Madrid rejtélyei
A spanyol főváros legérdekesebb legendái.
Mindegy, hogy melyik útikönyvet csapjuk fel, mert Madriddal kapcsolatban biztos, hogy elsősorban a pezsgésről, a szerelemről és a fiesztáról fog írni a szerző, annak ellenére, hogy a spanyol főváros sem húzhatja ki magát a városi legendák alól.
Ha érdekel a színes, vidám Madrid sötét, ijesztő oldala, akkor most megismerheted a mesés város leghátborzongatóbb legendáit.
Lineres palota: Madrid leghíresebb épületét napjainkban már Casa de América néven emlegetik. A telken az az épület tekinthető meg, amelyet José Linares vett meg még 1872-ben. A férfi 18 év alatt építette fel a palotát.
Amikor elkészült az épület, akkor José a feleségével, Raimundával beköltözött. A házaspár élete nem volt felhőtlenül boldog, mert a márki apja ellenezte a frigyet. José és kedvese az esküvőjük után talált egy levelet, amit José apja írt a fiának.
A levélben az állt, hogy Raimunda José apjának egyik szerelmi kalandjának az eredménye, tehát José és a felesége féltestvérek. Amikor ez kiderült, akkor a házaspár a pápától kért engedélyt, hogy együtt maradhassanak.
A pápa közölte, hogy abban az esetben rábólint a kérésre, ha José és Raimunda többé nem érintkezik. Ennek érdekében úgy alakították át a palotát, hogy abban legyen két teljesen különálló lakrész. Természetesen ez kevés volt ahhoz, hogy a szerelmesek ellenálljanak a kísértésnek. A bűnbeesésük eredményeként lányuk született. A legenda szerint a szülők megölték a kicsit, akinek holttestét befalazták.
A palota egyik oldalán egy életnagyságú babaház található. A helyiek szerint ennél világosabb bizonyíték nem is kell arra, hogy a párnak gyermeke született, hiszen minek építették volna a híres babaházat, ha nem volt, aki játsszon vele?
Raimunda 1902-ben halt meg.
A munka közben sok munkás arról beszélt, hogy gyanús eseményeket tapasztaltak. Az egyik éjjel ajtók csapódtak be, máskor lépéseket, sikolyokat lehetett hallani. A munkások szerint a babaház környékén voltak a legerősebbek a paranormális jelenségek. Akadt, aki arról mesélt, hogy egy gyerek hangját hallotta, aki azért sírt, mert nincs anyukája.
A Macskák: Gyakran előfordul, hogy Madrid lakosait „Gatos”-nak, tehát macskáknak nevezik. Ennek az eredete visszarepít minket abba az időbe, amikor az arabok megszállták a várost. A XI. században VI. Alfonz vissza akarta szerezni Madridot a seregével, amivel sikerült megközelítenie a városkaput.
Ekkor az egyik ifjú katona felkapaszkodott a magas falakon úgy, hogy a tőrét belevágta a fal réseibe. Amikor sikerült átjutnia, akkor az őrtoronyba loholt, ahol a mór zászló helyett kitűzte a keresztény lobogót. Mivel egy macska ügyességével teljesítette a küldetését, ezért a társai Macskának kezdték becézni a katonát, akinek a családja tovább vitte a nevet, amit a madridiak még mindig büszkén viselnek.
Calle del Toro: Habár sokan ezt hiszik, az utca mégsem a bikafuttatásról kapta a nevét, hanem arról, hogy a helyiek bikaszarvakat lógattak ki az ablakukon. Ezzel az volt a céljuk, hogy a bika fújtatását utánozva ijesztgessék a járókelőket.
Viadukt: A Calle de Segovia felett ível át a Viadukt, aminek szépsége láttán nem feltételeznénk, hogy itt követik el a legtöbb öngyilkosságot Madridban. Ez akkor kezdődött, amikor megépült a látványosság, amit napjainkban kamerával szereltek fel, hogy így meg tudják akadályozni az öngyilkosjelölteket.
Az első öngyilkossági kísérlet a XIX. században történt, amikor egy fiatal lány képtelen volt elviselni, hogy a szülei nem engedik, hogy hozzámenjen a szerelméhez. A lány a mélybe vetette magát, de ugrás közben fennakadt a szoknyája a viadukton, úgyhogy kisebb karcolásokkal megúszta a dolgot. Később tizennégy gyereket szült, úgyhogy valószínűleg nem volt olyan rossz az élete.
Casa Pastor: Madrid legelső városházában állítólag Don José volt az első lakó. Amikor az idős lelkész úgy érezte, hogy közeledik a halála pillanata, elkezdte elrendezni az ügyeit. Miután Don José meghalt a végrendeletét egy borítékba helyezték, amit lepecsételve adtak át az örökösének.
A végrendeletben az állt, hogy a ház azé legyen, aki a lelkész halála reggelén először sétál át a Puerta de la Vega, a régi városkapu alatt. Az emberek természetesen tolongani kezdtek a városkapuhoz, amin egy pásztor és nyája lépett át először. Az pedig biztos, hogy csak a „véletlen” műve, hogy ez a pásztor ugyanaz az ember volt, aki anno az inkvizíció elől menekülő Don Josénak nyújtott menedéket.
San Pedro El Viejo templom: A XIV. században épült templom mujedár stílusú tornyának legendája szerint, amikor megpróbálták felhúzni az első harangot, akkor a munkások beragadtak a torony és a falak közé, ezért feladták a munkát és hazamentek. Amikor másnap visszamentek, akkor valóságos csodában volt részük, mert a harangot valaki behelyezte a toronyba. A városi legenda szerint a harang saját magát húzta fel.
Plaza Mayor: Madrid főteréhez több legenda kapcsolódik. A leghíresebb egy XVII századi történet, amiben Villamediana gróf játssza a főszerepet. A gróf nagyon híres volt a köznép és a nemesség elleni szónoklatairól.
Talán ezért, talán másért, de egy időben elterjedt a pletyka, hogy a férfi és Izabella királyné viszonyt folytat. Az egyik bikaviadalon, amit a téren rendeztek, többen állították, hogy látták, ahogy a gróf rohan, kezében egy királyi pecséttel, amire azt írták, hogy: „Ezek az én szerelmeim”. Néhányan azt feltételezték, hogy a gróf csak a gazdagságát reklámozza, de többen arra következtettek, hogy ez is a királynőjével való romantikus viszonyára utal.
Tovább erősítette a pletykát az, hogy a gróf a királyné tiszteletére akarta felajánlani az egyik bikaviadalt, mire az egyik királyi tanácsadó elég kétértelmű kijelentést tett a közönség felé. Ez után pár nappal San Ginés közelében megtalálták a gróf holttestét. Ez újabb pletykát szült, ugyanis sokan úgy gondolták, hogy a féltékeny király végzett a szeretővel.
Plaza de Puerta Cerrada: Ehhez a térhez is több legenda fűződik, de a legismertebb abba az időbe gyökerezik, amikor a városkapunál őrök vigyáztak Madridra. Mivel az árnyékban tolvajok bujkáltak, ezért esténként mindig bezárták az egyik kaput. A tér innen kapta a mai nevét, ami a „Zárt kapu”.
(Forrás: noiportal.hu)
Mindegy, hogy melyik útikönyvet csapjuk fel, mert Madriddal kapcsolatban biztos, hogy elsősorban a pezsgésről, a szerelemről és a fiesztáról fog írni a szerző, annak ellenére, hogy a spanyol főváros sem húzhatja ki magát a városi legendák alól.Ha érdekel a színes, vidám Madrid sötét, ijesztő oldala, akkor most megismerheted a mesés város leghátborzongatóbb legendáit.
Lineres palota: Madrid leghíresebb épületét napjainkban már Casa de América néven emlegetik. A telken az az épület tekinthető meg, amelyet José Linares vett meg még 1872-ben. A férfi 18 év alatt építette fel a palotát.
Amikor elkészült az épület, akkor José a feleségével, Raimundával beköltözött. A házaspár élete nem volt felhőtlenül boldog, mert a márki apja ellenezte a frigyet. José és kedvese az esküvőjük után talált egy levelet, amit José apja írt a fiának.
A levélben az állt, hogy Raimunda José apjának egyik szerelmi kalandjának az eredménye, tehát José és a felesége féltestvérek. Amikor ez kiderült, akkor a házaspár a pápától kért engedélyt, hogy együtt maradhassanak.
A pápa közölte, hogy abban az esetben rábólint a kérésre, ha José és Raimunda többé nem érintkezik. Ennek érdekében úgy alakították át a palotát, hogy abban legyen két teljesen különálló lakrész. Természetesen ez kevés volt ahhoz, hogy a szerelmesek ellenálljanak a kísértésnek. A bűnbeesésük eredményeként lányuk született. A legenda szerint a szülők megölték a kicsit, akinek holttestét befalazták.
A palota egyik oldalán egy életnagyságú babaház található. A helyiek szerint ennél világosabb bizonyíték nem is kell arra, hogy a párnak gyermeke született, hiszen minek építették volna a híres babaházat, ha nem volt, aki játsszon vele?
Raimunda 1902-ben halt meg.
Sokan úgy vélik, hogy a fájdalom és a szomorúság vette el az életét. Néhány évvel később José is meghalt. Ő állítólag öngyilkos lett. A palota az 1950-es évektől üresen állt, majd 1990-ben elkezdték a felújítását, mint a Casa de América.
A munka közben sok munkás arról beszélt, hogy gyanús eseményeket tapasztaltak. Az egyik éjjel ajtók csapódtak be, máskor lépéseket, sikolyokat lehetett hallani. A munkások szerint a babaház környékén voltak a legerősebbek a paranormális jelenségek. Akadt, aki arról mesélt, hogy egy gyerek hangját hallotta, aki azért sírt, mert nincs anyukája.
A Macskák: Gyakran előfordul, hogy Madrid lakosait „Gatos”-nak, tehát macskáknak nevezik. Ennek az eredete visszarepít minket abba az időbe, amikor az arabok megszállták a várost. A XI. században VI. Alfonz vissza akarta szerezni Madridot a seregével, amivel sikerült megközelítenie a városkaput.Ekkor az egyik ifjú katona felkapaszkodott a magas falakon úgy, hogy a tőrét belevágta a fal réseibe. Amikor sikerült átjutnia, akkor az őrtoronyba loholt, ahol a mór zászló helyett kitűzte a keresztény lobogót. Mivel egy macska ügyességével teljesítette a küldetését, ezért a társai Macskának kezdték becézni a katonát, akinek a családja tovább vitte a nevet, amit a madridiak még mindig büszkén viselnek.
Calle del Toro: Habár sokan ezt hiszik, az utca mégsem a bikafuttatásról kapta a nevét, hanem arról, hogy a helyiek bikaszarvakat lógattak ki az ablakukon. Ezzel az volt a céljuk, hogy a bika fújtatását utánozva ijesztgessék a járókelőket.
Viadukt: A Calle de Segovia felett ível át a Viadukt, aminek szépsége láttán nem feltételeznénk, hogy itt követik el a legtöbb öngyilkosságot Madridban. Ez akkor kezdődött, amikor megépült a látványosság, amit napjainkban kamerával szereltek fel, hogy így meg tudják akadályozni az öngyilkosjelölteket.
Az első öngyilkossági kísérlet a XIX. században történt, amikor egy fiatal lány képtelen volt elviselni, hogy a szülei nem engedik, hogy hozzámenjen a szerelméhez. A lány a mélybe vetette magát, de ugrás közben fennakadt a szoknyája a viadukton, úgyhogy kisebb karcolásokkal megúszta a dolgot. Később tizennégy gyereket szült, úgyhogy valószínűleg nem volt olyan rossz az élete.
Casa Pastor: Madrid legelső városházában állítólag Don José volt az első lakó. Amikor az idős lelkész úgy érezte, hogy közeledik a halála pillanata, elkezdte elrendezni az ügyeit. Miután Don José meghalt a végrendeletét egy borítékba helyezték, amit lepecsételve adtak át az örökösének.A végrendeletben az állt, hogy a ház azé legyen, aki a lelkész halála reggelén először sétál át a Puerta de la Vega, a régi városkapu alatt. Az emberek természetesen tolongani kezdtek a városkapuhoz, amin egy pásztor és nyája lépett át először. Az pedig biztos, hogy csak a „véletlen” műve, hogy ez a pásztor ugyanaz az ember volt, aki anno az inkvizíció elől menekülő Don Josénak nyújtott menedéket.
San Pedro El Viejo templom: A XIV. században épült templom mujedár stílusú tornyának legendája szerint, amikor megpróbálták felhúzni az első harangot, akkor a munkások beragadtak a torony és a falak közé, ezért feladták a munkát és hazamentek. Amikor másnap visszamentek, akkor valóságos csodában volt részük, mert a harangot valaki behelyezte a toronyba. A városi legenda szerint a harang saját magát húzta fel.
Plaza Mayor: Madrid főteréhez több legenda kapcsolódik. A leghíresebb egy XVII századi történet, amiben Villamediana gróf játssza a főszerepet. A gróf nagyon híres volt a köznép és a nemesség elleni szónoklatairól.
Talán ezért, talán másért, de egy időben elterjedt a pletyka, hogy a férfi és Izabella királyné viszonyt folytat. Az egyik bikaviadalon, amit a téren rendeztek, többen állították, hogy látták, ahogy a gróf rohan, kezében egy királyi pecséttel, amire azt írták, hogy: „Ezek az én szerelmeim”. Néhányan azt feltételezték, hogy a gróf csak a gazdagságát reklámozza, de többen arra következtettek, hogy ez is a királynőjével való romantikus viszonyára utal.
Tovább erősítette a pletykát az, hogy a gróf a királyné tiszteletére akarta felajánlani az egyik bikaviadalt, mire az egyik királyi tanácsadó elég kétértelmű kijelentést tett a közönség felé. Ez után pár nappal San Ginés közelében megtalálták a gróf holttestét. Ez újabb pletykát szült, ugyanis sokan úgy gondolták, hogy a féltékeny király végzett a szeretővel.
Plaza de Puerta Cerrada: Ehhez a térhez is több legenda fűződik, de a legismertebb abba az időbe gyökerezik, amikor a városkapunál őrök vigyáztak Madridra. Mivel az árnyékban tolvajok bujkáltak, ezért esténként mindig bezárták az egyik kaput. A tér innen kapta a mai nevét, ami a „Zárt kapu”.(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások