Mészárlás a gonosz házában

Átverte az egész világot a Lutz család, vagy tényleg démoni erők kergették az őrületbe az amityville-i Ocean Avenue 112. szám alatt lakókat? Hazánkban is rendszeres, hogy, ha valaki lemészárolja a családját, akkor előbb-utóbb démoni erőket kezdenek sejteni a háttérben. Gondoljunk csak a tényői családirtásra!

Ha ilyesmi történik, akkor hamarosan felbukkan a híres amerikai történet, amely 1974. november 13-án kezdődött, amikor is megcsörrent a telefon a Long Island-i Suffolk megye rendőrségén.

Egy felzaklatott férfi volt a vonal túloldalán, aki segítséget kért tőlük. A hatóság azonnal kivonult az amityville-i Ocean Avenue 112. számú házhoz, ahova belépve szörnyű kép tárult a szemük elé.

Valaki brutálisan kivégezte a bejelentő, Ronald DeFeo, szüleit és négy testvérért. A férfi először azt állította, hogy betörtek hozzájuk, és azok ölték meg a családot, ám ezt a rendőrök nem hitték el, mert semmi sem utalt betörésre.

Megvizsgálták Robert kezét is, de azon nem találtak puskapor nyomokat, és a férfi komoly proszt-traumás sokkot is kapott.

Mégis a hatóságnak nem kellett sokáig nyomoznia az ügyben, ugyanis Ronald bevallotta pár nappal később, hogy ő maga ragadott vadászpuskát és fordult szerettei ellen, de nem azért, mert ő ezt akarta, hanem azért, mert a hangok erre kényszerítették.

A bíróság nem hitte el a természetfeletti történetet, és szigorú ítéletet hozott az ügyben, amely hatszoros életfogytig tartó börtönt jelentett.

A borzalmaktól terhes ház közel egy évig üresen állt, de 1975. decemberében egy család úgy döntött, hogy megvásárolja az egyébként szép épületet.

A Lutz család azonban nem élvezhette sokáig új ingatlanát, mert egy héten belül a démoni erők támadásba lendültek az új lakók ellen.

Először csak ijesztgették a családot a szellemek és/vagy démonok. A házban fertelmes bűz terjengett, ami oszlófélben lévő hullára emlékeztetett, és sehogy sem lehetett kiszellőztetni. A lakók átkutatták az egész házat, de sehol sem találták meg a feltételezett döglött állatot.

A másik furcsaság a fürdőszobában történt. Ott a kád feletti falon barnás folt jelent meg, ami egyre jobban szétterjedt. A mocsári anyagra emlékeztető iszap elkezdte teljesen belepni a falat. A ház asszonya megpróbált mindent, hogy eltüntesse, de semmi sem használt.

Mivel a bűz és az iszap ellenére, a család nem szándékozott távozni a házból, ezért az abban rejtőző paranormális jelenségek durvább eszközökhöz nyúltak, és már személyre szabott ijesztgetéseket találtak ki.

A családfő, George Lutz, állandóan fázott, még akkor is, ha a kandallóhoz ment melegedni.

A háziasszony testén minden előjel nélkül förtelmes kelések, fekélyszerű foltok jelentek meg.

A természetfeletti erői a gyerekeket sem kímélték, ők nem egyszer rémülten rohantak be a szüleik szobájába, mert test nélküli, izzó, vörös szemeket véltek látni, amik őket bámulták.

Nem kellett egy hét, és a család élete borzalmas rémálommá változott. George egyre mogorvább, depresszívebb lett. Nem tisztálkodott, egész nap csak ült a nappaliban, és bámult maga elé.

Ha hozzá is szólt a családjához, akkor azt mindig halálra vált hangon tette, és közölte velük, hogy biztos benne, hogy valami megszállta, úgyhogy meneküljenek előle, amíg még megtehetik.

A család azonban nem ment sehova, hanem a férfival maradtak, habár annak egyre ritkában volt tiszta a tudata. Rendszeresen agresszívan, fenyegetően viselkedett.

A gyerekeket is megviselte a házban uralkodó gonosz, és legtöbbször egyszerűen be se akarták tenni a lábukat a rémálom otthonukba.

Az egyik éjjel George arra ébredt fel, hogy a felesége az ágy felett lebeg, és úgy néz ki, mint egy borzalmasan elváltozott öregasszony.

S ezzel elkezdődött az egyre rosszabb hallucinációk sora, amelyben folyamatosan azt látta, hogy a családtagjai démonokká változtak, és mindannyian ellene szervezkednek. Már nem a szeretteit, hanem az ellenségeit látta bennük.

George egyik tiszta pillanatában teljesen kiborulva elmondta, hogy biztos benne, hogy ugyanez a borzalom zajlott le a korábbi lakóban, Ronaldban is. Majd úgy elmesélte a történetet, mintha ott lett volna:

DeFeo testét biztosan megszállta a szellem, és kitörölte a teljes személyiségét, hogy azt tegye, amit ő akar, vagyis fogjon egy vadászpuskát, és mészárolja le a családját.

George biztos volt benne, hogy a Lutz családra is ez vár. A szellem már benne volt, és jó úton haladt, hogy átvegye a teljes uralmat a férfi fölött.

Az asszony most már kellően megijedt, és nekiállt csomagolni, hogy a gyerekeivel azonnal eltűnjenek a házból, ám késő volt!

Amikor megindultak az ajtó felé, ott már nem jutottak ki, mert elállta az útjukat George, vagyis az, amivé változott, mert már sehol sem volt a családapa, aki nem vadászpuskát, hanem konyhakést tartott a kezében.

A feleség és a gyerekek nem álltak tétlenül, hanem menekülni kezdtek az életükért. A hajsza egy órán keresztül tartott, aminek az vetett véget, hogy sikerült az egyik ablakon kilökni Georgeot.

A férfi nem halt meg, de a tudata teljesen kitisztult. A család többi tagja is az utcára rohant, és többé be sem akartak menni az épületbe.

A történet hamar szárnyra kelt, és eljutott a média fülébe is. Könyvek, filmek sora jelent meg, ami teljesen tönkretette a házat az ingatlanpiac számára, ugyanis sokáig senki sem merte megvenni, mert rettegtek a benne lakózó borzalmaktól.

A valósághoz hozzátartozik az, hogy a Lutz családnak komoly anyagi gondjai voltak, és mivel a ház részleteit sem tudták rendesen fizetni, ezért mindenképpen el kellett volna költözniük.

Az épületet a kíváncsiskodókon kívül a kutatók is megszállták, de azon kívül, hogy találtak egy titkos pincehelyiséget, nem találtak semmit, ami igazolhatná a család meséjét.

A hatóság, hogy véget vessen a bámészkodok tömegének, és az ingatlan negatív megítélésének, megváltoztatta a számozást, és ma már az Ocean Avenue 108. alatt áll, nyugodt otthont biztosítva az egy évtizede ott élő új családnak, tehát elég valószínű, hogy a Lutz család csak megjátszotta az egész borzalmat.

(Forrás: Paranemnormal.hu)