi moziban a hírhedt vacsorajelenet nélkül vetítették a filmet, amibe amúgy a színészek sem voltak beavatva: Tom Skerritt egy interjúban elmesélte, hogy egy texasi mozitulajdonos megunta, hogy a mellkasból kirobbanós jelenettől annyira rosszul lettek a nézők, hogy telerókázták a mosdót, ezért a továbbiakban csak úgy volt hajlandó levetíteni a filmet, ha abból kivágják a teljes vacsorajelenetet. Természetesen ez óriási lyukat jelentett a cselekményben, hiszen így senki sem értette, hogy miért kell eltemetni Kane-t és a legénység miért üldöz megszállottként egy kis szörnyet.

Mivel a színészek sem tudták, hogy a jelenet ennyire véres lesz, ezért a reakciójuk teljesen őszinte a filmben. Bár a jelenet első felvétele nem sikerült, mert a lény nem tudta áttörni Kane mellkasát, a rendező mégis benne hagyta a filmben, hogy érzékeltesse, hogy a szörny milyen eltökélten próbálkozik.A kék fény valójában a The Who-tól kapott koncertelem: A tojáskamrában látható kék lézert a The Who együttesnek köszönhető, ugyanis a banda éppen a szomszédban tesztelte a következő színpadi fellépéséhez a világítástechnikát, amit kölcsönadtak a rendezőnek, aki úgy érezte, hogy az sokat ad hozzá a jelenet atmoszférájához.

Meryl Streep és Helen Mirren is esélyesek voltak Ripley szerepére: A forgatókönyv első verziójában még minden szereplő férfi lett volna, majd azt úgy írták át, hogy minden karakter nemileg semleges legyen.

Ripley szerepére sokakat meghallgattak, így például Helen Mirreni is, aki nagyra becsülte, hogy a film ennyire rugalmasan áll hozzá a nemekhez. Később a Fox úgy döntött, hogy Ripley legyen nő, mert a közönség róla gondolná a legkevésbé, hogy túléli a kalandot, ráadásul ez teljesen szembement a filmes klisékkel.

Ripley szerepére Meryl Streepet is kiszemelték A szarvasvadászban nyújtott játéka miatt, de a szerepet végül Sigourney Weaver kapta meg. A két színésznő közül eleinte Streep tűnt esélyesebbnek, de amikor 1978 márciusában meghalt Streep partnere, John Cazale, akkor Goldberg és Scott úgy döntött, hogy több időt kell adniuk a gyászra a színésznőnek.

Sokak szerint még egy olyan nagy tehetséggel megáldott színésznő, mint Streep sem tudta volna kihozni Ripley szerepéből azt, amit Weaver, aki ezzel legendássá tette a karaktert. A színésznő elkötelezettsége abban is megmutatkozott, hogy visszatért a további részekben, amit Streep esetében nem lett volna könnyű megoldani, hiszen az egyik legfoglalkoztatottabb színésznővé vált az évek során. Weaver visszatérése a második részben egy másik rendező, James Cameron pályafutásának is nagyon jót tett.

(Forrás: hu.ign.com)