Jeanne d’Arc, az „orléans-i szűz” története
Ki volt a franciák szent nemzeti hőse, akit 19 évesen boszorkánysággal vádoltak, és kivégeztek?
Történelemből talán hallottunk pár szót Jeanne d’Arc életéről, ám az valószínűleg egyáltalán nem mondott el mindent arról a francia parasztlányról, aki a százéves háború idején vezette a harcot az angolok ellen, hogy felszabadítsa a francia népet.
Jeanne d’Arc Isten hírnöke volt, hiszen látomásokon keresztül tudta, hogy mi fog történni, ám ezt akkoriban nem nézték jó szemmel, ezért a nőt boszorkánysággal vádolták, majd 19 éves korában máglyán megégették.
Franciaországban 1337-ben robbant ki a háború, mert folyamatosan vita volt abból, hogy ki üljön a francia trónra. A harcok főleg francia földön folytak, emiatt az angolok jelentős károkat okoztak a francia gazdaságban. A helyzetet súlyosbította, hogy a nemesség, a hercegek és az uralkodók között is viszály dúlt.
Ennek az eredménye az lett, hogy 1429-re Franciaország háromnegyede angol kézre került. Az angolok következő célpontja Orleáns volt, a Loire vidéken fekvő, független francia város. A veszély most már hatalmasnak számított, hiszen Franciaország egésze angol kézre került volna, ha Orleáns elbukik.
Ekkor került a képbe Jeanne d’Arc, aki 1412 körül született Jacques d'Arc és Isabelle Romée lányaként Domrémy-ben. Jeanne d’Arc eleinte teljesen átlagos parasztlány volt, aki szeretet táncolni.
A történelem szerint csak 12 éves volt, amikor az első látomást kapta. Ebben a vízióban azt látta, hogy egyedül áll a mezőn, és valaki beszél hozzá. Amikor a látomásnak vége lett, akkor Jeanne d’Arc sírva fakadt örömében.
A lány úgy gondolta, hogy Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit beszélt hozzá, és arra kérték, hogy űzze el az angolokat az országból, valamint vezesse el és óvja meg a trónörököst Reimsbe a koronázásig.
Jeanne d’Arc egész életében kapta a látomásokat, amelyeken keresztül tanácsokat kapott, hogy mit tegyen a külső és belső harcaiban. A jelenésekben állítólag maga Isten kérte, hogy szabadítsa fel Franciaországot.
Amikor a lány 16 éves volt, akkor jóslatot kapott arról, hogy a hadiszerencse megfordul Orléans közelében. A látomás beteljesült, ezért Vaucouleursban található helyőrség vezetője gróf Robert de Baudricourt, megengedte, hogy Jeanne d’Arc Chinonba menjen és találkozzon VII. Károllyal.
A látnok már ekkor férfinak álcázta magát, hogy így előzze meg az erőszakos férfiak molesztálását. Ez alatt Károly anyósa, Aragóniai Jolán annyi pénzt küldött Orléanshoz, amennyi elég volt egy felmentő seregre.
A lovagi felszerelésbe öltözött Jeanne d’Arc a hadsereggel tartott fehér páncélban, karddal, lóval, zászlóval. Ez az öltözet azt a célt szolgálta, hogy a lány fontos személynek tűnjön, ám a legfontosabb cél az volt, hogy Jeanne d’Arc megőrizze a szüzességét, hiszen egyik katona sem találta volna túl kívánatosnak a páncélos, rövidre nyírt hajú hölgyet abban a korban.
Károly tanácsadói attól féltek, hogy Jeanne d’Arc nem igazi hívő, hanem eretnek, boszorkány, ezért még azzal is vádolhatták volna Károlyt, hogy maga a Sátán adta neki a trónt. A trónörökös annak érdekében, hogy ezt elkerülje, leellenőriztette a lányt, akiről 1429 áprilisában Poitersben a vizsgálóbizottság kiderítette, hogy kifogástalan életet él, becsületes, alázatos, hívő keresztény, és erényes.
Jeanne d’Arc 1429. április 29-én érkezett meg Orléans ostromához, ahol Jean d'Orléans, az orléans-i hercegi család megbízott vezetője eleinte távol tartotta a haditanácstól, és nem értesítette, ha a sereg harcolni ment.
A megbízott vezető azonban nem érte el ezzel a célját, mert Jeanne d’Arc ott volt a legtöbb tanácson és összecsapásban. A nő tiszttársai becsülték a harcászt és sikeres stratégiát még annak ellenére is, hogy Jeanne d’Arc megtiltotta nekik a káromkodást, paráználkodást, és elkergette a léha nőket a táborból.
A harcos sorra foglalta el az erődöket 1429. május elején. Saint Loup, május 4-én, Saint Jean le Blanc-t május 5-én, Saint Augustins-t május 6-án, a fő angol erődítményt a „les Tourelles”-t május 7-én.
A hihetetlen sikereket arató nőt a korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották. Erre a címre rászolgált, hiszen még azután is visszatért az utolsó rohamra, miután eltalálta a nyakán egy nyílvessző.
A harcos hamarosan meggyőzte VII. Károlyt, hogy II. Alençon János herceg mellett ő lehessen a hadsereg társparancsnoka. Emellett arra is engedélyt kért, hogy felszabadíthassa a Loire-völgy közeli hidakat, amik fontosak voltak, hiszen közeledett a koronázást. Július 16-án Reims megnyitotta kapuit. Másnap reggel pedig megtörtént a koronázás.
Jeanne d’Arc Orléans alatt nyújtott teljesítménye Jean d'Orléanst is meggyőzte, ezért ő is Jeanne d’Arc támogatójává vált. Alençon különösen hálás volt a harcosnak, akinek az életét köszönheti, mert Jeanne d’Arc figyelmeztette egy tüzérségi támadásra. Ez volt az a csata, amelyben Jeanne d’Arc másodszorra is súlyosan megsérült. Ekkor éppen a létrán mászott fel, amikor egy kőből készült ágyúgolyó nekicsapódott a sisakjának.
Szeptember 8-án elkezdődött az angol fennhatóság alatt álló Párizs felszabadítása. Itt a lábán sérült meg súlyosan a harcos, de ennek ellenére is folytatta a harcot, a csapatok irányítását egészen a csata végéig. Jeanne d’Arc következő sikere októberben volt, amikor bevette Saint-Pierre-le-Moûtiert. Ezért a sikerért nemesi címet kapott.
A következő év áprilisában Jeanne d’Arc Compiègne-be ment, hogy védekezzen az angol és burgund ostrom ellen. 1430. május 30-án parancsot adott a visszavonulásra. A harcos hagyta, hogy a csapata menjen el először, és ő maradt utoljára, ám a burgundok körbevették és egy íjász leszedte a lováról. Jeanne d’Arc fogságba esett.
Ebben a korban szokás volt, hogy a hadifogoly családja kivásárolhatta a rokont, ám Jeanne d’Arc családja egyáltalán nem úszott a pénzben. Jogos a kérdés, hogy a király miért nem tett semmit.
VII. Károly igazi hálátlanságról tett tanúbizonyságot, amikor a kisujját sem mozdította a nőért, akinek a trónját köszönhette. Jeanne d’Arc többször megpróbált megszökni, de nem járt sikerrel. Végül az angol kormány vásárolta meg a foglyot Fülöp hercegtől.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ám nem azért, mert hős volt, hanem azért, mert boszorkánysággal vádolták az egyházi hatóságnál. A Pierre Cauchon beauvais-i püspök és az egyházi törvényszék visszaeső eretnekség miatt ítélte el a hősnőt.
Jeanne d’Arc belegyezett, hogy női ruhát visel, amikor esküt tesz, ám a börtönben molesztálták, ezért újra férfiruhát öltött, hogy békén hagyják. A megfélemlített, haláltól rettegő lány végül a nyilvánosság előtt azt vallotta, hogy tévedett a bálványimádás miatt, és a Sátán szólt hozzá. A beismerés következményeként „csak” életfogytiglani börtönt kapott volna.
A szentek azonban nagyon megharagudtak a kiválasztottjukra, ezért lehordták a sárgaföldig. Gyávának, árulónak bélyegezték, aminek hatására Jeanne d’Arc hite visszatért, és visszavonta a vallomását. A büntetése így halál volt.
Jeanne d’Arc 1431. május 30-án halt máglyahalált a Rouen-i Vieux-Marche-on. Utolsó szó jogán Jézus nevét mondta. Miután a tűz kialudt, minden maradványt elégettek, nehogy valami ereklye is maradjon a nő után, akinek a hamvait a Szajnába szórták.
VII. Károly 1455-ben felkérte III. Kallixtusz pápát, hogy vizsgáltassa felül a szentszék döntését, mert a hírnevére rossz fényt vett, hogy egy eretneknek köszönheti a trónját, tehát nem a lelkiismerete szólalt meg.
Az új eljárás ártatlannak ítélte Jeanne d’Arc-ot, akit 1456. július 7-én mártírnak avattak. 1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án pedig szentté avatták. Így lett Szent Johanna egyike Franciaország kilenc védőszentjének.
Jeanne d’Arc a történelem egyik legendás alakjává vált. A róla fennmaradt források nagy része a krónikákból származik. A tárgyalásáról öt eredeti kézirat maradt fenn épségben. Ezeket a 19. században találták meg egy régi irattárban.
A történészek jelenleg is dolgoznak a rehabilitációs tárgyalás iratanyagán. Ez tartalmazza a 115 felesküdött szemtanú vallomását és az eredeti francia feljegyzéseket a büntetőtárgyalás latin nyelvű átiratához. Különböző korabeli levelek is előkerültek. Ezekből hármon szerepel a „Jehanne” aláírás.
Jeanne d’Arc komoly hatást gyakorolt az utókorra, de le kell szögezni, hogy nem volt feminista. A harcos csupán vallásos lélek volt, aki hitt abban, hogy bárki kaphat isteni küldetést, mert az nem függ a társadalmi rétegtől. Az viszont tény, hogy nagyon sok nő támogatta. VII. Károly anyósa, Aragóniai Jolán volt, aki igazolta Jeanne szüzességét és pénzelte Orléans-i útját.
Luxemburgi Johanna, annak a luxemburgi grófnak a nagynénje, aki fogságban tartotta compiègne-i elfogása után, enyhítette Jeanne d’Arc fogságának körülményeit és későbbre halasztotta az angoloknak való átadását. Burgundiai Anna, a bedfordi hercegnő, az angol kormányzó felesége pedig szűznek nyilvánította Jeanne-t a per előtti vizsgálódások alatt.
Jeanne d’Arc a mai nők számára is egy pozitív példakép, hiszen amellett, hogy igazán hitt a küldetésében, még tetterős, ambiciózus nő is volt.
(Forrás: noiporta.hu)
Történelemből talán hallottunk pár szót Jeanne d’Arc életéről, ám az valószínűleg egyáltalán nem mondott el mindent arról a francia parasztlányról, aki a százéves háború idején vezette a harcot az angolok ellen, hogy felszabadítsa a francia népet.Jeanne d’Arc Isten hírnöke volt, hiszen látomásokon keresztül tudta, hogy mi fog történni, ám ezt akkoriban nem nézték jó szemmel, ezért a nőt boszorkánysággal vádolták, majd 19 éves korában máglyán megégették.
Franciaországban 1337-ben robbant ki a háború, mert folyamatosan vita volt abból, hogy ki üljön a francia trónra. A harcok főleg francia földön folytak, emiatt az angolok jelentős károkat okoztak a francia gazdaságban. A helyzetet súlyosbította, hogy a nemesség, a hercegek és az uralkodók között is viszály dúlt.
Ennek az eredménye az lett, hogy 1429-re Franciaország háromnegyede angol kézre került. Az angolok következő célpontja Orleáns volt, a Loire vidéken fekvő, független francia város. A veszély most már hatalmasnak számított, hiszen Franciaország egésze angol kézre került volna, ha Orleáns elbukik.
Ekkor került a képbe Jeanne d’Arc, aki 1412 körül született Jacques d'Arc és Isabelle Romée lányaként Domrémy-ben. Jeanne d’Arc eleinte teljesen átlagos parasztlány volt, aki szeretet táncolni.
A történelem szerint csak 12 éves volt, amikor az első látomást kapta. Ebben a vízióban azt látta, hogy egyedül áll a mezőn, és valaki beszél hozzá. Amikor a látomásnak vége lett, akkor Jeanne d’Arc sírva fakadt örömében.
A lány úgy gondolta, hogy Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit beszélt hozzá, és arra kérték, hogy űzze el az angolokat az országból, valamint vezesse el és óvja meg a trónörököst Reimsbe a koronázásig.
Jeanne d’Arc egész életében kapta a látomásokat, amelyeken keresztül tanácsokat kapott, hogy mit tegyen a külső és belső harcaiban. A jelenésekben állítólag maga Isten kérte, hogy szabadítsa fel Franciaországot.
Amikor a lány 16 éves volt, akkor jóslatot kapott arról, hogy a hadiszerencse megfordul Orléans közelében. A látomás beteljesült, ezért Vaucouleursban található helyőrség vezetője gróf Robert de Baudricourt, megengedte, hogy Jeanne d’Arc Chinonba menjen és találkozzon VII. Károllyal.
A látnok már ekkor férfinak álcázta magát, hogy így előzze meg az erőszakos férfiak molesztálását. Ez alatt Károly anyósa, Aragóniai Jolán annyi pénzt küldött Orléanshoz, amennyi elég volt egy felmentő seregre.
A lovagi felszerelésbe öltözött Jeanne d’Arc a hadsereggel tartott fehér páncélban, karddal, lóval, zászlóval.
Károly tanácsadói attól féltek, hogy Jeanne d’Arc nem igazi hívő, hanem eretnek, boszorkány, ezért még azzal is vádolhatták volna Károlyt, hogy maga a Sátán adta neki a trónt. A trónörökös annak érdekében, hogy ezt elkerülje, leellenőriztette a lányt, akiről 1429 áprilisában Poitersben a vizsgálóbizottság kiderítette, hogy kifogástalan életet él, becsületes, alázatos, hívő keresztény, és erényes.
Jeanne d’Arc 1429. április 29-én érkezett meg Orléans ostromához, ahol Jean d'Orléans, az orléans-i hercegi család megbízott vezetője eleinte távol tartotta a haditanácstól, és nem értesítette, ha a sereg harcolni ment.
A megbízott vezető azonban nem érte el ezzel a célját, mert Jeanne d’Arc ott volt a legtöbb tanácson és összecsapásban. A nő tiszttársai becsülték a harcászt és sikeres stratégiát még annak ellenére is, hogy Jeanne d’Arc megtiltotta nekik a káromkodást, paráználkodást, és elkergette a léha nőket a táborból.A harcos sorra foglalta el az erődöket 1429. május elején. Saint Loup, május 4-én, Saint Jean le Blanc-t május 5-én, Saint Augustins-t május 6-án, a fő angol erődítményt a „les Tourelles”-t május 7-én.
A hihetetlen sikereket arató nőt a korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották. Erre a címre rászolgált, hiszen még azután is visszatért az utolsó rohamra, miután eltalálta a nyakán egy nyílvessző.
A harcos hamarosan meggyőzte VII. Károlyt, hogy II. Alençon János herceg mellett ő lehessen a hadsereg társparancsnoka. Emellett arra is engedélyt kért, hogy felszabadíthassa a Loire-völgy közeli hidakat, amik fontosak voltak, hiszen közeledett a koronázást. Július 16-án Reims megnyitotta kapuit. Másnap reggel pedig megtörtént a koronázás.
Jeanne d’Arc Orléans alatt nyújtott teljesítménye Jean d'Orléanst is meggyőzte, ezért ő is Jeanne d’Arc támogatójává vált. Alençon különösen hálás volt a harcosnak, akinek az életét köszönheti, mert Jeanne d’Arc figyelmeztette egy tüzérségi támadásra. Ez volt az a csata, amelyben Jeanne d’Arc másodszorra is súlyosan megsérült. Ekkor éppen a létrán mászott fel, amikor egy kőből készült ágyúgolyó nekicsapódott a sisakjának.
Szeptember 8-án elkezdődött az angol fennhatóság alatt álló Párizs felszabadítása. Itt a lábán sérült meg súlyosan a harcos, de ennek ellenére is folytatta a harcot, a csapatok irányítását egészen a csata végéig. Jeanne d’Arc következő sikere októberben volt, amikor bevette Saint-Pierre-le-Moûtiert. Ezért a sikerért nemesi címet kapott.
A következő év áprilisában Jeanne d’Arc Compiègne-be ment, hogy védekezzen az angol és burgund ostrom ellen. 1430. május 30-án parancsot adott a visszavonulásra. A harcos hagyta, hogy a csapata menjen el először, és ő maradt utoljára, ám a burgundok körbevették és egy íjász leszedte a lováról. Jeanne d’Arc fogságba esett.
Ebben a korban szokás volt, hogy a hadifogoly családja kivásárolhatta a rokont, ám Jeanne d’Arc családja egyáltalán nem úszott a pénzben. Jogos a kérdés, hogy a király miért nem tett semmit.
VII. Károly igazi hálátlanságról tett tanúbizonyságot, amikor a kisujját sem mozdította a nőért, akinek a trónját köszönhette. Jeanne d’Arc többször megpróbált megszökni, de nem járt sikerrel. Végül az angol kormány vásárolta meg a foglyot Fülöp hercegtől.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ám nem azért, mert hős volt, hanem azért, mert boszorkánysággal vádolták az egyházi hatóságnál. A Pierre Cauchon beauvais-i püspök és az egyházi törvényszék visszaeső eretnekség miatt ítélte el a hősnőt.Jeanne d’Arc belegyezett, hogy női ruhát visel, amikor esküt tesz, ám a börtönben molesztálták, ezért újra férfiruhát öltött, hogy békén hagyják. A megfélemlített, haláltól rettegő lány végül a nyilvánosság előtt azt vallotta, hogy tévedett a bálványimádás miatt, és a Sátán szólt hozzá. A beismerés következményeként „csak” életfogytiglani börtönt kapott volna.
A szentek azonban nagyon megharagudtak a kiválasztottjukra, ezért lehordták a sárgaföldig. Gyávának, árulónak bélyegezték, aminek hatására Jeanne d’Arc hite visszatért, és visszavonta a vallomását. A büntetése így halál volt.
Jeanne d’Arc 1431. május 30-án halt máglyahalált a Rouen-i Vieux-Marche-on. Utolsó szó jogán Jézus nevét mondta. Miután a tűz kialudt, minden maradványt elégettek, nehogy valami ereklye is maradjon a nő után, akinek a hamvait a Szajnába szórták.
VII. Károly 1455-ben felkérte III. Kallixtusz pápát, hogy vizsgáltassa felül a szentszék döntését, mert a hírnevére rossz fényt vett, hogy egy eretneknek köszönheti a trónját, tehát nem a lelkiismerete szólalt meg.
Az új eljárás ártatlannak ítélte Jeanne d’Arc-ot, akit 1456. július 7-én mártírnak avattak. 1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án pedig szentté avatták. Így lett Szent Johanna egyike Franciaország kilenc védőszentjének.
Jeanne d’Arc a történelem egyik legendás alakjává vált. A róla fennmaradt források nagy része a krónikákból származik. A tárgyalásáról öt eredeti kézirat maradt fenn épségben. Ezeket a 19. században találták meg egy régi irattárban.A történészek jelenleg is dolgoznak a rehabilitációs tárgyalás iratanyagán. Ez tartalmazza a 115 felesküdött szemtanú vallomását és az eredeti francia feljegyzéseket a büntetőtárgyalás latin nyelvű átiratához. Különböző korabeli levelek is előkerültek. Ezekből hármon szerepel a „Jehanne” aláírás.
Jeanne d’Arc komoly hatást gyakorolt az utókorra, de le kell szögezni, hogy nem volt feminista. A harcos csupán vallásos lélek volt, aki hitt abban, hogy bárki kaphat isteni küldetést, mert az nem függ a társadalmi rétegtől. Az viszont tény, hogy nagyon sok nő támogatta. VII. Károly anyósa, Aragóniai Jolán volt, aki igazolta Jeanne szüzességét és pénzelte Orléans-i útját.
Luxemburgi Johanna, annak a luxemburgi grófnak a nagynénje, aki fogságban tartotta compiègne-i elfogása után, enyhítette Jeanne d’Arc fogságának körülményeit és későbbre halasztotta az angoloknak való átadását. Burgundiai Anna, a bedfordi hercegnő, az angol kormányzó felesége pedig szűznek nyilvánította Jeanne-t a per előtti vizsgálódások alatt.
Jeanne d’Arc a mai nők számára is egy pozitív példakép, hiszen amellett, hogy igazán hitt a küldetésében, még tetterős, ambiciózus nő is volt.
(Forrás: noiporta.hu)
Hozzászólások