Kísérteties hörgés a zaragozai épületben
Építészt, a rendőrséget, de még a hadsereget is bevonták a keresésbe, de soha senki sem találta meg a kopogó szellemet. 
Ijesztő dolog rázta meg 1934-ben a spanyol sajtót, ugyanis a Palazon család arról számolt be, hogy valami földöntúli hatás keseríti meg az életüket, a Zaragoza városban található otthonukban.
A történet, amire soha senki sem talált igazi magyarázatot, ma már a „Zaragozai kopogó szellem”-ként terjedt el a világon.
Az 1930-as években a városban tapintani lehetett a feszültséget, hiszen polgárháború dúlt, ami miatt az emberek rettegtek, és rendkívül lehangoltak voltak.
A szürkeségnek azonban egy csapásra véget vetett az 1934-ben történt furcsaság, aminek a főszerepét a Gascon Gotor utcában található lakáskomplexum játszotta, amiben a Palazon család élte mindennapos életét, ám egy nap ennek vége szakadt, mert nagyon ijesztő dolgokat kezdtek tapasztalni.
A család, melynek tagjairól semmit sem lehet tudni, arról beszélt, hogy szokatlan hangjelenségeket hallanak, amelyek földöntúli hörgésekre hasonlítanak.
A jajgató, nyöszörgő jelenség először női hangon szólalt meg, majd az átment férfi hangszínbe, és néhányszor értelmes szavakat is formált, mint például azt, hogy „Mariaaaa… comeee!” (Mária gyere).
A hajmeresztő hangokat hamar megunta a család, és értesítették a tulajdonost, hogy azonnal derítse ki, hogy mi a zaj forrása, és sürgősen szüntesse azt meg.
Az események ennyivel nem értek véget, mert az egyik nap olyan mániákusnak ható, félelmetes nevetés rázta meg az épületet, hogy az összes lakó fejvesztve kimenekült a közeli térre, és onnan próbálták megtalálni a hangforrását, miközben egymást kérdezték, hogy nem-e a lakók közül nevetett valaki. Ezután sok bérlő többé nem volt hajlandó betenni a lábát a komplexumba.
Egyes állítások szerint, amikor kihívták a rendőrséget, akkor többen is hallani vélték azt, ahogy a kopogó szellem üvöltve, gyávának nevezi őket.
A nyomozás során a gyanú hamarosan egy kandallóra esett, amivel kapcsolatos ijesztő élményéről Pascuala Alcocer mesélt. A házban cselédként dolgozó nő beszámolója szerint, az egyik nap, amikor hazaért, jajgató hangot hallott a kandalló felől, ahogy valaki azt mondja „Ez fáj”.
Alcocer annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt és kirohant a helyiségből, ám a hang újra megszólalt, és most fényt követelt, mert nem látott.
A rejtélyes történetet ezután kapta fel a spanyol sajtó, aminek következményeként különböző szakértők, ügynökök, építészek, mérnökök lepték el a házat. Végignéztek minden vezetéket, gázcsövet, a padlót is felszedték, tehát szabályosan szétrobbantották a házat, de mégsem találtak semmit, ami a rejtélyes hangra utalt volna.
A történetet a spanyol média után, a világsajtó is felkapta, úgyhogy még több ember érkezett, hogy legalább egyszer hallják a horrorisztikus hangot. Akadtak olyanok, akik szabályosan könyörögtek a falakhoz, hogy szólaljon meg az igazi gonoszságnak vélt, paranormális jelenség.
A hadsereg is megjelent az épületnél, de ők nem a hangokat akarták hallani, hanem ki akarták deríteni, hogy mi folyik a komplexumban, de ők sem jártak sikerrel, ezért lezárták a házat, és nem engedték be a lakókat. Aki mégis be akart menni, az csak katonai felügyelet mellett tehette azt meg.
Mivel teltek és múltak a hetek, a rendőrségre egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy ideje lenne már lezárniuk az ügyet. Ekkor került elő újra Pascuala neve, akire rásütötték, hogy az egész jelenségnek ő az okozója.
Ezt a véleményt megerősítette egy híres pszichiáter is, aki szerint a nő nem volt beszámítható, és tudatalatti hasbeszéléssel, hisztériarohamokkal idézte elő a kísérteties hangokat.
Sokan meg is elégedettek ezzel a magyarázattal, ám egy nap elküldték Pascualat a közeli tóhoz, és a hörgő hang akkor is megszólalt a házban, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy ne bélyegezzék csalónak a nőt.
A rejtélyes hang egyébként olykor kifejezetten fenyegető volt. A nyomozás során többször is megfenyegette a rendőröket, hogy megöli őket. Máskor egy építészre hozta a frászt azzal, hogy megmondta, hogy pontosan hány centiméter a konyha egy része.
Az építész annyira megrémült, hogy hanyatt-homlok menekült az épületből, még a szerszámaival sem foglalkozott.
A ház tulajdonosának a fia, Arturo Grijalba, életében többször is beszélt a közel két hónapig tartó eseményről, aminek idején még kisfiú volt. Egyszer ő is megtapasztalta, hogy milyen, ha hozzászól a rémisztő hang.
A Grijalba egyik nap belógott a konyhába, hogy körülnézzen, majd rémülten szólt az apjának, hogy menjenek innen, mert ez a valami megőrült, ám erre a hang kijavította, hogy „Nem őrült, fiatalember”. Grijalba elmondta, hogy még életében nem félt annyira, mint abban a pillanatban.
Miután a hang elhallgatott, az ügyet végleg lezárták. A felelősnek Pascualat kiáltották ki, aki lehet, hogy tényleg elmebeteg volt, de valószínűbb, hogy csak azért sütötték rá a csaló jelzőt, hogy lezárhassák a nyomozást, és a sajtó is „jóllakjon”.
Hogy csak városi legenda, technikai trükk, vagy egy hisztériás nő keltette hangokról volt-e szó az épületben, azt soha senki se fogja már kideríteni, ugyanis az épületet évtizedekkel ezelőtt lebontották pont azért, hogy soha többé ne térjen vissza a „hang”.
Az egykori zaragozai lakáskomplexum helyén, ma már a „Duende” nevű új komplexum áll, ami egyértelműen utal az 1930-as években lezajló eseményekre.
(Forrás: Legendavadász)
Ijesztő dolog rázta meg 1934-ben a spanyol sajtót, ugyanis a Palazon család arról számolt be, hogy valami földöntúli hatás keseríti meg az életüket, a Zaragoza városban található otthonukban.
A történet, amire soha senki sem talált igazi magyarázatot, ma már a „Zaragozai kopogó szellem”-ként terjedt el a világon.
Az 1930-as években a városban tapintani lehetett a feszültséget, hiszen polgárháború dúlt, ami miatt az emberek rettegtek, és rendkívül lehangoltak voltak.
A szürkeségnek azonban egy csapásra véget vetett az 1934-ben történt furcsaság, aminek a főszerepét a Gascon Gotor utcában található lakáskomplexum játszotta, amiben a Palazon család élte mindennapos életét, ám egy nap ennek vége szakadt, mert nagyon ijesztő dolgokat kezdtek tapasztalni.
A család, melynek tagjairól semmit sem lehet tudni, arról beszélt, hogy szokatlan hangjelenségeket hallanak, amelyek földöntúli hörgésekre hasonlítanak.
A jajgató, nyöszörgő jelenség először női hangon szólalt meg, majd az átment férfi hangszínbe, és néhányszor értelmes szavakat is formált, mint például azt, hogy „Mariaaaa… comeee!” (Mária gyere).
A hajmeresztő hangokat hamar megunta a család, és értesítették a tulajdonost, hogy azonnal derítse ki, hogy mi a zaj forrása, és sürgősen szüntesse azt meg.
A tulajdonos ennek érdekében, a rendőrséget is bevonta az ügybe.
Az események ennyivel nem értek véget, mert az egyik nap olyan mániákusnak ható, félelmetes nevetés rázta meg az épületet, hogy az összes lakó fejvesztve kimenekült a közeli térre, és onnan próbálták megtalálni a hangforrását, miközben egymást kérdezték, hogy nem-e a lakók közül nevetett valaki. Ezután sok bérlő többé nem volt hajlandó betenni a lábát a komplexumba.
Egyes állítások szerint, amikor kihívták a rendőrséget, akkor többen is hallani vélték azt, ahogy a kopogó szellem üvöltve, gyávának nevezi őket.A nyomozás során a gyanú hamarosan egy kandallóra esett, amivel kapcsolatos ijesztő élményéről Pascuala Alcocer mesélt. A házban cselédként dolgozó nő beszámolója szerint, az egyik nap, amikor hazaért, jajgató hangot hallott a kandalló felől, ahogy valaki azt mondja „Ez fáj”.
Alcocer annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt és kirohant a helyiségből, ám a hang újra megszólalt, és most fényt követelt, mert nem látott.
A rejtélyes történetet ezután kapta fel a spanyol sajtó, aminek következményeként különböző szakértők, ügynökök, építészek, mérnökök lepték el a házat. Végignéztek minden vezetéket, gázcsövet, a padlót is felszedték, tehát szabályosan szétrobbantották a házat, de mégsem találtak semmit, ami a rejtélyes hangra utalt volna.
A történetet a spanyol média után, a világsajtó is felkapta, úgyhogy még több ember érkezett, hogy legalább egyszer hallják a horrorisztikus hangot. Akadtak olyanok, akik szabályosan könyörögtek a falakhoz, hogy szólaljon meg az igazi gonoszságnak vélt, paranormális jelenség.
A hadsereg is megjelent az épületnél, de ők nem a hangokat akarták hallani, hanem ki akarták deríteni, hogy mi folyik a komplexumban, de ők sem jártak sikerrel, ezért lezárták a házat, és nem engedték be a lakókat. Aki mégis be akart menni, az csak katonai felügyelet mellett tehette azt meg.
Mivel teltek és múltak a hetek, a rendőrségre egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy ideje lenne már lezárniuk az ügyet. Ekkor került elő újra Pascuala neve, akire rásütötték, hogy az egész jelenségnek ő az okozója.
Ezt a véleményt megerősítette egy híres pszichiáter is, aki szerint a nő nem volt beszámítható, és tudatalatti hasbeszéléssel, hisztériarohamokkal idézte elő a kísérteties hangokat.Sokan meg is elégedettek ezzel a magyarázattal, ám egy nap elküldték Pascualat a közeli tóhoz, és a hörgő hang akkor is megszólalt a házban, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy ne bélyegezzék csalónak a nőt.
A rejtélyes hang egyébként olykor kifejezetten fenyegető volt. A nyomozás során többször is megfenyegette a rendőröket, hogy megöli őket. Máskor egy építészre hozta a frászt azzal, hogy megmondta, hogy pontosan hány centiméter a konyha egy része.
Az építész annyira megrémült, hogy hanyatt-homlok menekült az épületből, még a szerszámaival sem foglalkozott.
A ház tulajdonosának a fia, Arturo Grijalba, életében többször is beszélt a közel két hónapig tartó eseményről, aminek idején még kisfiú volt. Egyszer ő is megtapasztalta, hogy milyen, ha hozzászól a rémisztő hang.
A Grijalba egyik nap belógott a konyhába, hogy körülnézzen, majd rémülten szólt az apjának, hogy menjenek innen, mert ez a valami megőrült, ám erre a hang kijavította, hogy „Nem őrült, fiatalember”. Grijalba elmondta, hogy még életében nem félt annyira, mint abban a pillanatban.Miután a hang elhallgatott, az ügyet végleg lezárták. A felelősnek Pascualat kiáltották ki, aki lehet, hogy tényleg elmebeteg volt, de valószínűbb, hogy csak azért sütötték rá a csaló jelzőt, hogy lezárhassák a nyomozást, és a sajtó is „jóllakjon”.
Hogy csak városi legenda, technikai trükk, vagy egy hisztériás nő keltette hangokról volt-e szó az épületben, azt soha senki se fogja már kideríteni, ugyanis az épületet évtizedekkel ezelőtt lebontották pont azért, hogy soha többé ne térjen vissza a „hang”.
Az egykori zaragozai lakáskomplexum helyén, ma már a „Duende” nevű új komplexum áll, ami egyértelműen utal az 1930-as években lezajló eseményekre.
(Forrás: Legendavadász)
Hozzászólások