Horrortörténetet rejt a gyerekjáték háttere
Nagyon szeretik a gyerekek a Kagome-kagome nevű játékot.
Első hallásra ártalmatlannak tűnhet a Kagome-kagome, aminek a japán nevét leginkább „körbekerítelek, körbekerítelek” kifejezésre lehet lefordítani. A szabályok változatosak. A legismertebb verzió szerint a játékosok körülállják a mozdulatlanul álló társukat, miközben egy dalt énekelnek, ami „bekerítelek, bekerítelek”-kel kezdődik.
A körbeállók megpróbálják megijeszteni a mozdulatlan játékost úgy, hogy hirtelen mozdulatot tesznek, ijesztő arcot vágnak, vagy bizarr hangokat adnak ki. Ha a középen álló megrezzen, akkor veszített.
Azt, hogy a Kagome-kagome mióta létezik, senki sem tudja, ám az ismeretes, hogy a legfélelmetesebb Kagome-kagome játék 1942-ből, egy árvaházból ered. A dokumentáció szerint a nácik megszálltak egy elhagyatott árvaházat Japánban, ahol titkos kísérleteket végeztek az árvákon.
Mint tudjuk, a nácik szerettek embereken kísérletezni, de ezeket a műveleteket Németországon kívül végezték, hogy elkerüljék a negatív visszhangot. A nácik a halhatatlansággal is kísérleteztek, amihez fiatalokat használtak fel.
A terv állítólag az volt, hogy megváltoztatják az agy struktúráját, hogy ezzel állítsák meg az öregedést. A kísérletek során rengeteg embert meggyilkoltak, akiket az árvaházhoz közeli erdőben, jelöletlen sírokba ástak el.
Állítólag egyszer sikert értek el egy kislányon, akinek a műtét közben megállt a szíve, de elektrosokkal visszahozták az életbe. A kislány többször meghalt álmában, de könnyedén sikerült újraéleszteni, ezért több gyereken is kipróbálták a beavatkozást.
Ekkor került a képbe a Kagome-kagome játék. Az operációk után a gyerekek könnyedén beszélgettek az orvosokkal, de később csak átszellemült mosollyal az arcukon lézengtek a folyosókon. Amikor a gyerekek egyedül maradtak az orvosokkal, akkor az arckifejezésük megváltozott, és igazi, mély gyűlölet sugárzott róluk. Gyakran körbekerítették a felvigyázókat, miközben a Kagome-kagomét ismételgették.
A háború végével a kísérleteknek is vége szakadt. A legtöbb orvos elment az árvaházból, amelynek sötét titkairól nem tudtak a Szövetségesek. Amikor a Szövetséges erők beléptek, akkor a gyerekek velük is eljátszották a kagomét. Napjainkban az árvaház teljesen elhagyatott, ugyanis a helyiek a közelébe sem mernek menni, mert attól félnek, hogy a gyerekek még mindig bent vannak. Nem a szellemektől félnek, hanem attól, hogy a gyerekek nagyon is, hogy élnek.
Néhány bátor látogató arról beszélt, hogy találkoztak a gyerekekkel, akik egész normálisnak néznek ki, de az arckifejezésük átszellemült, a bőrük pedig tele van hegekkel. Állítólag a gyerekek behívják játszani a látogatókat, akik, ha megrezzenek, veszítenek.
(Forrás: bizzarium.com)
Első hallásra ártalmatlannak tűnhet a Kagome-kagome, aminek a japán nevét leginkább „körbekerítelek, körbekerítelek” kifejezésre lehet lefordítani. A szabályok változatosak. A legismertebb verzió szerint a játékosok körülállják a mozdulatlanul álló társukat, miközben egy dalt énekelnek, ami „bekerítelek, bekerítelek”-kel kezdődik.A körbeállók megpróbálják megijeszteni a mozdulatlan játékost úgy, hogy hirtelen mozdulatot tesznek, ijesztő arcot vágnak, vagy bizarr hangokat adnak ki. Ha a középen álló megrezzen, akkor veszített.
Azt, hogy a Kagome-kagome mióta létezik, senki sem tudja, ám az ismeretes, hogy a legfélelmetesebb Kagome-kagome játék 1942-ből, egy árvaházból ered. A dokumentáció szerint a nácik megszálltak egy elhagyatott árvaházat Japánban, ahol titkos kísérleteket végeztek az árvákon.
Mint tudjuk, a nácik szerettek embereken kísérletezni, de ezeket a műveleteket Németországon kívül végezték, hogy elkerüljék a negatív visszhangot. A nácik a halhatatlansággal is kísérleteztek, amihez fiatalokat használtak fel.
A terv állítólag az volt, hogy megváltoztatják az agy struktúráját, hogy ezzel állítsák meg az öregedést. A kísérletek során rengeteg embert meggyilkoltak, akiket az árvaházhoz közeli erdőben, jelöletlen sírokba ástak el.
Állítólag egyszer sikert értek el egy kislányon, akinek a műtét közben megállt a szíve, de elektrosokkal visszahozták az életbe. A kislány többször meghalt álmában, de könnyedén sikerült újraéleszteni, ezért több gyereken is kipróbálták a beavatkozást.Ekkor került a képbe a Kagome-kagome játék. Az operációk után a gyerekek könnyedén beszélgettek az orvosokkal, de később csak átszellemült mosollyal az arcukon lézengtek a folyosókon. Amikor a gyerekek egyedül maradtak az orvosokkal, akkor az arckifejezésük megváltozott, és igazi, mély gyűlölet sugárzott róluk. Gyakran körbekerítették a felvigyázókat, miközben a Kagome-kagomét ismételgették.
A háború végével a kísérleteknek is vége szakadt. A legtöbb orvos elment az árvaházból, amelynek sötét titkairól nem tudtak a Szövetségesek. Amikor a Szövetséges erők beléptek, akkor a gyerekek velük is eljátszották a kagomét. Napjainkban az árvaház teljesen elhagyatott, ugyanis a helyiek a közelébe sem mernek menni, mert attól félnek, hogy a gyerekek még mindig bent vannak. Nem a szellemektől félnek, hanem attól, hogy a gyerekek nagyon is, hogy élnek.
Néhány bátor látogató arról beszélt, hogy találkoztak a gyerekekkel, akik egész normálisnak néznek ki, de az arckifejezésük átszellemült, a bőrük pedig tele van hegekkel. Állítólag a gyerekek behívják játszani a látogatókat, akik, ha megrezzenek, veszítenek.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások