Nekromanták
A sírból hívják elő a holtakat a nekromanták, hogy a jövő felől érdeklődjenek.
Félelmetes és bűnös dolognak hangzik a nekromanták „munkája”, ami ógörögül halottjóslást jelent. A nekromanták dolga az, hogy megidézzék a sírból az elhunytak szellemét azért, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel nekik, amely a jövőről szól.
Ez egyfajta természetfeletti képesség, tehát szó sincs arról, hogy a halottjóslás a fekete mágia része lenne. A halottlátó, vagy médium egy vele született adottság miatt képes látni és beszélni a holtakkal, ám esetükben csak akkor jelenik meg a szellem, ha az akar, és válaszolni is csak akkor válaszol, ha kedve van hozzá.
A nekromanták viszont igazi mesterei a „szakmának”, hiszen ők parancsolhatnak a szellemeknek, akiket alárendelhetnek az akaratuknak. Nem csoda, hogy ez nagyon sok ember számára természetellenes, és félelmetes.
A múltban nagyon sokszor üldözték a nekromantákat, és már az antikvitás kezdete óta szigorú törvények tiltották a nekromanciát. Ha valaki ezeket a szabályokat megszegte, akkor az súlyos büntetésre számíthatott.
A nekromantákat a fekete mágusokkal sem szabad összekeverni, hiszen a mágus is csak megidézi a gonosz szellemeket, és szívesen köt alkut az Ördöggel, hogy bűnös tudásra tegyen szert. A nekromanták ilyesmit nem tesznek.
A nekromanták munkája két részből áll. Az egyik az, hogy le kell fizetniük a holtakat figyelő isteneket. Mint tudjuk, a túlvilágnak legalább annyi istene van, ahány kultúra létezik. Ha sikerül lefizetni az isteneket, akkor ők elengedik egy rövidke időre az elhunytat, és a felette gyakorolt felügyeletet átruházzák a nekromantára. A nekromanta így egyfajta isteni hatalmat kap, amivel elérheti, hogy az elhunyt válaszoljon a kérdéseire.
A rituálé második részében a nekromanta erre a rövid időre az élőkhöz hasonlóvá teszi a halottat. Ha nem tenne így, akkor a szellem csak halott maradna, tehát egy olyan világban maradna, ahol nem tud válaszolni a nekromantának.
Amennyiben sikerül a szertartás második része, akkor az elhunyt egy olyan múlékony, ideiglenes, ködszerű formát kap, amit nem lehet megérinteni. Mivel a szellemnek energiára van szüksége ahhoz, hogy felvegye ezt az alakot, ezért olyan életerőt kölcsönző dologra van szükség, mint az italáldozat, ételáldozat, állatáldozat, vagy emberáldozat.
Más hiedelmek szerint ezeknek az áldozatoknak az is a szerepük, hogy engesztelésként szolgáljanak, avagy ezzel akadályozzák meg a halott visszatérését, valamint azt a rosszindulatot, amit az élő iránt érez.
Mivel a halott nem juthat hozzá az áldozathoz, ezért azt az élők adják oda, hogy ezzel elkerüljék a szellem erőszakos fellépését. A nekromanták viszont azért adják az áldozatot, hogy megidézzék a holtat.
Az invokáció esetében a nekromantának az adott alvilág istenéhez kell szólnia, természetesen tisztelettudóan, alázatosan, a szigorú kereteket betartva. Állítólag Hekaté, az alvilág és az éj királynője, aki elfátyolozott arccal, fáklyával a kezében jelenik meg a keresztutaknál, máskor pedig kutyafalka kíséretében jár temetőkben, a nekromanták patrónusa, és a nekromanták tőle tanulták a mesterséget.
Az invokációk szövege, szertartás leírások a varázslók legféltettebb titka volt, ezért azt csak generációról generációra adták tovább annak a személynek, aki méltó volt ennek a tudásnak a megszerzésére.
Az esetek többségében azért idéz holtakat a nekromanta, hogy a múlttal, jelennel, jövővel kapcsolatos kérdéseket tegyen fel. Régen azt is tudni akarták, hogy hol vannak az elrejtett kincsek és a pénz.
A holtak nagyon nagy tudással rendelkeznek, hiszen a túlvilágon sokat tanulnak, ezért a nekromanták bármiben kérhetik az elhunytak segítségét, akár még a gyógyításban is. Habár a nekromanták rendelkeznek a halottak felett, mégis nagyon nehéz rávenniük őket, hogy valami konkrét feladatot elvégezzenek, ezért ehhez már nagyon profinak kell lennie egy nekromantának.
A szellemek azonban nemcsak segíthetnek, hiszen árthatnak is, főleg akkor, ha egy amatőr, vagy egy olyan személy próbálja meg irányítani őket, aki nem is hisz igazából ebben az egészben. A szellemek megérzik, ha valaki hitetlen, gyenge jellem, könnyen befolyásolható, és hagyja magát csapdába csalni.
(Forrás: noiportal.hu)
Félelmetes és bűnös dolognak hangzik a nekromanták „munkája”, ami ógörögül halottjóslást jelent. A nekromanták dolga az, hogy megidézzék a sírból az elhunytak szellemét azért, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel nekik, amely a jövőről szól.Ez egyfajta természetfeletti képesség, tehát szó sincs arról, hogy a halottjóslás a fekete mágia része lenne. A halottlátó, vagy médium egy vele született adottság miatt képes látni és beszélni a holtakkal, ám esetükben csak akkor jelenik meg a szellem, ha az akar, és válaszolni is csak akkor válaszol, ha kedve van hozzá.
A nekromanták viszont igazi mesterei a „szakmának”, hiszen ők parancsolhatnak a szellemeknek, akiket alárendelhetnek az akaratuknak. Nem csoda, hogy ez nagyon sok ember számára természetellenes, és félelmetes.
A múltban nagyon sokszor üldözték a nekromantákat, és már az antikvitás kezdete óta szigorú törvények tiltották a nekromanciát. Ha valaki ezeket a szabályokat megszegte, akkor az súlyos büntetésre számíthatott.
A nekromantákat a fekete mágusokkal sem szabad összekeverni, hiszen a mágus is csak megidézi a gonosz szellemeket, és szívesen köt alkut az Ördöggel, hogy bűnös tudásra tegyen szert. A nekromanták ilyesmit nem tesznek.
A nekromanták munkája két részből áll. Az egyik az, hogy le kell fizetniük a holtakat figyelő isteneket. Mint tudjuk, a túlvilágnak legalább annyi istene van, ahány kultúra létezik. Ha sikerül lefizetni az isteneket, akkor ők elengedik egy rövidke időre az elhunytat, és a felette gyakorolt felügyeletet átruházzák a nekromantára. A nekromanta így egyfajta isteni hatalmat kap, amivel elérheti, hogy az elhunyt válaszoljon a kérdéseire.A rituálé második részében a nekromanta erre a rövid időre az élőkhöz hasonlóvá teszi a halottat. Ha nem tenne így, akkor a szellem csak halott maradna, tehát egy olyan világban maradna, ahol nem tud válaszolni a nekromantának.
Amennyiben sikerül a szertartás második része, akkor az elhunyt egy olyan múlékony, ideiglenes, ködszerű formát kap, amit nem lehet megérinteni. Mivel a szellemnek energiára van szüksége ahhoz, hogy felvegye ezt az alakot, ezért olyan életerőt kölcsönző dologra van szükség, mint az italáldozat, ételáldozat, állatáldozat, vagy emberáldozat.
Más hiedelmek szerint ezeknek az áldozatoknak az is a szerepük, hogy engesztelésként szolgáljanak, avagy ezzel akadályozzák meg a halott visszatérését, valamint azt a rosszindulatot, amit az élő iránt érez.
Mivel a halott nem juthat hozzá az áldozathoz, ezért azt az élők adják oda, hogy ezzel elkerüljék a szellem erőszakos fellépését. A nekromanták viszont azért adják az áldozatot, hogy megidézzék a holtat.
Az invokáció esetében a nekromantának az adott alvilág istenéhez kell szólnia, természetesen tisztelettudóan, alázatosan, a szigorú kereteket betartva. Állítólag Hekaté, az alvilág és az éj királynője, aki elfátyolozott arccal, fáklyával a kezében jelenik meg a keresztutaknál, máskor pedig kutyafalka kíséretében jár temetőkben, a nekromanták patrónusa, és a nekromanták tőle tanulták a mesterséget.
Az invokációk szövege, szertartás leírások a varázslók legféltettebb titka volt, ezért azt csak generációról generációra adták tovább annak a személynek, aki méltó volt ennek a tudásnak a megszerzésére.Az esetek többségében azért idéz holtakat a nekromanta, hogy a múlttal, jelennel, jövővel kapcsolatos kérdéseket tegyen fel. Régen azt is tudni akarták, hogy hol vannak az elrejtett kincsek és a pénz.
A holtak nagyon nagy tudással rendelkeznek, hiszen a túlvilágon sokat tanulnak, ezért a nekromanták bármiben kérhetik az elhunytak segítségét, akár még a gyógyításban is. Habár a nekromanták rendelkeznek a halottak felett, mégis nagyon nehéz rávenniük őket, hogy valami konkrét feladatot elvégezzenek, ezért ehhez már nagyon profinak kell lennie egy nekromantának.
A szellemek azonban nemcsak segíthetnek, hiszen árthatnak is, főleg akkor, ha egy amatőr, vagy egy olyan személy próbálja meg irányítani őket, aki nem is hisz igazából ebben az egészben. A szellemek megérzik, ha valaki hitetlen, gyenge jellem, könnyen befolyásolható, és hagyja magát csapdába csalni.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások