Muszlim fiatalok szélsőségessé válásáról mutattak be tanulmányt Ausztriában
Gräf Szilvia, az MTI tudósítója jelenti: Az osztrák külügy- és integrációs minisztérium muszlim fiatalok szélsőségessé válásáról mutatott be egy tanulmányt kedden, amely elsődlegesen azt vizsgálta, hogy milyen szerepe van a vallásnak az iszlamista radikalizálódásban.
Az ellenzéki liberális Neos párt egyik parlamenti interpellációja kapcsán bemutatott tanulmány a Menekültügyi, Bevándorlási és Integrációs Alap (AMIF) megbízásából készült, a bécsi egyetem iszlám vallástudományi intézete professzorának, Ednan Aslannak a vezetésével. Aslan állítja majd össze az ausztriai iszlám óvodákról készülő értekezést is, amelynek előtanulmányáról nemrég heves vita bontakozott ki Ausztriában. A bírálók szerint a megrendelő külügyi tárca politikai célzattal manipulálta a tanulmányban leírtakat.
A kedden ismertetett tanulmány szerint nem igazolódott be az a feltevés, hogy a szélsőségessé vált fiatalok javarésze csekély vallási ismeretekkel rendelkezne. A megkérdezettek nagy része vallásos családból származik, és már szélsőségessé válása előtt is voltak ismereteik az iszlámról. Az interjúalanyok aktívan foglalkoztak az iszlám tanítások tartalmával, előírásaival és értékeivel. Sok megkérdezett ezt az élményt élete fordulópontjának nevezte, többségük pozitívan tekintett vissza rá.
Az iszlám teológia radikális, szalafista irányzatát a megkérdezettek mindannyian egységes vallási és társadalompolitikai koncepcióként fogták fel, amelynek az élet minden területét, a személyes kapcsolatokat és az állam működését is meg kell határoznia. Elmondásuk szerint ez hatja át saját törekvéseiket, a vallásgyakorlást, a nyelvhasználatot és a megjelenésüket is. A tanulmány szerint a szalafista nézeteknek ugyanakkor az iszlám tanítás általánosan elismert, klasszikus művei szolgálnak alapul.
A vizsgálat szerint a radikalizálódásukban kulcsszerepet játszottak tekintélyes vallási vezetők és azok a mecsetek, ahol ezeket a szalafista tanokat hirdetik. Mint kiderült, hogy az érintettek többnyire nem elszigetelten, hanem radikális környezetben válnak szélsőségessé. Az interjúk alapján a tanulmány megállapítja, hogy ugyan a szélsőségesség az interneten terjed, azonban a személyes kapcsolatok sokkal mérvadóbbak. Fontos elem továbbá a missziós munka, hiszen a fiatalok meggyőzés által válnak követőkké vagy maguk is térítőkké. Akik nagyobb fokú teológiai tudással rendelkeznek, azoknak tekintélyes központi szerepük van a szélsőséges környezetben.
A szélsőségessé válás további tényezője az elidegenedés érzése, ugyanis a radikális csoportok és egyének magukat az egyetlen igaz muszlimnak tartják. A csoporthoz tartozás a többségi társadalomtól, valamint a többi muszlimtól való elszigetelődést, akár lenézést eredményezi. Elutasítják továbbá a demokráciát, s azzal szemben a saríát, vagyis az iszlám törvénykezést tekintik társadalmi jogalapnak.
A tanulmány szerint a Nyugatnak a muszlim világ ellenségképeként való meghatározása központi szerepet játszik a radikalizálódott személyek önmeghatározásában. Hivatalos becslések szerint Ausztria 8,5 millió lakosa közül 600 ezer a muszlim. Az osztrák belügyminisztérium legutóbbi közlése szerint mintegy háromszáz feltételezett szélsőséges indult Ausztriából a Közel-Keletre, hogy részt vegyen az ottani harcokban. A kiutazók 20 százaléka nő volt. A szélsőségesek közül ötvenet már a határon feltartóztattak, negyvenen a harcok során vesztették életüket, mintegy kilencvenen pedig azóta visszatértek az országba.
(Forrás: MTI)
Az ellenzéki liberális Neos párt egyik parlamenti interpellációja kapcsán bemutatott tanulmány a Menekültügyi, Bevándorlási és Integrációs Alap (AMIF) megbízásából készült, a bécsi egyetem iszlám vallástudományi intézete professzorának, Ednan Aslannak a vezetésével. Aslan állítja majd össze az ausztriai iszlám óvodákról készülő értekezést is, amelynek előtanulmányáról nemrég heves vita bontakozott ki Ausztriában. A bírálók szerint a megrendelő külügyi tárca politikai célzattal manipulálta a tanulmányban leírtakat.Az iszlamisták radikalizálódási folyamatáról készült vizsgálatot 2016 tavaszán végezték börtönökben fogva tartott, illetve fiatalkorúak intézetében élő, zömében 18 és 30 év közötti férfiak körében.
Az összesen 29 interjúalany közül 15-en terrorcselekmény miatt kirótt büntetésüket töltötték. Egy kivétellel mindegyik válaszadó külföldi állampolgár volt, kétharmaduk csecsen származású. A kikérdezettek a radikalizálódás különböző fokán álltak.
A kedden ismertetett tanulmány szerint nem igazolódott be az a feltevés, hogy a szélsőségessé vált fiatalok javarésze csekély vallási ismeretekkel rendelkezne. A megkérdezettek nagy része vallásos családból származik, és már szélsőségessé válása előtt is voltak ismereteik az iszlámról. Az interjúalanyok aktívan foglalkoztak az iszlám tanítások tartalmával, előírásaival és értékeivel. Sok megkérdezett ezt az élményt élete fordulópontjának nevezte, többségük pozitívan tekintett vissza rá.
Az iszlám teológia radikális, szalafista irányzatát a megkérdezettek mindannyian egységes vallási és társadalompolitikai koncepcióként fogták fel, amelynek az élet minden területét, a személyes kapcsolatokat és az állam működését is meg kell határoznia. Elmondásuk szerint ez hatja át saját törekvéseiket, a vallásgyakorlást, a nyelvhasználatot és a megjelenésüket is. A tanulmány szerint a szalafista nézeteknek ugyanakkor az iszlám tanítás általánosan elismert, klasszikus művei szolgálnak alapul.
A vizsgálat szerint a radikalizálódásukban kulcsszerepet játszottak tekintélyes vallási vezetők és azok a mecsetek, ahol ezeket a szalafista tanokat hirdetik. Mint kiderült, hogy az érintettek többnyire nem elszigetelten, hanem radikális környezetben válnak szélsőségessé. Az interjúk alapján a tanulmány megállapítja, hogy ugyan a szélsőségesség az interneten terjed, azonban a személyes kapcsolatok sokkal mérvadóbbak. Fontos elem továbbá a missziós munka, hiszen a fiatalok meggyőzés által válnak követőkké vagy maguk is térítőkké. Akik nagyobb fokú teológiai tudással rendelkeznek, azoknak tekintélyes központi szerepük van a szélsőséges környezetben.
A szélsőségessé válás további tényezője az elidegenedés érzése, ugyanis a radikális csoportok és egyének magukat az egyetlen igaz muszlimnak tartják. A csoporthoz tartozás a többségi társadalomtól, valamint a többi muszlimtól való elszigetelődést, akár lenézést eredményezi. Elutasítják továbbá a demokráciát, s azzal szemben a saríát, vagyis az iszlám törvénykezést tekintik társadalmi jogalapnak.
A tanulmány szerint a Nyugatnak a muszlim világ ellenségképeként való meghatározása központi szerepet játszik a radikalizálódott személyek önmeghatározásában. Hivatalos becslések szerint Ausztria 8,5 millió lakosa közül 600 ezer a muszlim. Az osztrák belügyminisztérium legutóbbi közlése szerint mintegy háromszáz feltételezett szélsőséges indult Ausztriából a Közel-Keletre, hogy részt vegyen az ottani harcokban. A kiutazók 20 százaléka nő volt. A szélsőségesek közül ötvenet már a határon feltartóztattak, negyvenen a harcok során vesztették életüket, mintegy kilencvenen pedig azóta visszatértek az országba.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások