Férfi- női elvárások
Nagyon sok ismerkedés, párkapcsolat csúszik el azért, mert nem ismerjük önmagukat, nem vagyunk önazonosak, elvárásokkal és színjátékkal teli világba helyezzük magunkat vagy a másik nemet. Pedig egyszerűbb lenne, ha tisztában lennénk a saját értékeinkkel, illetve hibáinkkal, mások felé is nyitottabbá válnánk ezáltal.
Kezdjük a legalapvetőbbel, női és férfi szerepek. De ki a férfi és ki a nő? Mit lehet érettségnek nevezni? A férfi elvárja, hogy egy nő tökéletesen nézzen ki, vezesse a háztartást, legyen jó szerető, legyen szexi, jó anya, de sose legyen fáradt. Ez egy irreális, amit nem vár el a férfi, maximum egy "kisfiú", a férfinak van annyi érzelmi intelligenciája, empátiája, tapasztalata, reális gondolatmente, hogy tudja a nő ember, az emberek nem gépek, nem tárgyiasítható szexrobotok, nem nem díszletek, nem szobrok. A nő egyéniség, saját céllal, hobbival, egyéniséggel, igényekkel, hibával, érzelmekkel, ezáltal nem lesz tökéletes nő, aki olyan értelemben tökéletes, hogy minden fiktív elvárásnak megfelel. A realitás talaján evidens, hogy az embereknek vagy rossz napjuk, rossz kedvük, vannak érzelmi kilengéseik, vannak gyengeségeik, erősségeik, változik a testük, öregszenek, ezek mind természetes dolgok, azonban ha a fiúk a közösségi media által kreált alternatív valósághoz viszonyítva szeretnének párt találni hatalmas nagy csalódás lesz a vége.
Fordított esetben, ha a lányok gondolják, hogy királynői életet kell, hogy teremtsen neki egy férfi, és semmit nem kell bele tenniük a kapcsolatba, nem kell saját karriert, célokat kitűzniük, mert majd egy férfi megalkotja a személyiségüket az hosszú távon nem lesz egészséges, mégpedig azért nem, mert egy dolog fog hiányozni a kapcsolatból, méghozzá a nő, önmaga. Tökéletes férfi sem létezik a lebutított értelemben, hiszen ugyanúgy emberről van szó, ugyanúgy gyengeségekkel, hibákkal, mint a fentebb említett teljesen normális esetében ami a személyiségek része.
Ezekkel az elvárásokkal az a probléma, hogy sosem valóságosak, azok sem, amiket az interneten látunk. A kapcsolatok két emberről szólnak, nem arról, hogy milyen pózban ülnek egy milyen autóban. Amikor két egyén megismeri egymást ezek lesznek a legkevésbé sorsdöntő pillérek. Az a két ember hordoz egy- egy múltat, traumákat, jó és rossz tapasztalatokat, szerzett- és örökletes viselkedésmintákat, sok esetben már érzelmileg sérültek vagy létrehoztak egy védekezési mechanizmust, az élet minden területén helyt kell állniuk, anyagilag- társadalmilag, ehhez hozzá csapódnak a mindennapi problémák, betegségek, hangulatingadozások. Tehát két személy, két külön egyéniség kapcsolódása történik mindezekkel párhuzamosan, ez alapvetően sem egyszerű, ebbe nem tanácsos bele keverni, hogy az egyik fél nem néz ki mindig olyan csodálatosan 8 óra munka után egy patika tiszta lakásban, mint egy celeb aki éppen csak pózol egyet egy hajvitaminért. Egy egészséges párkapcsolat sosem a külsőségeken fog alapulni, sem a vagyontárgyakon, egyik sem az a tényező, amely alappillére lenne egy normál kapcsoltnak. Ami viszont nagyon fontos, hogy önmagunkkal rendben legyünk, azaz önismeret, traumák feldolgozása sokkal jobban elősegíti a jó kapcsolat alakulását, mint az üres, tétlen elvárásokkal teli sóvárgás.
A tudatosság, az érzelmi értettség elengedhetetlen egy egészséges párkapcsolathoz. Egy férfi nem lesz boldog egy "kislánnyal", és egy nő pláne nem lesz boldog egy "kisfiúval".
A férfiasság továbbra is annyira erős tulajdonság, mint régen, csak már nem sok mindenkire illik, mert társadalmilag nem lett annyira "menő" férfinak lenni. Lehet ezt választani nőknek vagy férfiak maradhatnak kisfiú szinten, viszont akkor a következményeken nem kell kiakadni.
A nőiesség sem abban nyilvánul meg mennyi smink van egy lányon, mekkora a szempipája, melle, milyen gyorsan tud rendelni az interneten. Ezek mind annyira lényegtelen tényezők, hogy egyáltalán nem fognak még csak mély tiszta érzéseket sem kiváltani, nem hogy stabil párkapcsolatot eredményezni.
Ami igazán lényeges azok mindkét nem esetében a személyiség, a figyelem, a tiszta érzések, őszinteség, ezek pedig minden esetben saját magunkból indulnak ki, nem tudunk elvárni jogosan hasonló jellemvonásokat, ha első sorban saját magunkat nem hoztuk ehhez megfelelő érzelmi szintre. Tehát minden egészséges párkapcsolat az önmagunkkal folyamatot fejlődés következtében lehetséges csak, ez lehet időbe telik, energiába, sokszor nehéz, de megéri, amennyiben kiegyensúlyozottan szeretnénk létezni egyedül, és magunk mellé is hasonló embert szeretnénk bevonzani. Soha ne mástól tegyük függővé a saját boldogságukat, mert ez egyáltalán nem ad megfelelő érzelmi biztonságot.
Kezdjük a legalapvetőbbel, női és férfi szerepek. De ki a férfi és ki a nő? Mit lehet érettségnek nevezni? A férfi elvárja, hogy egy nő tökéletesen nézzen ki, vezesse a háztartást, legyen jó szerető, legyen szexi, jó anya, de sose legyen fáradt. Ez egy irreális, amit nem vár el a férfi, maximum egy "kisfiú", a férfinak van annyi érzelmi intelligenciája, empátiája, tapasztalata, reális gondolatmente, hogy tudja a nő ember, az emberek nem gépek, nem tárgyiasítható szexrobotok, nem nem díszletek, nem szobrok. A nő egyéniség, saját céllal, hobbival, egyéniséggel, igényekkel, hibával, érzelmekkel, ezáltal nem lesz tökéletes nő, aki olyan értelemben tökéletes, hogy minden fiktív elvárásnak megfelel. A realitás talaján evidens, hogy az embereknek vagy rossz napjuk, rossz kedvük, vannak érzelmi kilengéseik, vannak gyengeségeik, erősségeik, változik a testük, öregszenek, ezek mind természetes dolgok, azonban ha a fiúk a közösségi media által kreált alternatív valósághoz viszonyítva szeretnének párt találni hatalmas nagy csalódás lesz a vége.
Fordított esetben, ha a lányok gondolják, hogy királynői életet kell, hogy teremtsen neki egy férfi, és semmit nem kell bele tenniük a kapcsolatba, nem kell saját karriert, célokat kitűzniük, mert majd egy férfi megalkotja a személyiségüket az hosszú távon nem lesz egészséges, mégpedig azért nem, mert egy dolog fog hiányozni a kapcsolatból, méghozzá a nő, önmaga. Tökéletes férfi sem létezik a lebutított értelemben, hiszen ugyanúgy emberről van szó, ugyanúgy gyengeségekkel, hibákkal, mint a fentebb említett teljesen normális esetében ami a személyiségek része.
Ezekkel az elvárásokkal az a probléma, hogy sosem valóságosak, azok sem, amiket az interneten látunk. A kapcsolatok két emberről szólnak, nem arról, hogy milyen pózban ülnek egy milyen autóban. Amikor két egyén megismeri egymást ezek lesznek a legkevésbé sorsdöntő pillérek. Az a két ember hordoz egy- egy múltat, traumákat, jó és rossz tapasztalatokat, szerzett- és örökletes viselkedésmintákat, sok esetben már érzelmileg sérültek vagy létrehoztak egy védekezési mechanizmust, az élet minden területén helyt kell állniuk, anyagilag- társadalmilag, ehhez hozzá csapódnak a mindennapi problémák, betegségek, hangulatingadozások. Tehát két személy, két külön egyéniség kapcsolódása történik mindezekkel párhuzamosan, ez alapvetően sem egyszerű, ebbe nem tanácsos bele keverni, hogy az egyik fél nem néz ki mindig olyan csodálatosan 8 óra munka után egy patika tiszta lakásban, mint egy celeb aki éppen csak pózol egyet egy hajvitaminért. Egy egészséges párkapcsolat sosem a külsőségeken fog alapulni, sem a vagyontárgyakon, egyik sem az a tényező, amely alappillére lenne egy normál kapcsoltnak. Ami viszont nagyon fontos, hogy önmagunkkal rendben legyünk, azaz önismeret, traumák feldolgozása sokkal jobban elősegíti a jó kapcsolat alakulását, mint az üres, tétlen elvárásokkal teli sóvárgás.
A tudatosság, az érzelmi értettség elengedhetetlen egy egészséges párkapcsolathoz. Egy férfi nem lesz boldog egy "kislánnyal", és egy nő pláne nem lesz boldog egy "kisfiúval".
A férfiasság továbbra is annyira erős tulajdonság, mint régen, csak már nem sok mindenkire illik, mert társadalmilag nem lett annyira "menő" férfinak lenni. Lehet ezt választani nőknek vagy férfiak maradhatnak kisfiú szinten, viszont akkor a következményeken nem kell kiakadni.
A nőiesség sem abban nyilvánul meg mennyi smink van egy lányon, mekkora a szempipája, melle, milyen gyorsan tud rendelni az interneten. Ezek mind annyira lényegtelen tényezők, hogy egyáltalán nem fognak még csak mély tiszta érzéseket sem kiváltani, nem hogy stabil párkapcsolatot eredményezni.
Ami igazán lényeges azok mindkét nem esetében a személyiség, a figyelem, a tiszta érzések, őszinteség, ezek pedig minden esetben saját magunkból indulnak ki, nem tudunk elvárni jogosan hasonló jellemvonásokat, ha első sorban saját magunkat nem hoztuk ehhez megfelelő érzelmi szintre. Tehát minden egészséges párkapcsolat az önmagunkkal folyamatot fejlődés következtében lehetséges csak, ez lehet időbe telik, energiába, sokszor nehéz, de megéri, amennyiben kiegyensúlyozottan szeretnénk létezni egyedül, és magunk mellé is hasonló embert szeretnénk bevonzani. Soha ne mástól tegyük függővé a saját boldogságukat, mert ez egyáltalán nem ad megfelelő érzelmi biztonságot.
Hozzászólások