Hencze Tamás festőművészt az Emmi saját halottjának tekinti
Hencze Tamás az 1960-as évek közepén színes és szürke gesztusfestészettel kísérletezett, majd megtalálta sajátos képtípusait. A vásznakra négyzetháló elrendezésben sokfokozatú árnyékkal kísért, elmosódó szélű foltokat vitt fel szórópisztollyal, gumihengerrel. Munkái az op-art stílussal mutatnak hasonlóságot. Az 1970-es évek elején a konceptuális művészet volt rá hatással, szitanyomatokat, land art vázlatokat alkotott. Emellett akciózott is: vásznakat égetett el, és ebből diasorozatot készített.
Folyamatosan foglalkoztatta a festészet határainak feszegetése, újraértelmezése. Az 1980-as évek végére alakult ki sajátos festési nyelvezete: gumihengerrel és takarással egyenletes színt és tónust ért el, majd a forma közepétől a széle felé haladva sötétebb tónusokkal illuzórikus térhatást keltett. Ekkor festette háromszög alakú piramis és trapéz képeit formázott vásznakra.
Számos kollektív és önálló kiállításon szerepelt itthon és külföldön. 1980-ban részt vett a Velencei Biennále magyar pavilonjának tervezésében. Egyéni tárlattal 2004-ben szerepelt a Kogart Házban. Munkáit őrzi a bécsi Albertina, valamint a Ludwig Alapítvány, gyűjtemények Essenben, a szöuli National Museum of Contemporary Art, hazánkban pedig a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, a Szombathelyi Képtár, Budapesten a Kassák Lajos Múzeum, a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria.
Hencze Tamás 1969-ben elnyerte a Pannónia Biennále díját, 1989-ben érdemes művész lett, majd 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Abban az évben választották be a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé. A január 21-én elhunyt művészt az Emmi a családdal egyetértésben saját halottjává nyilvánítja.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások