Indián legendákban szereplő földönkívüliek
Az ősi Amerika történeteiben találkozhatunk jó és rossz idegenekkel.
Az emberiséget mindig érdekelte, hogy mi lehet még rajta kívül az Univerzumban. A történelem során, az őseink rengeteget foglalkoztak a szellemekkel, túlvilággal és a földönkívüliekkel, ám ezek a témák még napjainkban is aktuálisak.
Habár sokan azt feltételezik, hogy az egyiptomi piramisokat az idegenek emelték, mégis az észak-amerikai indiánok legendáiból rajzolódik ki az a földönkívüli invázió, amely az egész kontinenst átfogja.
Az őslakosok legendái és ábrázolásai között nagyon sok akad, amely arról szól, hogy egy idegen civilizáció érkezett a bolygóra. A sámánok szerint az algonkin és cree indiánok történeteiből kiderül, hogy az UFO-k első hulláma még a történelmi idők előtt jelentek meg a Földön, és néhány példány még mindig az emberek között élhet.
A legendák úgy írják le a földönkívülieket, mint egy mentális élősködőt, ami megfertőzte az emberi tudatot, elhomályosította a lelkiismeret hangját, ezzel önzővé változtatva az embereket, akik megpróbálták eltiporni egymást, gyilkoltak és életenergiával táplálkozó szörnyekké váltak. Az idegenek célja tehát az volt, hogy kegyetlenség váltsa fel az erkölcsöt és a szeretetet.
Az amerikai őslakosok szerint akkor terjed a legjobban a parazita, ha sok ember él együtt egy helyen, például a városokban. Az algonkinok és cree indiánok emberevő teremtménye, a Wendingo története is idekapcsolódik.
A földönkívüliek második hulláma már az emberek megmentésére érkezett. Ezek az idegenek részben azokat az embereket telepítette a Földre, akik képesek megőrizni az univerzális szeretetet, az élet tiszteletét. Az érkezésük másik oka az volt, hogy rendbe hozzák a fertőzött kultúrákat, de ezzel elbuktak, mert a városokban élő emberekbe túlságosan mélyen beleivódott a vérengzés, a kegyetlenség.
A földönkívüliek látták, hogy nem tehetnek semmit az emberekért, s mivel háborúzni nem akartak, ezért távoztak Közép- és Dél-Amerikából. Nem tűntek el azonban nyom nélkül, hiszen a maják, aztékok és inkák sokáig használták az égi tudást, ám a spanyol hódítások mindent megváltoztattak.
Az észak-amerikai indián kultúrák közül a kanadaiak is őriznek néhány földönkívüliekről szóló legendát. Ők olyan égi emberekről beszélnek, akik Földre érkezve megtanították az embereknek, amit tudniuk kell, majd hazamentek a saját égi otthonunkba.
Az Egyesült Államok délnyugati részén, a mai Colorado államban található a Mesa Verde nevű nemzeti park, aminek a területén éltek az asanazi indiánok, akiknek a neve navaho nyelven azt jelenti, hogy ősi idegenek. Az asanazi indiánok időszámításunk előtt 185 környékén jelentek meg, majd időszámításunk után 1300-ban nyomtalanul eltűntek. Az őslakos jellegzetes falvakban éltek, ugyanis a speciális házaikat kiugró sziklaperemekre, barlangokba építették
Az indiánok eltűnése igazán rejtélyes, mert a kiürült falvakban úgy tűnik, mintha sietve, minden használati tárgyat hátrahagyva távoztak volna. További furcsaság, hogy az asanazik sziklarajzain olyan alakok láthatóak, akiknek két szarva van, és dogonok nommóira emlékeztetnek, emellett tipikus repülő csészealjak, galaxisok, aránytalanul nagy szemek, idegenszerű humanoidok, szkafanderes és sisakos alakok is felbukkannak.
A területen végzett feltárások bebizonyították, hogy az indiánok hajlamosak voltak a kannibalizmusra, ám a későbbi leszármazottjaik, a hopik már minden életet tiszteletben tartottak.
A hopik sziklavéseteiben szintén megjelentek a csészealjak. Ők ma is abban hisznek, hogy az égből érkeztek hozzájuk a tanítók, akiknek a tudásukat, hagyományaikat köszönhetik, és nem titkolják, hogy visszavárják őket. Más észak-amerikai indiánok abban hisznek, hogy tulajdonképpen az emberiség is földönkívüli, mert egy túlnépesedett bolygóról telepítették át ide őket.
Ha múltban tényleg megszállták a Földet a mentális paraziták, akkor valószínű, hogy azok Közép-Amerikában csaptak le, és elsősorban a maja, azték és tolték nagyvárosait szállták meg, hiszen ezeken a népeknek a hitvilágában kulcsszerepet kaptak a növényi eredetű drogok, a brutális kínzások és véres, gyomorforgató emberáldozatok, míg más kultuszokban, ahol szintén az égből érkezett a tudás, a bölcsesség, békeszeretet kapott nagy hangsúlyt.
Ahogy az amerikai kontinensen egyre délebbre haladunk, úgy találunk egyre ijesztőbb földönkívüli emlékeket. Erre nyújtanak jó példát a mexikói indián törzsi legendák, amelyek arról szólnak, hogy az égből érkező földönkívüliek embereket raboltak el.
A közép-amerikai indián történetek már arról beszélnek, hogy bölcs és barátságos idegenek, valamint fehér bőrű, szakállas öregemberként megjelenő Kecalkoatl, vagy maja nevén Kukulkán azért érkezett hozzájuk, hogy rávegyék őket, hogy hagyjanak fel a véres rituálékkal, emberáldozatokkal, ám az indiánok ezt nem akarták, ezért ellenségesen fogadták a vendégeket.
A hátborzongató kultuszra jó példa a maják szokása, ugyanis ők abban hittek, hogy a gyermekáldozatok könnyen garantálni fogják az esőt, ezért képesek voltak kitépni a gyerekek körmeit, hogy minél több legyen a csapadék, ami kellett a mezőgazdasághoz. Ezek után nem meglepő, ha a papok nem kértek a békét, szeretet hirdető idegenekből.
Az ellenséges fogadtatás ellenére Kukulkán az indiánokkal maradt, és átadta nekik, amit tudott. Ebből eredeztetjük a maják misztikus tudását, így például a ma is híres maja naptárt, ami rendkívül pontosan jelzi az égitestek mozgását, ráadásul olyan planéták is szerepelnek ebben, amelyeket akkoriban nem is ismerhettek az emberek.
A maja építészetről is rengeteg könyvet lehet írni, a művészeti emlékek között pedig akad olyan repülő szerkezet, amelyet emberek vezetnek. A jelenkori repülőgépekre hajazó szerkezetek az aztékoknál figyelhető meg, míg UFO ábrázolás a toltékoknál is sokszor előfordult.
A maja kristálykoponyák körül is sok a rejtély. Sokan egyszerű csalásnak bélyegzik azokat, ám a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a koponyák olyan anyagból készültek, amit napjainkban nem ismernek a szakemberek.
A kristálykoponyák elkészítéséhez több száz év kelhetett. Ha generációk dolgoztak rajta, még akkor sem lehet megmagyarázni, hogy milyen technikával sikerült úgy megformázni a kristálygömböt, hogy az épségben maradt.
A koponyák körül sokan tapasztaltak már furcsa jelenségeket. Előfordult, hogy a szemgödrökben ősi városok bukkantak fel, míg máskor hangokat, szagokat bocsátottak ki magukból, vagy egyszerűen hipnotizálták az embereket. Volt, aki arról beszélt, hogy a kristálykoponyák gyógyítanak, emiatt lehetséges, hogy a jót akaró idegenek hagyták itt.
Az Inka Birodalomban is megjelent az égből érkező, fehér bőrű, szakállas földönkívüli, akit sokan Virakocsával, a főistennel azonosítanak. Az inkák egyébként is úgy tekintettek magukra, mint félig isten, félig ember teremtményekre.
Az inkák sokat tanultak az istentől, ám a tudásokat nem a jóra használták, hanem arra, hogy leigázzanak más törzseket, és létrehozzák a hatalmas, jól szervezett birodalmukat. Habár az emberáldozat megszokott gyakorlat volt a történelemben, mégis az inkáknak sikerült ezt a lehető legszörnyűbb módon tenni, hiszen megitták az áldozatok vérét, akik gyakran gyerekek voltak.
A legendák ismeretében új megvilágításba kerül az a rejtély, hogy miért tűntek el nyomtalanul a Földről ezek a hatalmas civilizációk, hiszen saját magukat pusztították el azzal, hogy nem hallgattak a jó idegenekre, akik a békét hirdették, hanem maradtak a kegyetlenkedésnél, ami a vesztüket okozta.
Habár a vérengző népek várták a fehér bőrű, szakállas idegen visszatérését, mégis helyette a spanyolok jöttek, akik új tudást nem hoztak magukkal, és a béke is távol állt tőlük. A hódítok látták, hogy ezek a fejlett civilizációk milyen brutális kultúra szerint élnek, ezért rájuk fogták, hogy az ördöggel cimborálnak, ami máris lehetővé tette, hogy büntetlenül kifoszthassák őket, és eltöröljék őket a Föld felszínéről.
A spanyolok azonban egyáltalán nem voltak tisztábbak, civilizáltabbak, mint a maják, inkák, vagy aztékok, hiszen mindent elpusztítottak, amiből megismerhetnénk az ősi tudást, amire pedig egyre nagyobb szüksége lenne a mai világnak, ami egyre gyorsabban rohan a vesztébe.
(Forrás: noiportal.hu)
Az emberiséget mindig érdekelte, hogy mi lehet még rajta kívül az Univerzumban. A történelem során, az őseink rengeteget foglalkoztak a szellemekkel, túlvilággal és a földönkívüliekkel, ám ezek a témák még napjainkban is aktuálisak.Habár sokan azt feltételezik, hogy az egyiptomi piramisokat az idegenek emelték, mégis az észak-amerikai indiánok legendáiból rajzolódik ki az a földönkívüli invázió, amely az egész kontinenst átfogja.
Az őslakosok legendái és ábrázolásai között nagyon sok akad, amely arról szól, hogy egy idegen civilizáció érkezett a bolygóra. A sámánok szerint az algonkin és cree indiánok történeteiből kiderül, hogy az UFO-k első hulláma még a történelmi idők előtt jelentek meg a Földön, és néhány példány még mindig az emberek között élhet.
A legendák úgy írják le a földönkívülieket, mint egy mentális élősködőt, ami megfertőzte az emberi tudatot, elhomályosította a lelkiismeret hangját, ezzel önzővé változtatva az embereket, akik megpróbálták eltiporni egymást, gyilkoltak és életenergiával táplálkozó szörnyekké váltak. Az idegenek célja tehát az volt, hogy kegyetlenség váltsa fel az erkölcsöt és a szeretetet.
Az amerikai őslakosok szerint akkor terjed a legjobban a parazita, ha sok ember él együtt egy helyen, például a városokban. Az algonkinok és cree indiánok emberevő teremtménye, a Wendingo története is idekapcsolódik.
A földönkívüliek második hulláma már az emberek megmentésére érkezett. Ezek az idegenek részben azokat az embereket telepítette a Földre, akik képesek megőrizni az univerzális szeretetet, az élet tiszteletét. Az érkezésük másik oka az volt, hogy rendbe hozzák a fertőzött kultúrákat, de ezzel elbuktak, mert a városokban élő emberekbe túlságosan mélyen beleivódott a vérengzés, a kegyetlenség.
A földönkívüliek látták, hogy nem tehetnek semmit az emberekért, s mivel háborúzni nem akartak, ezért távoztak Közép- és Dél-Amerikából. Nem tűntek el azonban nyom nélkül, hiszen a maják, aztékok és inkák sokáig használták az égi tudást, ám a spanyol hódítások mindent megváltoztattak.
Az észak-amerikai indián kultúrák közül a kanadaiak is őriznek néhány földönkívüliekről szóló legendát. Ők olyan égi emberekről beszélnek, akik Földre érkezve megtanították az embereknek, amit tudniuk kell, majd hazamentek a saját égi otthonunkba.Az Egyesült Államok délnyugati részén, a mai Colorado államban található a Mesa Verde nevű nemzeti park, aminek a területén éltek az asanazi indiánok, akiknek a neve navaho nyelven azt jelenti, hogy ősi idegenek. Az asanazi indiánok időszámításunk előtt 185 környékén jelentek meg, majd időszámításunk után 1300-ban nyomtalanul eltűntek. Az őslakos jellegzetes falvakban éltek, ugyanis a speciális házaikat kiugró sziklaperemekre, barlangokba építették
Az indiánok eltűnése igazán rejtélyes, mert a kiürült falvakban úgy tűnik, mintha sietve, minden használati tárgyat hátrahagyva távoztak volna. További furcsaság, hogy az asanazik sziklarajzain olyan alakok láthatóak, akiknek két szarva van, és dogonok nommóira emlékeztetnek, emellett tipikus repülő csészealjak, galaxisok, aránytalanul nagy szemek, idegenszerű humanoidok, szkafanderes és sisakos alakok is felbukkannak.
A területen végzett feltárások bebizonyították, hogy az indiánok hajlamosak voltak a kannibalizmusra, ám a későbbi leszármazottjaik, a hopik már minden életet tiszteletben tartottak.
A hopik sziklavéseteiben szintén megjelentek a csészealjak. Ők ma is abban hisznek, hogy az égből érkeztek hozzájuk a tanítók, akiknek a tudásukat, hagyományaikat köszönhetik, és nem titkolják, hogy visszavárják őket. Más észak-amerikai indiánok abban hisznek, hogy tulajdonképpen az emberiség is földönkívüli, mert egy túlnépesedett bolygóról telepítették át ide őket.
Ha múltban tényleg megszállták a Földet a mentális paraziták, akkor valószínű, hogy azok Közép-Amerikában csaptak le, és elsősorban a maja, azték és tolték nagyvárosait szállták meg, hiszen ezeken a népeknek a hitvilágában kulcsszerepet kaptak a növényi eredetű drogok, a brutális kínzások és véres, gyomorforgató emberáldozatok, míg más kultuszokban, ahol szintén az égből érkezett a tudás, a bölcsesség, békeszeretet kapott nagy hangsúlyt.
Ahogy az amerikai kontinensen egyre délebbre haladunk, úgy találunk egyre ijesztőbb földönkívüli emlékeket. Erre nyújtanak jó példát a mexikói indián törzsi legendák, amelyek arról szólnak, hogy az égből érkező földönkívüliek embereket raboltak el.A közép-amerikai indián történetek már arról beszélnek, hogy bölcs és barátságos idegenek, valamint fehér bőrű, szakállas öregemberként megjelenő Kecalkoatl, vagy maja nevén Kukulkán azért érkezett hozzájuk, hogy rávegyék őket, hogy hagyjanak fel a véres rituálékkal, emberáldozatokkal, ám az indiánok ezt nem akarták, ezért ellenségesen fogadták a vendégeket.
A hátborzongató kultuszra jó példa a maják szokása, ugyanis ők abban hittek, hogy a gyermekáldozatok könnyen garantálni fogják az esőt, ezért képesek voltak kitépni a gyerekek körmeit, hogy minél több legyen a csapadék, ami kellett a mezőgazdasághoz. Ezek után nem meglepő, ha a papok nem kértek a békét, szeretet hirdető idegenekből.
Az ellenséges fogadtatás ellenére Kukulkán az indiánokkal maradt, és átadta nekik, amit tudott. Ebből eredeztetjük a maják misztikus tudását, így például a ma is híres maja naptárt, ami rendkívül pontosan jelzi az égitestek mozgását, ráadásul olyan planéták is szerepelnek ebben, amelyeket akkoriban nem is ismerhettek az emberek.
A maja építészetről is rengeteg könyvet lehet írni, a művészeti emlékek között pedig akad olyan repülő szerkezet, amelyet emberek vezetnek. A jelenkori repülőgépekre hajazó szerkezetek az aztékoknál figyelhető meg, míg UFO ábrázolás a toltékoknál is sokszor előfordult.
A maja kristálykoponyák körül is sok a rejtély. Sokan egyszerű csalásnak bélyegzik azokat, ám a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a koponyák olyan anyagból készültek, amit napjainkban nem ismernek a szakemberek.A kristálykoponyák elkészítéséhez több száz év kelhetett. Ha generációk dolgoztak rajta, még akkor sem lehet megmagyarázni, hogy milyen technikával sikerült úgy megformázni a kristálygömböt, hogy az épségben maradt.
A koponyák körül sokan tapasztaltak már furcsa jelenségeket. Előfordult, hogy a szemgödrökben ősi városok bukkantak fel, míg máskor hangokat, szagokat bocsátottak ki magukból, vagy egyszerűen hipnotizálták az embereket. Volt, aki arról beszélt, hogy a kristálykoponyák gyógyítanak, emiatt lehetséges, hogy a jót akaró idegenek hagyták itt.
Az Inka Birodalomban is megjelent az égből érkező, fehér bőrű, szakállas földönkívüli, akit sokan Virakocsával, a főistennel azonosítanak. Az inkák egyébként is úgy tekintettek magukra, mint félig isten, félig ember teremtményekre.
Az inkák sokat tanultak az istentől, ám a tudásokat nem a jóra használták, hanem arra, hogy leigázzanak más törzseket, és létrehozzák a hatalmas, jól szervezett birodalmukat. Habár az emberáldozat megszokott gyakorlat volt a történelemben, mégis az inkáknak sikerült ezt a lehető legszörnyűbb módon tenni, hiszen megitták az áldozatok vérét, akik gyakran gyerekek voltak.
A legendák ismeretében új megvilágításba kerül az a rejtély, hogy miért tűntek el nyomtalanul a Földről ezek a hatalmas civilizációk, hiszen saját magukat pusztították el azzal, hogy nem hallgattak a jó idegenekre, akik a békét hirdették, hanem maradtak a kegyetlenkedésnél, ami a vesztüket okozta.
Habár a vérengző népek várták a fehér bőrű, szakállas idegen visszatérését, mégis helyette a spanyolok jöttek, akik új tudást nem hoztak magukkal, és a béke is távol állt tőlük. A hódítok látták, hogy ezek a fejlett civilizációk milyen brutális kultúra szerint élnek, ezért rájuk fogták, hogy az ördöggel cimborálnak, ami máris lehetővé tette, hogy büntetlenül kifoszthassák őket, és eltöröljék őket a Föld felszínéről.A spanyolok azonban egyáltalán nem voltak tisztábbak, civilizáltabbak, mint a maják, inkák, vagy aztékok, hiszen mindent elpusztítottak, amiből megismerhetnénk az ősi tudást, amire pedig egyre nagyobb szüksége lenne a mai világnak, ami egyre gyorsabban rohan a vesztébe.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások