Így vonultak a kommunisták 1967. november 7-én
Mondhatnánk, kit érdekel? Ami alul írva vagyon, az viszont érdekes lehet számunkra. Az 1917-es szovjet forradalom 50. évfordulóján így mutogatta hatalmát a kommunista rendszer.
Mondhatnánk azt is, hogy ez már kit érdekel? Hát senkit! A kommunizmus utópiája csupán egy epizód volt a szabadkőművesség sakktábláján. Noha sokkal több emberéletet követelt, mint a Hitler általi harmadik világ népirtása.
Az általunk „ünnepelt” november 7- ét az alábbi gyomorforgató képeken mutatjuk.
Itt láthatjuk az atlantizmus fészkét, amely a másik oldalon az USA-ba szinkronban folyt, míg a mai világban össze nem fonódott. Lásd napjainkban USA és Kína üzletelését.
A szabadkőművességnek mindig kellett egy eszköz, amelyen keresztül háborúkat generált és ez sikerült is neki, hiszen kettő már meg volt.
Kellett neki egy kis gazdasági válság az 1900-as évek elején, majd egy fajgyűlölő ember, aki a zsidókat támadja, Hitler személyében. Egyébként tudnunk kell, hogy Sztálin is utálta az ártatlan zsidókat és nevéhez sokkal több tömeggyilkosság köthető, mint Hitler nevéhez, hiszen ő még a fiát is a halálba küldte.
Az akkoriban készülő és a mai napokban kibontakozó atlantizmus lényege egy új világkormány, amely már készülőben van.
Albert Pike a jó öreg szabadkőműves szerint három világháború kell ahhoz, hogy a teljes hatalmat át lehessen venni.
Most azonban kanyarodjunk vissza a kommunizmushoz, amely rengeteg ember, család életét keserítette meg a posztkommunista országokban. Európa csodálatos embereit megosztották. Egyesek jóléti államban maradtak, mások a kommunizmus terrorjának voltak kitéve.
Mi így emlékezünk november 7-ére. Szánalmas csindratta. Így vallunk színt. A demokrácia nevében.
Forrás: ritkanlathatotortenelem
Hozzászólások