Mexikó félelmetes néphite, amit a keresztény egyházak is aggódva figyelnek
A szegénység, bűnözés és drogháborúk sújtotta mexikóiak egy nagyon sötét vallást alapítottak.
Azték emberáldozatok, halottkultusz és a kereszténység elemei összekeveréséből született meg az a mexikói néphit, amely még a keresztény egyházakat is megrémiszti. Mexikóban nem meglepő, hogy az emberek a sötétség felé fordulnak, hiszen az életüket egyrészről szegénységben élik le, másrészről a bűncselekmények és drogháborúk mindennaposak az országban.
Az új néphitnek egyelőre nincs vallási vezetője, vagy papja, ezért a keresztény egyház próbálja még csírájában elfojtani a morbid irányzatot, ám ez a harc nem valószínű, hogy sikeres lesz, hiszen a fekete mágia, sátánizmus a mai napig létezik.
A mexikóiaktól sosem állt távol a mágia és a vallás sötét oldala, hiszen az aztékok hagyományait megőrizték az őslakosok. Ennek köszönhetően maradt meg az utókor számára a csontváztestű, fekete hajú, bagolytollból készült koronát viselő Mictecacihuatl istennő, aki anno a halottak istennője volt. Az emberáldozatokat neki ajánlották, nehogy hiányt szenvedjen a szolgálókból.
Amikor megérkeztek az európai hódítok, akkor ők sem szép szavakkal próbáltak hatni az őslakosokra, hanem fosztogatással, boszorkányokat öltek, háborúztak, ráadásul járványokat is behurcoltak a területre.
Mexikó földje tehát rengeteg vért és szenvedést szívott magába az évszázadok során. Ennek lehet a következménye, hogy két egymástól eltérő kultúra talált egy közös pontot, a halált. Ebből keletkezett az egyik legrémisztőbb alak, a csodatevő Szent Halál, Árnyak Úrnője, avagy La Santa Muerte.
A szent biztos, hogy nem egy olyan alak, akit a keresztény egyház el fog fogadni, bár elsőre úgy tűnik, mintha a Jézust karján tartó Szűz Mária lenne. La Santa Muerte azonban nem kisbabát fog, hanem a földgömböt, amivel arra utal, hogy mindenhol jelen van, a palást alatt pedig oszladozó csontváz rejlik.
Habár a görög mitológiából tudjuk, hogy Hermész a tolvajok istene is volt, neki mégis jobban megbocsátunk, mint a vicsorgó koponyás La Santa Muerte szentnek, akihez elsősorban gyilkosok, erőszaktevők, rablók, drogbárók, nincstelenek, bántalmazott nőt, prostik, a csődszélén álló boltosok fohászkodnak.
La Santa Muerte kinézetére nagyon adnak a hívők, hiszen hol menyasszonyi ruhát kap, máskor aranyló holmit, pénzből készített kalapot, ékszereket, áldozati ajándékokat, alkoholt, pénz, de az sem ritka, hogy égő cigarettát tesznek a fogai közé.
A rosszindulatú pletykák szerint még emberáldozatot, vért is kaphat. Az áldozat attól függ, hogy miben kérik a szent segítségét. Lehet ez pénz, siker, de kivégzés is. Ha valakit el kell tüntetni a földszínéről, akkor fekete gyertyát gyújtanak előtte, boldog családi élet esetén pedig zöldet.
La Santa Muerte főleg a híres mexikói börtönökben népszerű. Itt a rabok közül többen is magukra tetováltatják a szent képét, hogy így szerezzék meg a védelmét, amíg rácsok mögött vannak, ha pedig kiszabadultak, akkor minden más okból kérik a támogatást.
Nem az Árnyak Hölgye azonban az egyetlen bizarr szent a mexikói néphitben, hiszen a drognak külön védőszent jár. Jesus (hezusz) Malverde a XIX. században élt, és egy igazi akasztani valami gazfickó hírében állt.
A bűnözőt egy kőrakás alá hantolták el, ám a helyiek megőrizték az emlékét, mert egyfajta kétes igazságosztó is volt, hiszen a mendemonda szerint, olykor szétosztotta a zsákmányát a szegények között.
A XX. század végére Malverde egyfajta szent lett, amikor egy csapat rabló megkéselt egy taxisofőrt, majd az áldozatot Malverde kőrakásánál dobták ki az autójából. A súlyosan sérült taxis fohászkodni kezdett, mert gondolta, hogy Malverde megérti a szenvedését.
A sofőr megígérte, hogy kápolnát épített, ha Malverde nem hagyja meghalni. S, láss csodát! A taxisofőr életben maradt, és ígéretének megfelelően kápolnát emelt. Később pedig a drogbárók úgy döntöttek, hogy Malverde amolyan lelki társuk, hiszen ő is rossz életű bűnöző volt.
Malverde kultusza a mai napig tartja magát. A szektája tagjai pedig szép számmal gyűlnek, ám míg a drogbárók őt tisztelik, addig a narkósok és drogdílerek Szent Júdás Tádét nevezték ki a védőszentjüknek.
Ha a név ismerősen cseng, akkor az nem véletlen, hiszen Júdás a kereszténységben apostolként szerepel, ahogy a az Árnyak Hölgye is Száz Máriából változott át, mintha egy gonosz ikertestvér lenne.
Mexikóban tehát nem kizárt, hogy a kilátástalanságban élő egykori keresztények korábban Szűz Máriához imádkoztak, de aztán nap, mint nap azt tapasztalták, hogy a gonosz győzedelmeskedik a jó felett, ezért ők is inkább a sötétséget választottak, hiszen csak élni akarnak.
(Forrás: noiportal.hu)
Azték emberáldozatok, halottkultusz és a kereszténység elemei összekeveréséből született meg az a mexikói néphit, amely még a keresztény egyházakat is megrémiszti. Mexikóban nem meglepő, hogy az emberek a sötétség felé fordulnak, hiszen az életüket egyrészről szegénységben élik le, másrészről a bűncselekmények és drogháborúk mindennaposak az országban.Az új néphitnek egyelőre nincs vallási vezetője, vagy papja, ezért a keresztény egyház próbálja még csírájában elfojtani a morbid irányzatot, ám ez a harc nem valószínű, hogy sikeres lesz, hiszen a fekete mágia, sátánizmus a mai napig létezik.
A mexikóiaktól sosem állt távol a mágia és a vallás sötét oldala, hiszen az aztékok hagyományait megőrizték az őslakosok. Ennek köszönhetően maradt meg az utókor számára a csontváztestű, fekete hajú, bagolytollból készült koronát viselő Mictecacihuatl istennő, aki anno a halottak istennője volt. Az emberáldozatokat neki ajánlották, nehogy hiányt szenvedjen a szolgálókból.
Amikor megérkeztek az európai hódítok, akkor ők sem szép szavakkal próbáltak hatni az őslakosokra, hanem fosztogatással, boszorkányokat öltek, háborúztak, ráadásul járványokat is behurcoltak a területre.
Mexikó földje tehát rengeteg vért és szenvedést szívott magába az évszázadok során. Ennek lehet a következménye, hogy két egymástól eltérő kultúra talált egy közös pontot, a halált. Ebből keletkezett az egyik legrémisztőbb alak, a csodatevő Szent Halál, Árnyak Úrnője, avagy La Santa Muerte.A szent biztos, hogy nem egy olyan alak, akit a keresztény egyház el fog fogadni, bár elsőre úgy tűnik, mintha a Jézust karján tartó Szűz Mária lenne. La Santa Muerte azonban nem kisbabát fog, hanem a földgömböt, amivel arra utal, hogy mindenhol jelen van, a palást alatt pedig oszladozó csontváz rejlik.
Habár a görög mitológiából tudjuk, hogy Hermész a tolvajok istene is volt, neki mégis jobban megbocsátunk, mint a vicsorgó koponyás La Santa Muerte szentnek, akihez elsősorban gyilkosok, erőszaktevők, rablók, drogbárók, nincstelenek, bántalmazott nőt, prostik, a csődszélén álló boltosok fohászkodnak.
La Santa Muerte kinézetére nagyon adnak a hívők, hiszen hol menyasszonyi ruhát kap, máskor aranyló holmit, pénzből készített kalapot, ékszereket, áldozati ajándékokat, alkoholt, pénz, de az sem ritka, hogy égő cigarettát tesznek a fogai közé.
A rosszindulatú pletykák szerint még emberáldozatot, vért is kaphat. Az áldozat attól függ, hogy miben kérik a szent segítségét. Lehet ez pénz, siker, de kivégzés is. Ha valakit el kell tüntetni a földszínéről, akkor fekete gyertyát gyújtanak előtte, boldog családi élet esetén pedig zöldet.
La Santa Muerte főleg a híres mexikói börtönökben népszerű. Itt a rabok közül többen is magukra tetováltatják a szent képét, hogy így szerezzék meg a védelmét, amíg rácsok mögött vannak, ha pedig kiszabadultak, akkor minden más okból kérik a támogatást.
Nem az Árnyak Hölgye azonban az egyetlen bizarr szent a mexikói néphitben, hiszen a drognak külön védőszent jár. Jesus (hezusz) Malverde a XIX. században élt, és egy igazi akasztani valami gazfickó hírében állt.A bűnözőt egy kőrakás alá hantolták el, ám a helyiek megőrizték az emlékét, mert egyfajta kétes igazságosztó is volt, hiszen a mendemonda szerint, olykor szétosztotta a zsákmányát a szegények között.
A XX. század végére Malverde egyfajta szent lett, amikor egy csapat rabló megkéselt egy taxisofőrt, majd az áldozatot Malverde kőrakásánál dobták ki az autójából. A súlyosan sérült taxis fohászkodni kezdett, mert gondolta, hogy Malverde megérti a szenvedését.
A sofőr megígérte, hogy kápolnát épített, ha Malverde nem hagyja meghalni. S, láss csodát! A taxisofőr életben maradt, és ígéretének megfelelően kápolnát emelt. Később pedig a drogbárók úgy döntöttek, hogy Malverde amolyan lelki társuk, hiszen ő is rossz életű bűnöző volt.
Malverde kultusza a mai napig tartja magát. A szektája tagjai pedig szép számmal gyűlnek, ám míg a drogbárók őt tisztelik, addig a narkósok és drogdílerek Szent Júdás Tádét nevezték ki a védőszentjüknek.
Ha a név ismerősen cseng, akkor az nem véletlen, hiszen Júdás a kereszténységben apostolként szerepel, ahogy a az Árnyak Hölgye is Száz Máriából változott át, mintha egy gonosz ikertestvér lenne.
Mexikóban tehát nem kizárt, hogy a kilátástalanságban élő egykori keresztények korábban Szűz Máriához imádkoztak, de aztán nap, mint nap azt tapasztalták, hogy a gonosz győzedelmeskedik a jó felett, ezért ők is inkább a sötétséget választottak, hiszen csak élni akarnak.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások