Kísérteties hörgés a zaragozai épületben

Építészt, a rendőrséget, de még a hadsereget is bevonták a keresésbe, de soha senki sem találta meg a kopogó szellemet.
Ijesztő dolog rázta meg 1934-ben a spanyol sajtót, ugyanis a Palazon család arról számolt be, hogy valami földöntúli hatás keseríti meg az életüket, a Zaragoza városban található otthonukban.

A történet, amire soha senki sem talált igazi magyarázatot, ma már a „Zaragozai kopogó szellem”-ként terjedt el a világon.

Az 1930-as években a városban tapintani lehetett a feszültséget, hiszen polgárháború dúlt, ami miatt az emberek rettegtek, és rendkívül lehangoltak voltak.

A szürkeségnek azonban egy csapásra véget vetett az 1934-ben történt furcsaság, aminek a főszerepét a Gascon Gotor utcában található lakáskomplexum játszotta, amiben a Palazon család élte mindennapos életét, ám egy nap ennek vége szakadt, mert nagyon ijesztő dolgokat kezdtek tapasztalni.

A család, melynek tagjairól semmit sem lehet tudni, arról beszélt, hogy szokatlan hangjelenségeket hallanak, amelyek földöntúli hörgésekre hasonlítanak.

A jajgató, nyöszörgő jelenség először női hangon szólalt meg, majd az átment férfi hangszínbe, és néhányszor értelmes szavakat is formált, mint például azt, hogy „Mariaaaa… comeee!” (Mária gyere).

A hajmeresztő hangokat hamar megunta a család, és értesítették a tulajdonost, hogy azonnal derítse ki, hogy mi a zaj forrása, és sürgősen szüntesse azt meg. A tulajdonos ennek érdekében, a rendőrséget is bevonta az ügybe.

Az események ennyivel nem értek véget, mert az egyik nap olyan mániákusnak ható, félelmetes nevetés rázta meg az épületet, hogy az összes lakó fejvesztve kimenekült a közeli térre, és onnan próbálták megtalálni a hangforrását, miközben egymást kérdezték, hogy nem-e a lakók közül nevetett valaki. Ezután sok bérlő többé nem volt hajlandó betenni a lábát a komplexumba.

Egyes állítások szerint, amikor kihívták a rendőrséget, akkor többen is hallani vélték azt, ahogy a kopogó szellem üvöltve, gyávának nevezi őket.

A nyomozás során a gyanú hamarosan egy kandallóra esett, amivel kapcsolatos ijesztő élményéről Pascuala Alcocer mesélt. A házban cselédként dolgozó nő beszámolója szerint, az egyik nap, amikor hazaért, jajgató hangot hallott a kandalló felől, ahogy valaki azt mondja „Ez fáj”.

Alcocer annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt és kirohant a helyiségből, ám a hang újra megszólalt, és most fényt követelt, mert nem látott.

A rejtélyes történetet ezután kapta fel a spanyol sajtó, aminek következményeként különböző szakértők, ügynökök, építészek, mérnökök lepték el a házat. Végignéztek minden vezetéket, gázcsövet, a padlót is felszedték, tehát szabályosan szétrobbantották a házat, de mégsem találtak semmit, ami a rejtélyes hangra utalt volna.

A történetet a spanyol média után, a világsajtó is felkapta, úgyhogy még több ember érkezett, hogy legalább egyszer hallják a horrorisztikus hangot. Akadtak olyanok, akik szabályosan könyörögtek a falakhoz, hogy szólaljon meg az igazi gonoszságnak vélt, paranormális jelenség.

A hadsereg is megjelent az épületnél, de ők nem a hangokat akarták hallani, hanem ki akarták deríteni, hogy mi folyik a komplexumban, de ők sem jártak sikerrel, ezért lezárták a házat, és nem engedték be a lakókat. Aki mégis be akart menni, az csak katonai felügyelet mellett tehette azt meg.

Mivel teltek és múltak a hetek, a rendőrségre egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy ideje lenne már lezárniuk az ügyet. Ekkor került elő újra Pascuala neve, akire rásütötték, hogy az egész jelenségnek ő az okozója.

Ezt a véleményt megerősítette egy híres pszichiáter is, aki szerint a nő nem volt beszámítható, és tudatalatti hasbeszéléssel, hisztériarohamokkal idézte elő a kísérteties hangokat.

Sokan meg is elégedettek ezzel a magyarázattal, ám egy nap elküldték Pascualat a közeli tóhoz, és a hörgő hang akkor is megszólalt a házban, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy ne bélyegezzék csalónak a nőt.

A rejtélyes hang egyébként olykor kifejezetten fenyegető volt. A nyomozás során többször is megfenyegette a rendőröket, hogy megöli őket. Máskor egy építészre hozta a frászt azzal, hogy megmondta, hogy pontosan hány centiméter a konyha egy része.

Az építész annyira megrémült, hogy hanyatt-homlok menekült az épületből, még a szerszámaival sem foglalkozott.

A ház tulajdonosának a fia, Arturo Grijalba, életében többször is beszélt a közel két hónapig tartó eseményről, aminek idején még kisfiú volt. Egyszer ő is megtapasztalta, hogy milyen, ha hozzászól a rémisztő hang.

A Grijalba egyik nap belógott a konyhába, hogy körülnézzen, majd rémülten szólt az apjának, hogy menjenek innen, mert ez a valami megőrült, ám erre a hang kijavította, hogy „Nem őrült, fiatalember”. Grijalba elmondta, hogy még életében nem félt annyira, mint abban a pillanatban.

Miután a hang elhallgatott, az ügyet végleg lezárták. A felelősnek Pascualat kiáltották ki, aki lehet, hogy tényleg elmebeteg volt, de valószínűbb, hogy csak azért sütötték rá a csaló jelzőt, hogy lezárhassák a nyomozást, és a sajtó is „jóllakjon”.

Hogy csak városi legenda, technikai trükk, vagy egy hisztériás nő keltette hangokról volt-e szó az épületben, azt soha senki se fogja már kideríteni, ugyanis az épületet évtizedekkel ezelőtt lebontották pont azért, hogy soha többé ne térjen vissza a „hang”.

Az egykori zaragozai lakáskomplexum helyén, ma már a „Duende”  nevű új komplexum áll, ami egyértelműen utal az 1930-as években lezajló eseményekre.

(Forrás: Legendavadász)