Horrorsziget New York közepén
Különböző fertőző beteg, köztük Tífuszos Mary, élt a Bronx és Manhattan között elterülő, North Brother Island-en.Ki hinné, hogy egy olyan hatalmas város, mint New York, őriz egy elhagyatott helyet, ami sötét múltja miatt, méltán érdemes a városi legenda címre. North Brother Island neve kevesünknek mond valamit, pedig ott rejtőzik Bronx és Manhattan között.
A húsz hektáros területre évtizedek óta nem lépett be senki, ezért a szigeten a gaz az úr. De miért is kerülik el ezt a helyet a New York-i emberek?
A történet, amelyet a legtöbb helyi ismer, a XIX. század végéről származik, amikor az egészségügyi hatóságoknak sikerült megfékezniük a gyilkos járványokat, ám a tífusz újra megjelent.
A szakemberek arra jöttek rá, hogy a betegség gócpontja Mary Mallon, aki szakácsnőként több családnál is megfordult. Mivel Mary házról házra járt, ezért éveken keresztül, mindig eltűnt, amikor a hatóság a nyomára akadt volna.
A Tífuszos Mary névre keresztelt asszony, állítólag minimum ötven embert fertőzött meg a városban, mire sikerült kézre keríteni. Mary élete utolsó éveit North Brother Island-en töltötte.
A szigeten nem ő volt az első beteg, hiszen 1885 óta himlősöket, majd más járványok betegeit kezelték ott. Mivel a Riverside Hospital csak komppal volt megközelíthető, ezért tökéletesen megfelelt karanténnak. A szigetet sokan „rozoga Alcatraz” néven emlegették, utalva a híres börtönre, ahonnan képtelenség volt megszökni.
Az 1930-as években rengeteg fertőző beteget kezeltek itt, majd az 1940-es években háborús veteránok és családjaik telepedtek le a szigeten, ám az új lakók hamarosan megunták, hogy csak komppal tudnak közeledni, ezért elköltöztek.
Az utolsó években heroinfüggőket próbáltak meg leszoktatni a szigeten, de végül 1963-ban végleg bezárták a helyet. A hatóságok ekkor határoztak úgy, hogy biztonsági okok miatt, jobb lesz, ha megtiltják a belépést North Brother Island-re.
Az elhagyatott szigetre csak egy-két újságíró és kalandor merészkedett be, de ők sem maradtak sokáig a dzsungellé változott szigeten.
Christopher Payne fotóriporter azonban úgy döntött dokumentálja a horrorsziget pusztulását, mert teljesen elvarázsolta a hely. Payne 2004-ben hallott először a szigetről, amikor elhagyatott városi elmegyógyintézetekről készített sorozatot. Az azóta eltelt 10 évben mindig visszajár, és dokumentálja North Brother Island jelenlegi állapotát.
A fotóriporter most adott ki albumot a szigetről, aminek a címe North Brother Island: The Last Unknown Place in New York City (North Brother Island: az utolsó ismeretlen hely New York-ban). Payne félelmetes, és magával ragadó képeket készített például a régi Tüdővész Pavilonról, a gazzal benőtt háztetőkről és kompkikötőről.
A fotós nemcsak fényképezett, hanem a régi lakók nyomára is rábukkant. Talált például egy 1930-as évekbeli nyelvtankönyvet, a karanténban lévő betegek falfirkáit, 1961-es telefonkönyvet, és röntgengépet.
Payne elmondta, hogy a növényzet néhol annyira sűrű a szigeten, hogy olykor bozótvágó késsel tudott csak magának utat törni. A fotóriporter szerint azért is fontos North Brother Island, mert szerinte hamarosan minden vízparti településre, így New Yorkra is, ilyen sors vár.
(Forrás: ameriport.hu)
A húsz hektáros területre évtizedek óta nem lépett be senki, ezért a szigeten a gaz az úr. De miért is kerülik el ezt a helyet a New York-i emberek?
A történet, amelyet a legtöbb helyi ismer, a XIX. század végéről származik, amikor az egészségügyi hatóságoknak sikerült megfékezniük a gyilkos járványokat, ám a tífusz újra megjelent.
A szakemberek arra jöttek rá, hogy a betegség gócpontja Mary Mallon, aki szakácsnőként több családnál is megfordult. Mivel Mary házról házra járt, ezért éveken keresztül, mindig eltűnt, amikor a hatóság a nyomára akadt volna.
A Tífuszos Mary névre keresztelt asszony, állítólag minimum ötven embert fertőzött meg a városban, mire sikerült kézre keríteni. Mary élete utolsó éveit North Brother Island-en töltötte.
A szigeten nem ő volt az első beteg, hiszen 1885 óta himlősöket, majd más járványok betegeit kezelték ott. Mivel a Riverside Hospital csak komppal volt megközelíthető, ezért tökéletesen megfelelt karanténnak. A szigetet sokan „rozoga Alcatraz” néven emlegették, utalva a híres börtönre, ahonnan képtelenség volt megszökni.
Az 1930-as években rengeteg fertőző beteget kezeltek itt, majd az 1940-es években háborús veteránok és családjaik telepedtek le a szigeten, ám az új lakók hamarosan megunták, hogy csak komppal tudnak közeledni, ezért elköltöztek.
Az utolsó években heroinfüggőket próbáltak meg leszoktatni a szigeten, de végül 1963-ban végleg bezárták a helyet. A hatóságok ekkor határoztak úgy, hogy biztonsági okok miatt, jobb lesz, ha megtiltják a belépést North Brother Island-re.
Az elhagyatott szigetre csak egy-két újságíró és kalandor merészkedett be, de ők sem maradtak sokáig a dzsungellé változott szigeten.
Christopher Payne fotóriporter azonban úgy döntött dokumentálja a horrorsziget pusztulását, mert teljesen elvarázsolta a hely. Payne 2004-ben hallott először a szigetről, amikor elhagyatott városi elmegyógyintézetekről készített sorozatot. Az azóta eltelt 10 évben mindig visszajár, és dokumentálja North Brother Island jelenlegi állapotát.
A fotóriporter most adott ki albumot a szigetről, aminek a címe North Brother Island: The Last Unknown Place in New York City (North Brother Island: az utolsó ismeretlen hely New York-ban). Payne félelmetes, és magával ragadó képeket készített például a régi Tüdővész Pavilonról, a gazzal benőtt háztetőkről és kompkikötőről.
A fotós nemcsak fényképezett, hanem a régi lakók nyomára is rábukkant. Talált például egy 1930-as évekbeli nyelvtankönyvet, a karanténban lévő betegek falfirkáit, 1961-es telefonkönyvet, és röntgengépet.
Payne elmondta, hogy a növényzet néhol annyira sűrű a szigeten, hogy olykor bozótvágó késsel tudott csak magának utat törni. A fotóriporter szerint azért is fontos North Brother Island, mert szerinte hamarosan minden vízparti településre, így New Yorkra is, ilyen sors vár.
(Forrás: ameriport.hu)
Hozzászólások