Mi történik testünkkel a halál után? – sokkoló képek!
A válasz töredékét megkaphatjuk Patrik Budenz fotográfiáin keresztül. A berlini fotós kendőzetlenül tárja elénk képein keresztül, hogy mi történik testünkkel a halál után az egészségügy utolsó állomásán.
Patrik a fotós elég provokatív kérdést tesz fel az emberekhez a halállal kapcsolatban. “Mi történik a testünkkel, amikor már nincs szükségünk rá?” A művész a fotók által a holttesteket elkíséri a halálos ágytól, a bonctermen keresztül a hulla tárolókon át egészen a hamvasztásig és a temetőig.
A XIX. századig a halállal való szembesülés talán majdnem mindennapi dolog volt, hiszen a családtagok az elhunyt hozzátartozót elkészítették a temetésre.
A modern orvoslásnak köszönhetően már jelentősen csökkent az elhalálozások száma. A haldokló betegek már nem a családi környezetben, hanem a kórházakban és ápolási otthonokban hunynak el. Ezzel a módszerrel elérte a társadalmi norma azt, hogy a halál mikéntje tabu legyen az emberek között. Egyesek számára a halál egy bizonyos kibírhatatlan és félelmet keltő dolog! A halál képe a mostani ember számára már gyakorlatilag eltűnt. A haldokló emberek már többnyire az egészségügyi intézményekben hunynak el. Azonban, ha mégis valaki otthonában hal meg, akkor a holttestét a lehető legrövidebb időn belül elszállítják, hogy fel tudják boncolni és elő tudják készíteni a hamvasztásra, vagy a hagyományos temetésre.
Patrik Budenzzel készítettek egy interjút, amelyben elmondja, hogy személyes érdeklődés és kíváncsiság vezette oda, hogy halott embereket fotózzon. Azonban előtte különféle tudományos tanulmányokat végzett a halállal kapcsolatban.
A fotós tisztában van azzal is, hogy az ember nem csak testből áll de, amikor elköltözik, akkor maga után hagyja testét. Patrik erre az utóbbi tényre fókuszált fényképein keresztül, amelynek nagy részét a berlini Igazságügyi Orvostani Intézetben vett lencse végre. Ezen a helyen hajtják végre a boncolást különféle hideg tároló szobákon keresztül.
A felvételek az emberi elmúlás testi részét próbálja középpontba tenni teljesen kendőzetlenül.
Mindenképpen tudnunk kell, hogy a halottak becsületes azonosítása a célja az intézményeknek. A végtisztesség megadásának alapvető része, hogy a holttest mindenféleképpen a hozzátartozókhoz kerüljön a fájdalmas azonosítást alkalmazva. Erre a gyakorlatra hazánkban is nagy hangsúlyt adnak hagyományos és hamvasztásos temetés esetén is.
A hamvasztás folyamata 60-70 perc alatt folyik le egy speciális kemencében, amelynek a hőfoka 700-1000 Celsius fok között lehet. Az égetési folyamat után a hamvakat kiveszik és 20 percen át hűtik, majd még jobban összetömörítik 4 mm3 nagyságra. Ezt követően a hamvat szigorúan beazonosítják. „A porító berendezésből a hamvak az urnabetétbe kerülnek, amit még a hamvak behelyezését megelőzően ellátunk azonosítókkal (elhunyt neve, hamvasztási száma, hamvasztás napja, hamvasztást végző üzemazonosító betűjele). Az urnabetét tetejét és alját összeforrasztjuk, lezárjuk. Ez az urnabetét fog belekerülni a díszurnába” – nyilatkozza a Budapesti Temetkezési Intézet.
Hamvasztás
Hamvasztásból visszamaradt fémalkatrészek, amelyek műtét során kerültek a betegek testébeForrás: erdekesvilag.hu
Hozzászólások