Horrorfilm klisék, amiken mindig megijedünk

Tudjuk, hogy a rejtélyes zene sokszor átverés, és biztos, hogy a sötétben felbukkan valami, de mégis megrémülünk ezeken a jeleneteken.
Nem bírjuk idegekkel, vagy butaságoknak tartjuk a horrorfilmeket, mégis olykor olyan hangulatba kerülünk, hogy jól esik másfél-két órát eltöltetni egy ijesztgetős mozi megnézésével.

Ilyenkor hiába gondolkodunk józan ésszel, hogy a képernyőn látott dolgok nem valóságosak, mert csak pár színész játssza el az áldozat szerepét, és különben is ezerszer láttuk ezeket a kliséket, mert a készítők úgyis elérik, hogy sikoltva ugorjunk fel a kanapéról, vagy a mozi székéről.

A következőkben lássuk, hogy melyek azok a visszatérő jelenetek, amelyek biztos, hogy mindig ránk hozzák a frászt!

Sikoltozó tinilányok: Mindig akad néhány csinos tinédzser, akik kivágott ruhát viselnek, és persze ők lesznek a legelső áldozatok. Ám a haláluk előtt még sikoltoznak, mert a horrorfilmek készítői tudják, hogy a szexualitás és a félelem a legjobb kombináció a sikerhez.

Ijesztő gyerek: Ha megkérdezzük, hogy ki melyik szellemtől fél a legjobban a világon, akkor a legtöbben azt válaszolnák, hogy a gyerekszellemektől. Valahogy sokkal természetellenesebbnek érezzük azt, hogy egy gyerek meghal, mint azt, ha egy felnőtt.



Az ijesztgetős filmekben ezért is jelennek meg állandóan olyan gyerekek, akik alvajáróként, a semmibe bámulva közelednek a fehér hálóingükben, karikásra sminkelt szemükkel.

Ijesztő zene, semmi, juj: Ez a nagyon gonosz átverős jelenet! Hátborzongató zene szól, és mi pattanásig feszülő idegekkel várjuk, hogy megjelenjen az ellenség, ám végül csak egy ártalmatlan macska bukkan fel. Megnyugszunk. S, ebben a pillanatban villan be a sorozatgyilkos, vagy természetfeletti lény, hogy megölje az adott szereplőt.

Szellemképek: Ugyanolyan rosszak, mint az átverős jelenetek. Ezek a hirtelen kameraváltások, csak néhány másodpercig mutatnak egy véres alakot, aki a háttérben vár, majd újabb vágás, és már sehol sincs a szellem, aki még néhányszor eljátssza az efféle felbukkanást, aztán megtizedeli a szereplőket.

„Ne menj be oda!”: Avagy, ne vedd fel a telefont, mert a házból hívnak! Már a horrorfilm vége felé járunk, amikor az egyik főszereplő kitalálja, hogy csak azért nincs áram, mert kiment a biztosíték. A hős leindul a pincébe, természetesen fegyver nélkül. Mi tudjuk, hogy ott vár rá a vég, ezért mindig figyelmeztetjük, hogy ne menj oda be.

Kiégő izzó: Rendszeresen előfordul, hogy a film egyik jelenetében kiég néhány izzó. A vaksötétben maradt főszereplők, és mi is, csak halvány árnyékokat látunk, és rémisztő lihegést hallunk, amiből csak sejtjük, hogy valami nagyon gonosz ólálkodik a sötétben.

Az utolsó jelenet: Aki azt állítja, hogy látott már olyan horrorfilmet, aminek a végén az ellenség meghalt, az vagy hazudik, vagy nem nézte meg az utolsó jelenetet! Ezeknél a moziknál ugyanis sosem a jó győz, és nincs boldog befejezés.

Ha a sorozatgyilkost eltemették, akkor az utolsó jelenetben biztos, hogy látjuk, ahogy kimászik a sírból. Ha a bosszúálló szellemet elűzték, akkor mindig mutatnak a készítők valamit, amiből tudjuk, hogy még itt van. Ezek az utolsó jelenetek két dologra jók. Az egyik, hogy bármikor lehet folytatást készíteni. A másik, hogy nem fogunk nyugodtan aludni este, mert a fantáziánk az őrületbe fog kergetni.

(Forrás: bien.hu)