Nem sok a halott, mert kevés a háború!
Tulajdonképpen így is értelmezhetjük azt az eszement írást, amely Tyler Cowen agyréme, amely a New York Times-ben jelent meg néhány nappal ez előtt The Lack of Major Wars May Be Hurting Economic Growth címmel.
Tyler Cowen szerint a nagyobb háborúk hiánya árt a világgazdaság növekedésének. A lassuló gazdasági növekedés oka maga a béke.
Megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedekhez képest napjainkban kevés a háború.
A közelmúltban történt Szudánnal és Irakkal kapcsolatos konfliktusok emberi áldozatok tekintetében elenyésző, a két világháborúban életét vesztett több tíz millió emberéhez képest.
Ezt grafikonnal is alátámasztja.
Cowen meg is indokolja, hogy miért olyan szuper jó háborúzni. Indokai között az innováció elősegítése az egyik fontos érv. Továbbá, a nukleáris energia, számítógép és a modern repülőgépek is annak köszönhető, hogy az USA le akarta győzni Hitlert és es meg is történt!
Azzal is példálózik, hogy egy konfliktusnál a kormánynak igen hamar kell cselekedni, így jött létre a Manhattan-Projekt, amelyet a semmiből 6 év alatt hoztak létre. Békeidőben ez a gyorsaság soha nem jött volna létre.
Ha azt vesszük békeidőben nem lehetett volna Hirosimába letesztelni a „csodafegyvert”. Hirosima áldozatainak hozzátartozóinak még egy köszönő levelet sem küldtek, hogy részt vettek a támadásban és abban áldozatokká váltak!
Ha Cowen sorai között olvasunk, akkor talán átértékelhetjük a napjainkban zajló eseményeket. Ha az emberek nem is halnak meg olyan sokan, mint a világháborúkban, azért hozzájárulnak lassacskán a gazdaság lassú növekedéséhez. Az agytröszt szerint tehát a kis háborúkat is meg kell becsülni.
Egyszer úgyis kitör a béke és azon kapjuk magunkat, hogy újra itt a kőkorszak.
Elgondolkodtató! Milyen gazdasági rendszer az, ahol a fejlődés alapját háborúk határozzák meg?
Forrás: sorokkozott.tumblr.com
Hozzászólások