Mi köze van a kedvenc horrorfilmednek a személyiségedhez?

Mit mesél rólad a kedvenc horrorfilmed?Kimondva, kimondatlanul, de az október a horror hava, hiszen amellett, hogy közeledik a halloween, még a moziműsorban is egymásután érkeznek a legújabb horrorfilmek, amelyek közül mindenki kiválaszthatja a leginkább kedvérevalót.

Most azonban nem a legújabb, hanem a régebbi kedvencedre lesz szükséged, ugyanis sokat elárulhat a személyiségedről az, hogy melyik horrorfilmet szereted a legjobban. Ha készen állsz, akkor válaszd ki az alábbi listából a kedvencedet és olvasd el az elemzést!

Rémálom az Elm utcában (Nightmare on Elm street): Egy gyerekmolesztáló élőhalottról szól a film, amiben a gyilkos álmában öli meg az áldozatait. Ha neked ez a kedvenc horrorod, akkor a gyermekkori félelmeid nagyban befolyásolhatják a felnőttkori életedet.

Szinte mindenkivel előfordult gyerekkorában, hogy este nem tudott elaludni, mert nemrég látott egy aszott arcú idős embert, aki az utcán sétált, vagy a viharos szél által mozgatott fa olyan ijesztő árnyékot vetett, hogy azt nem tudta kiverni a fejéből. Mindezt az ismeretlentől való félelem okozza, ami teljesen normális.

Fűrész (Saw): A kétezres évek elején teljesen új színt vitt a horror műfajába a Fűrész, aminek további részei már csak arról szólnak, hogy az áldozatok minél fájdalmasabb, kreatívabb módon haljanak meg, ám eleinte az alapkoncepció az volt, hogy az immorális egyének megkapják a nekik járó büntetést.

Thomas Fahy, a Long Islandi Egyetem professzora azon a véleményen van, hogy azok, akiknek a Fűrész a kedvenc horrorfilmje, úgy gondolják, hogy igazságot kell tenni ebben az igazságtalan világban, ugyanis a filmben a gyilkos az etikai kódexe alapján bünteti meg azokat, akiknek bűnei felett szemet hunyt a gyáva modern társadalom.

Hellraiser: Ebben a horrorfilmben egy fizikailag elég rossz formában lévő férfi, aki első pillantásra egy oszladozó csontváznak tűnik, megszökik a Cenobiták démoni rabságából, majd találkozik egy nővel, akit rávesz, hogy szerezzen neki emberáldozatokat, mert azoktól folyamatosan vissza fogja kapni az emberi testét.

Mindezt azért, hogy utána szabadon szexelhessenek, ám a főszereplő unokahúga ezt nem nézi tétlenül. Habár a film cselekménye elég morbid, mégis van mélyebb mondanivalója, ami az, hogy a gyönyör elvakult hajszolása sok kínt okoz.

Egy pszichológiai megfigyelés arra a következtetésre jutott, hogy a Hellraiser rajongói sokkal inkább a szexmániás, megkínzott férfi, Frank szemszögéből nézik a filmet ahelyett, hogy az ártatlan szemű unokahúggal azonosulnának.

Frank tulajdonképpen egyfajta szadomazochista kapcsolatban áll a domináns Cenobitákkal, akik azért kínozzák a férfit, mert ezzel tapasztalják meg a gyönyör egy szélsőséges formáját. Lényegében tehát a pszichológiai megfigyelés azt sugallja, hogy azok, akiknek ez a horror a kedvence, nem bánnák, ha a Cenobiták megkínoznák őket.

Az élőhalottak éjszakája (Night of the living dead): Annak idején Romero ezzel a filmben tette le a zombifilmek alapjait, amiket a mai napig nem nélkülöznek a hasonló élőholtakról szóló alkotások, hiszen a legtöbb zombifilmbe csak egy csoport táplálkozni vágyó hulla sétál az utcákon, míg a túlélők elbarikádozzák magukat, majd elfajulnak a köztük húzódó ellentétek.

Douglas Rushkoff amerikai szerző szerint azok, akiknek Az élőhalottak éjszakája a kedvenc horrorja, valójában arra vágynak, hogy kiszakadhassanak ebből a technológia uralta világból, mert szeretnének egy olyan helyen élni, ahol a túlélési ösztön sokkal fontosabb, mint a minél több Facebook like iránti csillapíthatatlan vágy.

Emellett a '68-as horrorfilmben nem túl bonyolult az élet, mert vagy megeszik az agyadat, vagy te loccsantod szét valaki más fejét. Középút nincs. Az ilyen filmek állítólag azokat vonzzák, akik nem értékelik sokra az emberéletet, ezt pedig azzal teszik elfogadhatóvá maguk előtt, hogy zombis fantáziákba menekülnek.Péntek 13 (Friday the 13th): A kultikus horrorfilmből a rajongók tudják, hogy a bozótvágóról és maszkjáról híres Jason Voorhees korábban egy sérült kisfiú volt, akit folyton gúnyoltak, majd a Crystal tó körüli vadon túlélése után hátborzongatóan nyugodt mozgású, kizökkenthetetlen sorozatgyilkossá vált.

A Péntek 13 rajongói általában olyan emberek, akik akkor érzik jól magukat, ha olyan szerepet játszhatnak, amiben magabiztosnak, erősnek, elszántnak érzik magukat. Az sem zárható ki, hogy csak arról van szó, hogy Jason konzervatív értékrendjével képesek azonosulni.

A halál angyala (Sleepaway camp): Habár a tinédzserek, nyári tábor, gyilkosságsorozat elég klisés alap a horrorműfajában, mégis ez a film elég komplex kérdésekkel foglalkozik, hiszen a segítség nélkül maradt kamaszok érzelemvilága kerül a középpontba.

A halál angyalának főszereplője egy lány, aki miután elveszti a szüleit, még azt is kénytelen elviselni, hogy a társai érzelmileg kínozzák, emiatt a nézőnek nincs könnyű dolga, ha nem akar a lány oldalára állni, még akkor is, amikor erkölcsileg kifogásolható tetteket követ el.

Ebből következik, hogy ezt a horrorfilmet általában azok szeretik, akik az életük egy pontján kívülállónak érezték, vagy érzik, magukat, és próbálják elrejteni az igazi személyiségüket a szörnyetegek elől.

Az ördögűző (The Exorcist): Az 1973-as klasszikusban egy Pazuzu nevű démon megszállt egy kislányt, aki ennek következtében testi és lelki változásokon esett át, valamint olyasmiket tett, amiről jobb nem is beszélni.

A horrorfilm a bemutatója idején nagy botrányt kavart, mert sokan túl soknak érezték a zöld trutymó kamerába köpését és a feszülettel való önkielégítést. Ugyanakkor rengeteg nézőnek tetszett a film, ami a szakértők szerint két dolgot jelenthet.

Az egyik az, hogy a rajongók egyik tábora pszichológiai szempontból annyira erősnek és stabilnak érzi magát, hogy egy démon se szállhatná meg. Ezzel szemben a másik rajongótábor a labilisok csoportba, akik nem minden helyzetben tudják uralni az érzéseiket, a társadalmi normáktól való eltérésükre pedig frappáns mentség lehetne a démoni megszállás.

1974-ben dr. Vladimir Piskacek egy interjúban elmondta, hogy az Ördögűző veszélyes azokra nézve, akik kevés önuralommal rendelkeznek, de a film nem okoz pszichózist.

Sóhajok (Suspiria): Dario Argento horrorfilmje sokat merített a Walt Disney-féle Hófehérkéből, a balettintézetben tanyázó boszorkány pedig a klasszikus boszorkányképet mutatja be a nézőknek. A New York Times szerzője szerint a Sóhajok legfontosabb üzenete az az ősi szorongás, hogy a nők csak akkor szerezhetnek hatalmat, ha valamilyen természetfeletti képességgel rendelkeznek.


Mártírok (Martyrs): Ezt a filmet egyáltalán nem könnyű kibírni, szeretni pedig még nehezebb, hiszen arról szól, hogy az ember másfél órán keresztül azt nézi, ahogy ártatlan nőket megaláznak és kínoznak. Ezt látva nehéz elhinni, hogy ennek a horrorfilmnek volt valami mélyebb mondanivalója.

Ha te láttad és szeretted a Mártírokat, akkor lehet, hogy nagyon erősen hiszel abban, hogy hiába akarjuk nagyon erősen, a megváltás akkor sem biztos, hogy az valaha eljön. Egy kritika szerint a horrorfilm nézőinek lelki szemei előtt egy film végi lezárás lebeg, ám olcsó húzás lenne, ha ez teljesülne.

Emellett az ember csak később jöhet rá arra, hogy a Mártírok egy párbeszéd az erőszak mibenlétéről, ahol a megkínzott főszereplő egy bizonyos idő után nem csupán erőtlen szenvedő alany, hanem talán spirituális értelemben mindenkinél hatalmasabb is.A texasi láncfűrészes mészárlás (The Texas Chainsaw Massacre): Carol Clover a Férfiak, nők és láncfűrészek című könyvében azt írta, hogy azok, akik rajonganak Bőrpofáért, azok valójában saját diszfóriájukat látják az emberek lenyúzott bőréből készült maszkokban, mezőgazdasági eszközzel, embereket üldöző gyilkosban.

Ez azt a fajta szorongás azt jelenti, hogy valaki úgy érzi, hogy valami nincs rendben vele. Erre szélsőséges példa az, hogy az alany úgy érzi, hogy ő egy női testbe zárt férfi. Clover azt is állította, hogy a férfi és női maszkokat, valamint eszközöket váltogató Bőrpofa megrekedt a serdülőkorában, ami az anya hiányához vezethető vissza. Vagyis lehet, hogy ennek a filmnek a rajongóit még felnőttként is a gyerekkori problémáik kínozzák.

Cannibal Holocaust: Ruggero Deodato horrorfilmje arról szól, hogy dokumentumfilm forgatócsoportja addig zaklat és terrorizál egy bennszülött törzset, hogy azok végül kijönnek a sodrukból és agresszíven lépnek fel a kellemetlenkedőkkel szemben.

Arra nincs egyértelmű válasz, hogy kiket vonzhat a Cannibal Holocaust, de már sok teória létezik azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a film főmotívuma. Az egyik elmélet szerint a xenofóbia, avagy az, hogy az emberek néha szeretik emlékeztetni magukat arra, hogy a világ annál veszélyesebb hely, mint azt a közvetlen környezetükben tapasztalják, érzik.

Diane Carson az Appetites and Anxieties: Food, Film, and the Politics of Representation című könyvében azt állította, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy a Cannibal Holocaust rajongói bizalmatlanok a fősodrú médiával szemben.

(Forrás: bizzarium.com)