Mount Everest a halálzóna – sokkoló képek a hegy áldozatairól +18
A Föld legmagasabb hegye a Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha), közismert nevén a Mount Everest. A hegycsúcs a Himalája hegység egy része és egyben a legmagasabb pontja.
Csúcsán Nepál és Kína határvonala halad el. Magassága a tenger szinttől 8848 méter. Egyes nepáli mérések 2010-ben 8840-8850 méteres magasságot állapítottak meg. A hegycsúcs magassága minden évben 4 milliméterrel növekszik. A tibeti nyelv Csomolungmának hívja a hegyet. Jelentése a „Föld istenasszonya”.
A történelem során sok ember próbálta már meghódítani a hegyet több-kevesebb sikerrel. Becslések szerint 200 ember halt már meg itt, mert fel akart a csúcsra jutni. A hegy azért rejt rendkívül veszélyes területeket, mert a hegyi betegség (amit már lehet oxigénnel kompenzálni) mellett kegyetlen, zord körülmények uralkodnak. A hódításra törekvő emberek ki vannak téve hegyomlásnak, de elő fordul a cudar 240-350 kilométeres hurrikán is.
Ha valaki egy ilyen helyzetbe bele kerül, a túlélési esélyei jelentősen lecsökkennek. Az oxigénhiányos állapot az agyat olyan szinten megviseli, hogy az ember nem tud értelmes, önálló döntéseket hozni túlélése érdekében.
A Mount Everest megmászása általában négy napot vesz igénybe. A nagy eseményt azonban egy hetes megerőltető hegyi túra előzi meg, amíg a hegymászók eljutnak az 5500 méter magasan lévő Base Camp-hez. Ahol kötelező eltölteni két napot a pihenés, regenerálódás és az oxigénhiányos állapot átállása érdekében.
A következő állomás a Camp#1, amely 6000 méteres magasságban van. Ezt követi a Camp#2, majd a Camp#3. Ez a hely már 7500 méteren van, és az oxigénmaszk használata kötelező.
A Camp#4-et a 8000 méter magasságban lévő Halál Zónának nevezik. A résztvevőknek itt kell eldönteniük, hogy megteszik-e még a 850 méter magasságot, vagy visszafordulnak. A hegymászók itt már gyakorlatilag az életükért küzdenek, hogy megmásszák a csúcsot és a testüket épségben megőrizzék. Versenyt is kell „futni” az idővel, hogy mihamarább visszaérjenek, mielőtt testük felmondaná a szolgálatot. A „Halál Zónában” 200 holttest van. Az utolsó 850 méter a legkeményebb. Akik, ezt a kíméletlen távot megteszik, igazán hősként ünnepelhetik magukat.
Ez után következik a csúcsról való visszajutás, amely talán a felfelé való haladástól is veszélyesebb!
A legendás David Sharp megpróbálta megmászni 2005-ben a hegyet. Szervezete annyira kimerült, hogy a csúcsra jutás előtt megpihent a „Green Boots Cave” nevű barlangban. Teste annyira elfagyott, hogy társai már nem tudtak segíteni rajta. Ami maga körül történt már nem tudta érzékelni, csak azt, hogy még él. A barlangban most is ott ül és „figyelmezteti” a hegymászókat, hogy milyen veszélynek tették ki magukat.
A holttesteket a mai napig is ott hagyják, hogy intő jel legyen az emberek számára. Úgy fekszenek ott, ahogy meghaltak. A hegymászók gyakran befedik halott társaikat kövekkel és hóval is, hogy megvédjék a testeket a természet elemeitől.
George Mallory volt az első, aki megkísérelte a csúcsot meghódítani, de sajnos nem járt sikerrel. A baleset 1924-ben történt, de csak 1990-ben azonosították holttestét.
A következő képen egy lezuhant hegymászókat látunk, akik a baleset után annyira legyengült, hogy már nem volt erejük felkelni.
Áldozatok a Mount Everesten
Forrás: erdekesvilag.hu
Hozzászólások