Négy kevésbé ismert érdekesség lovagokról

Tényleg hősies dolog volt lovagnak lenni, vagy az ő életük sem volt fáklyásmenet?Az iskolákban, filmekben és regényekben hősként állítják be a lovagokat, akik harcoltak a hitükért, a hűbérurukért és a szerelemükért. A lovagokról szóló történetek sokszor annyira csodálatosak, nemesek, hogy az ember akaratlanul is gyanakodni kezd, hogy mindennek a fele sem igaz.

Az alábbi kevesek által ismert tényekből kiderül, hogy tényleg hősies dolog volt-e lovagnak lenni, vagy valójában az ő életük sem volt fáklyásmenet.

Így lehetett lovaggá válni: Ha valaki lovaggá szeretett volna válni, akkor az egyik opció az öröklés volt, ugyanis a cím apáról fiúra szállt, de még ebben az esetben is alapos kiképzésen kellett átesnie annak, aki lovagként képzelte el a jövőjét.

Néhány ország esetében előfordult az a kivételes eset, hogy alacsony sorból származó személy is lovaggá emelkedhetett, ha kivételes bátorságot tanúsított a csatamezőn. Angliában bárkiből lehetett lovag, ha volt évi 40 fontot jövedelmező birtoka. Ebből is látszik, hogy a lovagok egy szűk elit volt, hiszen igencsak költséges életmódot folytattak.

Franciaországban a XIV. században a lovagok száma kevesebb volt, mint 3700 fő, vagyis a lovasságnak csak a 12 százaléka volt lovag. Az erre az életre szánt fiúkat a családjuk elküldte egy főúri udvarba, ahol megtanulták a fegyverforgatást, az udvari etikettet, például azt, hogy miként szolgálják az urukat a lakomaasztalnál.

Később, a középkor vége felé, írni és olvasni is megtanultak. Mindemellett komoly testedzésen kellett átesniük, hiszen a jó lovagnak erősnek, kitartónak kellett lennie. A jelölteknek meg kellett tanulniuk karddal, kopjával harcolni, úgy lovagolni, hogy a combjuk szorításával irányítják a lovat, tudniuk kellett úszni, nyilazni, vadászni, sakkozni és verset írni.

Ha egy ifjúról úgy gondolták, hogy elég felkészült, akkor egy ideig fegyverhordozóként szolgált.

Maga a lovaggá ütést nem kötötték életkorhoz, tehát az bármikor megtörténhetett, ha az illető rendelkezett a megfelelő anyagi feltételekkel.

A lovaggá ütés előtt a harcosnak kötelező volt gyónnia és hosszasan kellett tisztálkodnia a fürdőkádban, hogy jelképesen is megszabaduljon a bűneitől. Ezt követően más lovagok segítségével beöltözött a szertartáshoz, és következett a hosszú virrasztás.

A lovaggá ütés előtt misét tartottak, felövezték az illető derekát, majd az, aki felavatta, átadta neki a kardot, megcsókolta és könnyedén a vállára ütött. Néha nem csak egy embert ütöttek lovaggá, hanem többet.

Egy-egy csata előtt az is előfordult, hogy a hosszadalmas szertartás nélkül is meg lehetett szerezni a lovagi címet, mert szokás volt, hogy a parancsnok lovaggá ütött néhány katonáját a csata előtti éjszakán.Ebből éltek a lovagok: Az irodalom dicsőségről ír a lovagokkal kapcsolatban, és azt állítja, hogy nem kértek semmit a nemes tetteikért cserébe, ám a valóságban ez távolról sem volt így, hiszen csatába menni veszélyes, kockázatos volt, mégis vállalták a lovagok, mert reménykedhettek, hogy zsákmányt és váltságdíjat szereznek.

Az igazán ügyes lovagok védelmi pénzt szedhettek be az elfoglalt városoktól, falvaktól, kifosztották azokat, akiket legyőztek, tehát szép kis vagyonnal mehettek haza.

A hadifoglyokért való váltságdíj követelés külön üzleti lehetőség volt, emiatt nem sok értelme volt egymást megölni, úgyhogy inkább mind a két fél arra törekedett, hogy életben hagyja az ellenséget, és minél több elkelő foglyot ejtsen.

Arra is akadt példa, hogy egy csata előtt, amikor a sereg parancsnoka azt mérlegelte, hogy megütközzön-e az ellenséggel, akkor a lovagok könyörögtek neki, hogy harcoljanak, mert anyagi gondjaik voltak.

A fogoly ejtésénél oda kellett figyelni, hogy az ellenség ne sebesüljön meg, mert a fogságban meghalt túszért senki sem fizetett váltságdíjat, aminek az összege időnként elképesztően magas volt, de az is előfordult, hogy a család nem tudta kifizetni a kért összeget, ezért annak a töredékéért szabadon engedték a foglyot.

A középkori körülmények miatt lassú volt az alkudozás folyamata, emiatt nem volt költséghatékony sokáig megtartani egy foglyot. Gyakori volt, hogy a szegényebb lovagok eladták a foglyukat egy tehetősebb lovagnak, aki behajtotta a nagyobb összegű váltságdíjat.

A hadjáratok nyereségéből csak nagyon kevés lovag gazdagodott meg. Akiknek szerencséje volt, azok közül többen földbirtokba fektették a pénzüket, ugyanis az aranyat és a drágaköveket könnyen ellopták. Természetesen a lovagok azzal is tisztában voltak, hogy ők is fogságba eshetnek.

Ha ez bekövetkezett, akkor néhány lovag szerencsésnek mondhatta magát, mert a hívei, barátai, családja összegyűjtötték neki a váltságdíjra valót. Ugyanakkor mindig fennállt annak a veszélye, hogy nem érkezik meg a váltság, a megszerzett földekre többet kellett költeni, mint amennyit jövedelmezett, a zsákmány egyharmadát pedig a hűbérúr kapta, tehát gyakran a lovagnak tényleg be kellett érnie a dicsőséggel.

Ennyire volt nehéz a páncél: A múzeumlátogatók már láthattak igazi lovagi felszerelést, tehát tudják, hogy az mennyi „alkatrészből” készült. A múltban, a nagyobb városokban, jól képzett fegyverkovácsok készítették a páncélokat, természetesen nem olcsón.

A lovagi páncél, pajzs, fegyverzet mellett két lóra és azokhoz való felszerelésre, fejpáncélra, díszes takaróra, esetleg sodronytakaróra is szüksége volt a lovagnak, ám a méregdrága fegyverzetről több tévhit is él a köztudatban.

Az egyik ilyen tévedés, hogy a lovagok ólomsúlyú páncélt viseltek. Habár az igaz, hogy tényleg nehéz volt, de nem annyira, mint azt sokan képzelik, mert a páncél súlya szépen eloszlott a lovag testén, ráadásul a lemezpáncél könnyebb volt, mint a régimódi páncéling.

Az a lovag, aki elég ügyes volt, megtanulhatta, hogy teljes páncélzatban, segítség nélkül üljön fel a lovára. Az igazi problémát az jelentette, hogy a nyári hőségben többen kaptak hőgutát a páncélban, vagy fulladtak meg a szűk sisakban, mint amennyi lovagot az ellenség megölt.Lovagnak lenni veszélyes munka volt: A régészeti feltárások bizonyítják, hogy a lovagok élete tele volt veszéllyel, ugyanis nagyon kevés az olyan ismert lovagsír, amiben a csontvázon ne lett volna többféle sérülés.

Akadt, akinek a fél fogsorát kiverték, másnak a koponyán találtak több horpadást, a lábszárcsontokon pedig vágások nyomai látszódtak. Szinte nincs is olyan középkori lovag, akinek ne tört volna el valamelyik bordája.

Ugyanakkor a lovagoknak nem kellett csatába menniük ahhoz, hogy sérülést szenvedjenek, ugyanis a lovagi játék során is lefordulhattak a lovukról. A sérült harcosoknak az orvosnál se volt jó soruk, hiszen a középkorban előfordult, hogy nyakig trágyába temették a lovagot, ettől várva annak a feltámadását.

A hadjárat sem volt olyan dicsősége, mint azt a lovagi irodalom hirdeti, mert gyakran az történt, hogy a harcosok lovagoltak a nagy semmi közepén, a forróságban, az ellenségnek pedig nyoma sem volt.

Habár a hadjáratokra általában nyár végén került sor, mégis a lovagnak az év minden szakában készen kellett állnia arra, hogy várja a csatamező. Télen a havazás, ősszel a sárban úszó utak, tavasszal az élelemhiány, nyáron a hőség tette próbára a lovagok elhivatottságát.

A hadjáratokon komoly problémát jelentett az élelmezés. A lovagoknak gyakran be kellett érniük a penészes vagy száraz kenyérrel és gyenge lőrével. A helyi vizet nem kóstolták meg, mert az idegen területen ismeretlen vírusokkal fertőződhettek meg. A hadseregek általában sört vagy bort vittek magukkal, ezért éjszakánként lehetőség volt arra, hogy lerészegedéssel viseljék el a megpróbáltatásokat.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)


Hozzászólások

Megküzdött az életéért az alig 450 grammal született brit csodababa

Megküzdött az életéért az alig 450 grammal született brit csodababa

A 22 hétre született babáról azt mondták az orvosok, hogy nincs esélye az életben maradásra.

Szeretteiket elvesztő emberek karácsonyáról szól a brit operatőr újabb kisfilmje

Szeretteiket elvesztő emberek karácsonyáról szól a brit operatőr újabb kisfilmje

A szeretet ajándék sikere után a brit filmes újabb szívszorító filmet készített a szeretteiket elvesztő emberek karácsonyáról.

Szinte semmi jót nem jósolt Nostradamus 2019-re

Szinte semmi jót nem jósolt Nostradamus 2019-re

A francia próféta borúsan látta a ránk váró évet.

Épségben megúszta a kisfiú a világ legszerencsésebb gázolását - videó 18+

Épségben megúszta a kisfiú a világ legszerencsésebb gázolását - videó 18+

Az úttestre kirohanó gyereket egy tanulóvezető ütötte el majd kis híján egy másik, mégsem történt tragédia.

A szekták manipulációs technikái

A szekták manipulációs technikái

Hat módszer, amivel a szekták berántják az embereket.

Hogyan szakíts, ha valaki öngyilkossággal fenyegetőzik?

Hogyan szakíts, ha valaki öngyilkossággal fenyegetőzik?

Mit tegyél, mit ne mondj, hogyan csináld, ha a másik fél azt állítja, hogy megöli magát, ha elhagyod?

Rejtélyesen eltűnt történelmi személyek, akik többé nem kerültek elő

Rejtélyesen eltűnt történelmi személyek, akik többé nem kerültek elő

Vad elképzelések születtek az alábbi tíz alak eltűnésével kapcsolatban.

Rémisztő városi legendák, amelyek igazak

Rémisztő városi legendák, amelyek igazak

Tíz történet, amit nem az emberi fantázia, hanem az élet írt.

Elszomorító állatkerti halálesetek

Elszomorító állatkerti halálesetek

Hiába az emberi gondoskodás, mégis előfordulnak tragédiák az állatkertekben.

Rendszeresen látnak szellemeket az Ősi kos fogadóban

Rendszeresen látnak szellemeket az Ősi kos fogadóban

Öt hely, ahol eddig a legtöbb paranormális jelenséget észlelték az emberek.

http://ujhazak.com