Ki vagy mi rombolt a barbadosi sírboltban?

A kutatók több mint kétszáz éve keresik a magyarázatot a rejtélyes barbadosi mozgó koporsókra. Hátborzongató eseményeknek voltak tanúi azok, akik a Chase család temetéseire jártak, ugyanis akárhányszor felnyitották a sírboltot, abban állandóan elmozdultak a rendezett koporsók. Az esetekre senki se talált ésszerű magyarázatot, hiszen behatolásnak soha nem volt semmi jele.

A történet 1807-ben kezdődött, amikor is Thomas Chase, barbadosi ültetvényes és rabszolgatartó, megvásárolt egy sírboltot, a sziget délnyugati részében található, Krisztus Egyház temetőben. A faragott kőből készült építményt, hatvan centis betonfal vette körül. A bejáratot nehéz márványlap zárta el, tehát komoly fizikai erő kellett ahhoz, hogy valaki elmozdítsa a helyéről.

Alig, hogy megvásárolta Chase a sírboltot, máris megtörtént az első temetés, ugyanis ugyanabban az évben elhunyt Thomasina Goddard, az egyik női rokon, akit fakoporsóban helyeztek örök nyugalomra. Őt követte egy év múlva Chase két éves kislánya.

A családfő temetésére összegyűlt gyászolók rémülten nézték a felnyitott sírboltban uralkodó káoszt, ugyanis a koporsók nem egymás mellett feküdtek, hanem Mary Anne-é fejjel lefelé, a falhoz volt támasztva. Az esetet még hátborzongatóbbá tette, hogy behatolásnak, titkos járatoknak semmi jele sem volt. A koporsókat újra sorba helyezték a földön, és lezárták. 1816-ig nem is nyúlt hozzá senki, de akkor kétszer megint fel kellett nyitni. A gyászolókat újra ugyanaz a kép fogadta. A koporsók össze-vissza voltak. Most Thomas Chase, rettenetesen nehéz, koporsója állt a falnak támasztva. Természetesen az emberek újra elrendezték a koporsókat, és remélték, hogy többé nem fordult elő a bizarr eset.

A rémes események sora idővel olyan tömeget vonzott, hogy már maga a kormányzó is kíváncsi lett, hogy mi folyik a sírboltban, ezért a következő -1819-es - temetésre ő is elment. A helyzet megint ugyanaz volt. Lord Combermere ekkor úgy döntött, hogy a végére jár az ügynek. Miután újra rendet tettek a kriptában, a kormányzó őröket rendelt a sírbolthoz, felszóratta homokkal a földet, a márványlapot bevakoltatta, és titokban Lord Combermere pecsétjét is elhelyezték a bejáraton.

Sajnos az elővigyázatosságnak semmi értelme sem volt, ugyanis 1820. április 18-án mozgolódást lehetett hallani a sírboltból, amit azonnal felnyitottak. A koporsók most is kaotikus állapotban hevertek, de érintetlen maradt mindegyik „riasztórendszer”.

A család megmaradt tagjai ekkor döntöttek úgy, hogy többé nincs szükségük a sírboltra, és szeretteiket inkább elvitették onnan a Crist Church temetőbe.

Az eseményekre már sok-sok magyarázat született, de igazából egyik sem állta meg a helyét. Egyes vélemények szerint a rabszolgák álltak bosszút a családon. Ez azért valószínűtlen, mert a rabszolgákat szabályosan kényszeríteni kellett, hogy a sírbolt közelébe menjenek.

Egy másik, tudományosabb, elmélet az ólomkoporsókban látja a megoldást, ugyanis ezek légmentesen zárnak, tehát a bomlásnak indult testekből nem tudnak szabadulni a gázok, és ezért mozogtak a koporsók.

Természetesen a természetfeletti világban hívő embereknek is megvan a maguk magyarázata, amely szerint Dorcas és Thomas lelke nem tudott nyugodni, hiszen nem természetes halált haltak.

Az ijesztő történetről csak annyit lehet biztosan tudni, hogy a mai napig nem találtak rá kellően ésszerű magyarázatot.

(Forrás: life, Hihetetlen)