Nem csak a szentek teste romolhatatlan
Rejtélyes esetek, amelyekben az elhunyt nem indult bomlásnak.
A katolikus egyház is megerősítette azt a 102 esetet, amelyet a New Orleans-i Joan Cruz talált 1977-ben. Az ügyek azért voltak különlegesek, mert egyik esettben sem indult romlásnak az elhunytak teste.
Ez eddig a szentek egyik legmisztikusabb csodája volt, hiszen normális esetben az emberi maradványok bomlani kezdenek, ám kiderült, hogy olyan esetek is előfordulhatnak, amelyekben az elhunyt nem volt szent.
Ez a jelenség újabb kérdéseket szül a lelki és fizikai létezésünkről, illetve a valóság természetének központi problémáját is felveti. A test romolhatatlanságának egyik legrégibb esete időszámításunk előtt 177-ből származik, amikor Szent Cecília mártírhalált halt.
A római nemesi családból származó nő fejére rosszul csapott le a hóhér, ezért Cecília három napon keresztül haldoklott az otthona padlóján, imára kulcsolt kézzel, az arcát a padló felé fordítva.
Az elhunyt nőt a Szent Callistus katakombába helyezték el ugyanolyan testhelyzetben, amilyenben a halál utolérte. Időszámításunk előtt 822-ben I.
A holttestet áthelyezték a szentről elnevezett bazilika oltárára. A nő koporsóját legközelebb 1599-ben találták meg, amikor restaurációs munkát végeztek a bazilikában. Kiderült, hogy a maradványok még mindig tökéletesen épek.
A test romolhatatlanságának másik jó példája Siennai Szent Katalin stigmái. A nő azt hitte, hogy elrejtheti a Krisztus szenvedésére utaló sebeket, de a halálakor a kezén, lábán és oldalán is megjelentek a stigmák. Amikor 217 évvel később, 1597-ben újra megvizsgálták a testet, és különálló relikviaként leválasztották róla a részeket, akkor még mindig látható volt a seb a sértetlen bal lábán.
Bobolai Szent Andrást 1657-ben ölték meg a kozákok. A lengyel vértanút kegyetlenül megverték, majd végighúzták a porban városról városra. A vágta során Szent András arca összeroncsolódott, a végtagjai leszakadtak, ám ez nem volt elég a kozákoknak, mert azok még karddal is átdöfték.A halottat a Pinks temetőben, több bomlásnak indult test közé kaparták el, egy meleg nyári napon. Negyven évvel később feltárták a sírt, amiben Szent András maradványai, a sérüléseket leszámítva, teljesen ép állapotban maradt. Az emberei testen rengeteg orvosi vizsgálatot elvégeztek, majd 1917-ben közszemlére tették, ugyanis még ekkor sem jelentek meg rajta a bomlás, hullamerevség jelei.
A szentek testén kívül, egy spanyol kisfiú maradványai is épségben maradtak. Az ő esetét 1977-ben fedezték fel, amikor egy családi sírboltot tártak fel a spanyol Espertinas-ban, hogy új elhunytat helyezzenek végső nyugalomra.
A sírásó segédei meglepetten látták, hogy az elhunyt fiának holtteste 40 éve nem indult bomlásnak. A 11 éves José Garcia Moreno 1937-ben halt meg, agyhártyagyulladásban. A család leszögezte, hogy nem balzsamoztatták be a testet, tehát nem ez az oka, hogy romlatlan maradt.
A falu csodájára járt a szétfoszlott halotti ruhás, sértetlen testű gyermeknek, akiről úgy gondolják a helyiek, hogy szent lehetett, mert csak ez az egy magyarázat létezhet arra, hogy ilyen kegyben részesült a halála után.
Az utolsó rejtélyes eset Szent Charbel nevéhez kapcsolódik. Az 1858-ban meghalt férfi holttestét csupasz földbe helyezték, majd hetekkel később exhumálták, ugyanis többen jelentették, hogy furcsa fények suhannak el a sír felett.
A test kiásása után kiderült, hogy a tetem annak ellenére sértetlen, hogy a talajvíz sárral és vízzel töltötte meg a gödröt. Szent Charbel maradványait lemosták, felöltöztették, és új fakoporsóba helyezték.
Ezzel azonban nem ért véget a rejtélyek sora, mert hamarosan olajszerű folyadék szivárgott a szarkofágból. Ezzel átitattak egy rongydarabot, ami állítólag sok embert meggyógyított. 1927-ben cink koporsóba helyezték, és befalazták a testet, ám 1950-ben zarándokok jelentették, hogy furcsa folyadék szivárog a falból. Amikor felnyitották a sírt, akkor a romlatlan test szinte életszerűnek tűnt.
(Forrás: noiportal.hu)
A katolikus egyház is megerősítette azt a 102 esetet, amelyet a New Orleans-i Joan Cruz talált 1977-ben. Az ügyek azért voltak különlegesek, mert egyik esettben sem indult romlásnak az elhunytak teste.Ez eddig a szentek egyik legmisztikusabb csodája volt, hiszen normális esetben az emberi maradványok bomlani kezdenek, ám kiderült, hogy olyan esetek is előfordulhatnak, amelyekben az elhunyt nem volt szent.
Ez a jelenség újabb kérdéseket szül a lelki és fizikai létezésünkről, illetve a valóság természetének központi problémáját is felveti. A test romolhatatlanságának egyik legrégibb esete időszámításunk előtt 177-ből származik, amikor Szent Cecília mártírhalált halt.
A római nemesi családból származó nő fejére rosszul csapott le a hóhér, ezért Cecília három napon keresztül haldoklott az otthona padlóján, imára kulcsolt kézzel, az arcát a padló felé fordítva.
Az elhunyt nőt a Szent Callistus katakombába helyezték el ugyanolyan testhelyzetben, amilyenben a halál utolérte. Időszámításunk előtt 822-ben I.
Pascal pápa egy vízióban látta Szent Cecília titkos sírhelyét.
A holttestet áthelyezték a szentről elnevezett bazilika oltárára. A nő koporsóját legközelebb 1599-ben találták meg, amikor restaurációs munkát végeztek a bazilikában. Kiderült, hogy a maradványok még mindig tökéletesen épek.
A test romolhatatlanságának másik jó példája Siennai Szent Katalin stigmái. A nő azt hitte, hogy elrejtheti a Krisztus szenvedésére utaló sebeket, de a halálakor a kezén, lábán és oldalán is megjelentek a stigmák. Amikor 217 évvel később, 1597-ben újra megvizsgálták a testet, és különálló relikviaként leválasztották róla a részeket, akkor még mindig látható volt a seb a sértetlen bal lábán.
Bobolai Szent Andrást 1657-ben ölték meg a kozákok. A lengyel vértanút kegyetlenül megverték, majd végighúzták a porban városról városra. A vágta során Szent András arca összeroncsolódott, a végtagjai leszakadtak, ám ez nem volt elég a kozákoknak, mert azok még karddal is átdöfték.A halottat a Pinks temetőben, több bomlásnak indult test közé kaparták el, egy meleg nyári napon. Negyven évvel később feltárták a sírt, amiben Szent András maradványai, a sérüléseket leszámítva, teljesen ép állapotban maradt. Az emberei testen rengeteg orvosi vizsgálatot elvégeztek, majd 1917-ben közszemlére tették, ugyanis még ekkor sem jelentek meg rajta a bomlás, hullamerevség jelei.
A szentek testén kívül, egy spanyol kisfiú maradványai is épségben maradtak. Az ő esetét 1977-ben fedezték fel, amikor egy családi sírboltot tártak fel a spanyol Espertinas-ban, hogy új elhunytat helyezzenek végső nyugalomra.A sírásó segédei meglepetten látták, hogy az elhunyt fiának holtteste 40 éve nem indult bomlásnak. A 11 éves José Garcia Moreno 1937-ben halt meg, agyhártyagyulladásban. A család leszögezte, hogy nem balzsamoztatták be a testet, tehát nem ez az oka, hogy romlatlan maradt.
A falu csodájára járt a szétfoszlott halotti ruhás, sértetlen testű gyermeknek, akiről úgy gondolják a helyiek, hogy szent lehetett, mert csak ez az egy magyarázat létezhet arra, hogy ilyen kegyben részesült a halála után.
Az utolsó rejtélyes eset Szent Charbel nevéhez kapcsolódik. Az 1858-ban meghalt férfi holttestét csupasz földbe helyezték, majd hetekkel később exhumálták, ugyanis többen jelentették, hogy furcsa fények suhannak el a sír felett.
A test kiásása után kiderült, hogy a tetem annak ellenére sértetlen, hogy a talajvíz sárral és vízzel töltötte meg a gödröt. Szent Charbel maradványait lemosták, felöltöztették, és új fakoporsóba helyezték.
Ezzel azonban nem ért véget a rejtélyek sora, mert hamarosan olajszerű folyadék szivárgott a szarkofágból. Ezzel átitattak egy rongydarabot, ami állítólag sok embert meggyógyított. 1927-ben cink koporsóba helyezték, és befalazták a testet, ám 1950-ben zarándokok jelentették, hogy furcsa folyadék szivárog a falból. Amikor felnyitották a sírt, akkor a romlatlan test szinte életszerűnek tűnt.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások