Hátborzongató dolgok történnek Rómában

Ismerd meg öt hely legrémisztőbb legendáit!A világon rengeteg olyan hely található, amelyhez valamiféle félelmetes legendát költöttek az emberek. Most ezek közül ismerhetsz meg néhányat a leghátborzongatóbb közül.

A lelkek városa: Egy olyan történelmi város, mint Róma, a városi legendák melegágya, amit az is bizonyít, hogy állítólag tele van szellemekkel és ijesztő helyekkel a város. A mendemondák szerint a Ponte Sisto felett bukkan fel Olimpia Maidalchini kísérteties hintója, ami Róma széle felé száguld.

A Campo de’ Fioriban Giordano Bruno filozófus azt a környéken járja, ahol a csuklyás szobra található. Egy másik városi legenda szerint egy fiatal nő, Beatrice Cenci, akinek történetéből festmények, versek és színdarabok születtek, szintén Rómában kísért. A história szerint Beatrice a zsarnok arisztokrata, lányát és feleségét bántalmazó, Francesco Cenci gyermeke volt.

Beatrice, a mostohaanyja és testvérei összeesküdtek a férfi megölése érdekében, de lebuktak, amiért halálra ítélték őket. A közvélemény együttérzése ellenére Beatrice-t lefejezték a fiatalabb mostohatestvére előtt.

Még az ördög sem bírt ránézni: Lengyelország dél-középső területén, Jurá-ban találhatóak a XIV. században épült Ogrodzieniec-kastély romjai. A legenda szerint a többször átépített kastély XVII. századi tulajdonosa, a kemény és kegyetlen Stanislaw Warszycki egy vagyont keresett, de azt senkivel sem osztotta meg, így még a saját gyerekei sem kaptak belőle semmit.

Warszycki épített egy saját kínzókamrát, ahol szörnyű fájdalmat okozott mindenkinek, ha ahhoz támadt kedve. Állítólag a férfi annyira gonosz volt, hogy még az ördög sem tudott ránézni, amikor a pokolba vitte.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Warszycki visszajár a túlvilágról kísérteni. A kastély látogatói legalábbis arról számoltak be, hogy egy hatalmas, fekete, vörös szemű kutyát láttak a romoknál, nyakában nehéz lánccal.

Zongoraszó a tó alól: A történet szerint 1895-ben a Connecticut állambeli Gardner-tó partján élt egy család, akik úgy döntöttek, hogy átköltöznek a tó túlpartjára. Ezt úgy akarták megtenni, hogy megvárták, amíg befagy a tó vize, majd szánkóra csúsztatva a házukat át akarták azt húzni a jégen.

A tó azonban túl nagy volt ahhoz, hogy a család egy nap alatt végezzen, ezért másnap reggelig a jégen hagyták a házat, ám az alatt megrepedt a jég, így reggelre már egy jó része víz alá került. A család igyekezett kihozni mindent a házból, amit lehetett, de egy kanapé, egy kályha és egy zongora így is elsüllyedt.

Napjainkban többen is arról számoltak be, hogy zongoramuzsikát hallottak a víz alól, amikor a Gardner-tavon horgásztak.

Egy halott kisfiú és egy gonosz szellem a kísért a túraútvonalon: A világ egyik legismertebb és legnépszerűbb nemzeti parkja a Yosemite, ahol az egyik legkülönlegesebb túraútvonal az oda-vissza 13,2 kilométeres Chilnualna Falls Trail (Chil-noo-al-na), ahonnan mesés kilátás nyílik a Chilnualna-vízesésre.

Állítólag azonban nemcsak gyönyörű a tanösvény, hanem félelmetes is, ugyanis egy indián legenda szerint az útvonal elhalad a Grouse-tó mellett, ahol a túrázók egy rég megfulladt fiatal fiú kiáltását hallják. Ha valaki megpróbál a vízbe ugrani, hogy megmentse a gyereket, az rögtön elmerül a felszín alatt, ahonnan soha többé nem bukkan fel.

Akkor is jobb óvatosnak lenni, ha valaki a vízesésnél jár, mert gonosz szellem jelenhet meg, ha valaki túl közel merészkedik hozzá.

Amint leszáll az éj, megelevenednek a holtak: Latin-Amerika első önkormányzati temetője volt az 1805 és 1808 között épült Presbitero Maestro. A perui Lima külvárosában található, körülbelül 25 000 négyzetméteres temető 220 000 embernek, köztük perui háborús hősöknek nyújt végső nyughelyet, ám állítólag néhányuk elhagyja a sírját, miután leszállt az éj.

A legenda szerint súlyos betegségben vesztette életét a 6 éves Ricardo Espiell 1893-ban. A kisfiút a Presbitero Maestro belsejében található mauzóleumban temették el, majd hamarosan hírre ment, hogy éjszakánként Espiell szelleme körbe-körbe rohangál, majd kuncogva, de néha démoni nevetéssel megáll a temetőgondozók háta mögött.

A szóbeszéd olyan erős lett, hogy még napjainkban is szokás, hogy a temető látogatói virágokat, ételeket és játékokat visznek Espiell mauzóleumához.

(Forrás: noiportal.hu)